Moziajánló

Én is. Szeretem a régi(?) trilógiát.

Sajnálom, de azért én is megnézem.

Jut eszembe, egész múlt héten kattogott a fejemben, hogy hétfőn reggel neves druszámra hallgatva ("a hetedik te magad légy") jól megleplek, de aztán a balatoni élmények az agyamat is kimosták. Ahogy látom, mások sem ugrottak a júliuskilencreggelhétóraháromperc-re, pedig azért a jubilium az jubilium. :)

A votre santé!

Örülök, hogy Scarlett.
-c

The Amazing Spider-Man. Egy nem annyira csodálatos Pókember.

Snow White & the Huntsman (Hófehér és a Vadász, 2012)



Anélkül, hogy nagyokat regélnék, inkább újfent megemlékeznék arról, hogy ez a produkció azt az érzelmi vonulatot erősítette bennem, amikor úgy jövök ki a moziból, hogy a nézettségnek és a bevételeknek köszönhetően már megint beszoptam egy trendi CGI-überálleszkalandfilmet, melyről azt hittem, csak lecsúszik majd a torkomon, de csak épp annyira jön ez össze, amilyen szívesen nyeli az ember vissza a váratlanul felszaladt gyomorsavat. Cselekményét, történetét tekintve ez a film egy rakás szar, még Charlize Theronból is csupán sokadkategóriás önmagát sikerül kihozni (és még az sem segít rajta, hogy Kéri Kitty ezúttal nagyon unott a hangszerepben, Létay Dóra ezerszer jobb Theron volt a Prometheusban), és ugyan a látvány, fényképezés rendben van, úgy érzem, mintha kezdenék oly szempontból öregedni, hogy ez utóbbi nekem egyre kevésbé menti meg a helyzetet, ha egy ilyen sekélyes, egynyári blockbusterről van szó. Csak el ne higgye a Universal a nézői kíváncsiság váltotta sok-sok-sok eladott jegyet böngészve, hogy ennyi elég manapság. Mert pénzcsináláshoz lehet, filmélményhez viszont kevésbé.

Tegnap én is megnéztem. A véleményem nagyon hasonló a tiédhez, kicsi csalódottság érzettel jöttem ki a végén, de mindent összevetve jól szórakoztam. Sajnálom, hogy a mammut hangja nem a jól megszokott Szabó Sipos Barnabás... :(

Jégkorszak 4

Kétféleképp is lehet rá tekinteni: aki azt mondja, hogy ez semmi más, mint egy újabb rókabőr a Many-Diego-Sid hármas kalandjairól, és nem szolgál semmi más célt, mint a piszkos anyagiak gyarapítását, annak igaza van. Ugyanakkor aki azt mondja - mint pl. én -, hogy ez is csak egy tökéletes Jégkorszak mozi, egy a sorban, s első osztályú kikapcsolódás, annak is igaza van.

Én nagyon élveztem. Pont azt hozta, amit vártam tőle: egy forró nyári délután egy klimatizált moziteremben másfél órára elfelejteni a világ dolgait. Néha könnyesre röhögtem magam rajta, a fő szereplők ugyanazt adják, amit eddig, s jók az új karakterek is. Valahogy olyan az egész, mint mondjuk egy új AC/DC sorlemez. Pontosan lehet tudni, mit várhat a ember, s az lenne furcsa, ha más lenne. Remek kikapcsolódás, első osztályú látvány, jó 3D, Sid nagyija meg mindent visz...  

Ahány ember, annyiféle vélemény:)

Hű, ezt mi nagyon másképp láttuk. :)

Rundskop (Bikanyak)

Kösz az ajánlót:). Hozzánk a hónap végén jön, és már azért is érdekelt, mert az első helyben vetített film volt évek óta, amiről a moziműsorig még csak azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák:).

10/6

Bikanyak (Rundskop, 2011)

A Visszafordíthatatlan óta nem láttam olyan filmet, ami ennyire elborzasztott volna. Az első 20-30 perc után kényelmetlen lett a moziszék... viszont ahhoz, hogy emlékezetessé vagy többször nézhetővé váljon a film, elkelt volna némi dramaturgiai íveltség. Túlságosan egynemű, ezáltal fárasztóvá válik.
Férfiaknak mindenestre erős ütés - öv alá.

