Moziajánló

Ne is mondd!

Az a groteszk rendszer, és annak képviselői mindig is borzongással töltenek el.
Gróf Széchenyi Zsigmond élettörténetében éppen a háború utáni időszakot taglaló rész keserített el a legjobban...

Örülök, hogy megemlítetted. Megosztanék egy történetet:
Az Egyetértés éves ünnepségei közé tartozott az évadzáró vacsora, melyet Budapesten a Tiszti Házban, vagy Lovasberényben, a Honvédelmi Minisztérium vadászházában tartottak. Ezeken ismert művészek és a kor ünnepelt kabarésztárjai dobták fel a hangulatot – gyakori vendég volt Hofi Géza is. A szakmai vendégek között pedig a korszak legendás vadászai tűntek fel, mint például az ötvenes években még kitelepített, ám utóbb rehabilitált gróf Széchenyi Zsigmond, akinek a szocialista vadászkultúra fejlesztéséhez nyújtott pótolhatatlan tanácsait honorálta is a pártállam: nem csak könyveit adták ki, de utolsó vadászútjait is finanszírozták. Egy formailag erősen anekdotikus, bár alighanem igaz történet szerint Kádár az Egyetértés egyik hatvanas évekbeli fácánvadászata után e szavakkal fordult a csaknem százszázalékos találati aránnyal dolgozó (a két elhibázott szárnyas miatt mégis morgolódó) „deklasszált” arisztokrata mestervadászhoz: „Széchenyi elvtárs, maga nagyon jól lő, gratulálok!”

"Vadonvilág – Gróf Széchenyi Zsigmond nyomában"

Csodálatos, megindító film a világhírű "fehér vadászról". Emberközeli módon mutatja be az író életét, miközben természetesen ritka, és csodás felvételek láthatóak.

A narráció és a rendezés is remek. Minden percét élveztem a filmnek.

Megdöbbentő, és szomorú, hogy mindaz, amit Széchenyi Zsigmond 1960-as expedíciója során megjósolt, teljes mértékben valóra vált Afrikával kapcsolatban.

Aki fogékony a téma iránt, és kedveli a színvonalas dokumentumfilmeket, azoknak szívből ajánlom!

Ezt teljesen így van, kb. ezért halt ki mint műfaj a thriller vagy a krimi a moziból. Elég szomorú, de ez egy darabig nem változik, mert változtak a nézői igények is. Amúgy a Joker azért is nagyszerű, mert tényleg lehetnek Kis Pista filmje is, akkor is ugyanilyen jó lenne.

A Joker nekem is tetszett. Viszont azon gondolkodtam közben, hogy oda jutott a filmvilág, hogy ha ma egy értelmes, komoly drámát el akar adni valaki, az csak úgy sikerülhet, ha képregényköntöst húz rá. Szerintem ugyanezt a remek filmet, ha nem Joker a címe, hanem mondjuk Alan, és nincs köze a DC Comics-hoz, számottevően kevesebb néző nézné meg, még akkor is, ha egyébként kiváló kritikákat kapna.

Örülök, hogy tetszett neked a Joker. Nem gondoltam, hogy szeretni fogod. Amúgy Phillips nagy bravúrt hajtott végre tényleg. Az lejött a korábbi filmjeiből, hogy nagyon ért a filmkészítéshez, de ez nagyon távol esett a komfortzónájától és nagyon megugrotta a feladatot. Szerintem a további díjkiosztókon sokszor találkozunk majd a nevével. Nyilván az efféle elismerésnek is örül majd, nem csak az anyagi vagy kritikai sikernek. :)

Phoenix meg csak azt csinálta amit eddig is. Mesteri üzemmódban, hála érte, hogy nem utánzott senkit, aki eddig ezt a színes karaktert formálta meg.

No, hát csak beültem Jokerre is, purple rain nógatására. :D

Csak azt tudom mondani, mint az Ad Astra esetében: nekem ez is betalált!
Amit kritikaként írtál, az számomra nem volt feltűnő, sőt, engem meglepni is képes volt a történet (még a vége felé is), szóval én inkább ámulok Tod Phillipszen, hogy egy(három) Másnaposok meg Cool-túra film után ilyet is tud. Phoenix pedig zseni, de hát ezt eddig is tudtam, szerencsére most egy olyan szerepet vállalt el, amit sokan néznek meg, így széles körben tudatosulhat a színészi nagysága. Nem rossz, ahhoz képest, hogy gyász, muzsikálás, alkohol és egyéb dolgok miatt olykor megdöccen a pályája, visszavonul, aztán mégsem. Jó, hogy még a vásznon van!
A sötét lovag utalás nekem nem volt meg, vagy már elfelejtettem. Mindegy is.
Szerintem ez így volt kerek és ízléses és arányos, nem kell hisztérikus, idióta, elszállt bohóc, annak ott van az AZ entitása, ami már nálam kissé ripacskodásba hajlik, de szerencsére King története van annyira masszív, hogy elbírja.

Megnéztem, szerintem zseniális! Biztos pont a megfelelő hangulatában talált el a film, ez is belejátsz(hat)ott, de tényleg imádtam szorongani benne. :)

Megértem, hogy nem mozgat meg.
Én inkább Phoenix miatt néztem, kiváncsi voltam tényleg annyira jó-e, ahogy a kritikusok áradoznak róla. Tagadhatatlanul nagyot alakít. Nem is vele van baj a filmben.
Összeségében nem bántam meg hogy megnéztem, sőt. Szerintem látni kell ezt a filmet, függetlenül attól hogy akár a képregényes téma, akár a film stílusa érdekli-e az embert.
Persze ha egyáltalán nem mozgat meg, akkor felesleges időt szánni rá.

Sok szépet írtál róla, biztosan lesz, aki emiatt zarándokol majd moziba. :)
Engem menthetetlenül hidegen hagy ez a film, még a Nolan-trilógiát se hevertem ki. Valahogy nem az én világom.

Joker

Őszinte leszek, nekem kissé - és hangsúlyozom kissé(!) - csalódás a film. Nem tudom, hogy ez a filmet övező túlzó hypenak köszönhető-e, vagy inkább csak annak, hogy jómagam bizonyos téren többet vártam volna el egy Joker filmtől.

A film ettől még jó. Sőt, azt sem lehet igazán tagadni, hogy a képregények alapján készülő filmek között egyedi és kiemelkedő. De hogy más zsánerekkel összevetve is az volna, azt már túlzónak érzem.

A film amúgy a háromnegyedéig teljesen rendben van. A fényképezés mesteri, a zenei aláfestés kiváló, és Phoenix alakítása is zseniális. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy kezdem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, és nem Joker feszélyező karaktere, hanem a rendezés és a történetvezetés miatt. Todd Phillips ugyanis olyan filmes klisékkel hozakodik elő, amik szerintem egész egyszerűen méltatlanok ehhez a filmhez. Mikor több jelenetnél is sikeresen megjósolom az adott rész történéseit, akkor kinyílik a bicska a zsebemben. Egy Joker film ne legyen már kiszámítható, hisz pont a kiszámíthatatlanságáról híres a DC Univerzum bohóchercege.
Mert bár a folyamat, ahogy a Phoenix által játszott karakter Arthur Fleckből Jokerré válik, abszolút következetes, a körítés sajnos néha tényleg annyira sablonos, hogy az már fáj. És sajnos ez engem annyira zavart, hogy film összes többi erénye ellenére képtelen vagyok elfeledni ezt a hibáját.

A The Dark Knight kikacsintás is inkább mesterkélt volt nekem és kizökkentett. Hiába szép gesztus, nem illet a filmbe. Az olyan rendezői hibákról már ne is beszéljünk, hogy szükségtelenül szájbarágósan megmutat valamit, hogy az egyszeri néző is követni tudja azt hogy mi vezet mihez, csak ezzel pont elveszi az élét a váratlannak szánt dolgoknak. Drága hollywoodi rendezők, adjuk meg már az esélyt a nézőnek, hogy értsen akkor is valamit, ha nem mutatjuk meg direktben az előzményeket!