Egyre jobban írsz.

Jó kis beszámoló, de elhatároztam, hogy az első mondat nekem zavaros egy kicsit.

Chernobyl Diaries (Ideglelés Csernobilban, 2012)



Gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy a panelban tartózkodás a legkevésbé kényelmes módja a 35+°C túlélésének (mondjuk ízléstelen ezzel példálóznom, mert bírom az ilyesmit), tehát mondjuk úgy, már megint megvolt az alibiindok arra, hogy fővárosunk felé vegyem az irányt. Néhány Slayer- és Pantera-korongra relaxáltam a buszozás alatt, majd magamhoz vettem egy egész napos BKV-jegyet, hogy nyakamba vegyem a belvárost, elvégre nem mindennap szív az emberfia forró levegőt a Hősök terén. Eddig egyébként a 105-ös busz útvonala tetszik a legjobban - nemcsak több csomópontot érint, de nagyon látványos tájakat szel át.
Természetesen vászonbámuló szenvedélyemnek is hódoltam - ezúttal hátulról megközelítvén a Palace Mammutot, épp időben értem oda, hogy befizessek a Paranormal Activityből meggazdagodott Oren Peli ötletéből és felügyelete mellett készített áldokumentarista horrorra, melynek nagy részét Kiskunlacháza elhagyott lakótelepén, az egykori szovjet laktanyában, valamint a kelenföldi hőerőműben forgatták. Kiemelném, az említett moziban mindig különösen kedvesek az emberrel, ráadásul sosincs akkora duhajkodás, mint a másik két pályaudvar szomszédságában elhelyezkedő komplexumokban, úgyhogy kezdem megszeretni a helyet. Ezen a vetítésen egyes egyedül terpesztettem, így zavartalan volt a történet, melyet már nagyon sokszor láttunk - a fiatalok az utolsó pillanatban letérnek a tervezett útról, értve ezt ezúttal képletesen, aztán jól rácsesznek. Az operatőr ezúttal nem a szereplők közül került ki, a kézikamera mégis ráng, de Hollywood újonc függetlenjei az elmúlt években gondoskodtak róla, hogy ezt megszokjuk.
Ugyan most nem kertvárosi luxuslakást böngészünk, a történet gerince és a hatásmechanizmus hasonló a PA-filmekhez, már ha a lassú építkezés - suspense-bomba kombót vesszük, a gyomorgörcs egy idő után távozni nem akaró vendég lesz. Nem vagyok az a patrióta-típus, de a leginkább a forgatási helyszín dobogtatta meg a szívem - az elhagyott lakótelep annyira magyar, hogy az már szinte orosz!
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlékezzek a The Tunnel, vagy a Grave Encounters című, hasonszőrű koncepciót követő rémüldözésekről, melyektől totálisan kitört a frász (értsd: összefostam magam), de Peli jelen produkciója sem piskóta, rendesen szarban hagy, és ezúttal is bírtam, hogy akad néhány megválaszolatlan kérdés. Végül Marilyn Manson egyik újdonsága öblíti az élményt, volt annyira dübörgős, hogy végigültem.
A magam részéről nagyon hálás vagyok a Forum Hungarynek, hogy úgy döntött, moziforgalmazásra bocsátja a filmet - ebben persze nem kis szerepe volt Peli referenciájának, valamint a trükkös magyar címadásnak -, és drukkolok, hogy minél több néző távozzon elégedetten - hátha mégsem áldozott még le a műfajnak nálunk.

How I Spent My Summer Vacation / Get the Gringo (Börtönregény, 2012)



Azon nézők közé tartozom, akik Gibson második visszatérési kísérletének előzetesét nem igazán tudták megfogni, cserébe a név láttán ismételten konstatáltam, hogy moziba jövünk. Az imént célozgatott A sötétség határán túlzásokban bővelkedő és koncepciótlan mivolta ellenére két éve elnyerte a szimpátiámat, talán azért is, mert szeretem Gibsont - a Danny Gloverrel közös széria nyitó részét épp a napokban lestem már megint, de még azóta sem telt el egy hónap, hogy a Visszavágó a lejátszóban járt - rá is döbbentem rendesen, hogy Porter, a piti tolvaj stílusos bosszútörténete az egyik kedvenc mozgóképem, de a Mad Max újrázásával is kacérkodom.
Szóval, a bevezető után a bejegyzés tárgyáról már nem fogok tudni ennyit írni, de legyen elég annyi, hogy a Gringo kezdetben döcögős-felemás-előkészítős sémát követ, a játékidő közepétől viszont kifejezetten élménydús, humoros, meglepetésekkel teli történéseknek lehetünk tanúi, és ami nagyon jólesett, hogy marha mód stílusos formában lett előadva - a végére épp olyan jó, mint azok a sikerek, ahol az ausztrál szupersztár laza negyvenes korában abbahagyta. Nagyon nem örülök a hazai és nemzetközi buktának, mert baromira jólesne őt évente legalább egyszer látni, de hiába aszalták két évig a produkció megjelenítését - a nagy stúdiók rég lemondtak Gibsonról, de ha már saját Iconja is veszteséget termel, félő, hogy nem lesz alkalmunk többet azt vizslatni, kedvencünk micsoda kaján vigyorral számol le az alvilággal. Úgyhogy érdemes a kánikula elöl a mexikói forróságba menekülni, nem nagyon lehet megbánni.

Ja igen, holnap még Balaton-átúszás is lesz! :)

Mocsokváros engem is izgat, de ahogy mondod, a kánikula bejátszik. Tegnapelőtt elvittek volna Veszprémbe utcazene fesztiválra, de lemondtam azzal, hogy ilyen időben a zenekarokat akkor sem nézném meg, ha a házunk előtt nyomnák a bugit. S akkor még IMAX-be is kéne menni, mielőtt ez a roppant fontos reboot meg a realista bőregér ki nem szorítja a mostani programot.

Az én szempontom a legfontosabb, úgyhogy ezzel nem vígasztaltál meg. A nézőszám meg szmájli nélkül is vicc volt, Enny vette is a poént. Csernobil nem érdekel, Gibson igen.
A Rock of Ages pedig óriási, eddig kétszer láttam, az év eddigi legkellemesebb meglepetése, remélem, hogy a kieső bevételét azzal kompenzálják, hogy a filmvilág fejletlenebb felében (nálunk) is mindenféle formában megjelentetik. Addig meg begyűjtöm a filmzene CD-t. Az Életrevalókét tegnap vettem meg. :)

Hétfő vagy kedd, de az egyik nap biztos, a másik meg a Rock of Ages újráé. :)
Ma este egy Mocsokváros játszana be, de úgysem érek haza addigra a strandról. :)

A premier hétvége adatait AE hazai box office elemzőjétől tudom (mely adat tekintetében szemernyi kétségem sincs), a várható plafont nem nehéz kalkulálni annak tudatában, hogy a második vetítési héten megfeleződött (sőt!) az előadások száma, a harmadik héten pedig már csak feleannyi (három) mozi tűzte műsorra a filmet napi egy előadásra, az egyik délutáni (14:45), a másik kettő késő esti (22:30) időpontban.
Sovány vigasz, de ez a film legfeljebb abból a szempontból lehet fontos, hogy látni szeretted volna.
Én inkább a Rock of Ages és Gibson mellőzésén vagyok kiakadva - utóbbit se nézi a kutya sem, mégis el lehet csípni normális időpontokban, akkor gondolhatod, mennyire mentek a halak. Csernobil viszonylagos sikere viszont az előzőek (és korábbi horrorcímek) tükrében szinte hihetetlen, meg is emlékezem az élményről, talán még ma. :)

Pontosan így van, az a 910 ember a 2D-s változatot nézte, a 3D-s előadásokon meg kiugráltak a Piranhák a vászonból.... :) Egyre élethűbb ez a 3D...

Hétvégén Életrevalók? :)