Haragszom Tod Phillips-re. Haragszom rá, mert bár alapvetően egy nagyon jó filmet csinált, mégis hiányérzettel jöttem ki a moziból. Úgy érzem, ez a film egy olyan egyszeri és megismételhetetlen lehetőség volt, amiből akár még ennél is többet ki lehetett volna hozni. Mert értem én, hogy ez az ő Joker interpretációja. De én egy még őrültebb Joker megszületését szerettem volna látni. Egy valóban kaotikus gonosz epikus és katartikus megszületését. Egy olyan Jokerét, ami egy emberöltőnyi időre partvonalra küldött volna minden korábbi és leendő filmes pszichopatát.

8/10

Ad Astra (nagyon minimális spoiler előfordulhat!)

Baromira zavarbaejtő egy film ez. Még most se fogtam fel, hogy tulajdonképpen mit is láttam. Mert egyrészt ez egy igen fura zsáner-egyveleg olykor már-már pofátlan nyúlásokkal korábbi sci-fi filmekből, másrészt egy hihetetlenül mély (vagy mélynek tűnő) karakterdráma egzisztenciális kérdésekkel megfűszerezve.
Vannak benne amúgy nagyon egyedi ötletek, a marsi bázison játszódó jelenetek díszlet és fényképezés szempontjából zseniálisak. Brad Pitt pedig tényleg élete egyik legjobb alakítását nyújtja.
Ugyanakkor vannak blődségek (tudományos szempontból), néha túltolják a filozofálgatást vagy a hatásvadász feszültségkeltés lesz épp kontraproduktív.
Viszont alapvetően végig olyan kérdéseket boncolgat a film, ami iszonyat gyomrost tud bevinni az embernek.

Nem könnyű film az Ad Astra. Nehéz elmerülni benne. Kell hozzá egy hangulat és befogadókészség. De ha elmerülsz a látványban, a zenében/hangban, a hangulatában, akkor nem enged. Pásztázod a vásznat, és próbálsz minden részletre figyelni. Érzed az űrhajó levegőjét. Érzed az izzadság szagát. Érzed a magányt. Érzed az őrület kaparászását a tarkódon. És érzed legbelül, hogy mennyire fájdalmas is maga az emberi lét, és mennyire nehéz az önmagunk gyarlóságával (vágyainkkal, félelmeinkkel) való szembenézés, az önreflexió.

Hogy miről szól a film? Az életről. Arról hogy mit jelent embernek lenni. És arról, hogy néha bizony le kell vennünk a tekintetünk távoli dolgokról, hogy észrevegyük milyen értékek vannak körülöttünk, az orrunk előtt.
Nem való mindenkinek ez a film. Sokaknak nem fog tetszeni. De ennek ellenére szerintem érdemes megnézni.

Nézzétek az új Rambo-t, brutál!!

Muszáj volt megnéznem újra!
Grandiózus, vérbeli kalandfilm. Talán A Karib-tenger kalózai volt utoljára ilyen klasszik élmény, mint ez az élőszereplős Aladdin. :)

:)))

Ezt én sem értem főleg annak fényében, hogy King Konggal terveztetik megharapdáltatni egymást.
Ott meg azért szinte minden ragyogó napsütésben játszódott. A Jacksonos Kong vs 3TRexről meg már nem is beszélve.
Szóval így helytelen lenne a teóriám, hogy szőröseknek napsütést, hüllők mellé esőt és borulást a vászonra. :)

Nem néztem utána, hogy mekkora volt a költségvetés, de 2019-ben azért már a trükkösöknek nem okozhat olyan nagy gondot két ronda hüllőt egymással táncitáncikáltatni úgy, hogy abból lássanak mindent a nézők is.
Mivel vagyok olyan mazochista, hogy még ezek után is végigültem a stáblistát -  aminek a legvégén Tánc Károly egy addig nem látott (ja, ez a jelző itt semmit nem oszt-szoroz) szörnyre talál rá - megdöbbenve láttam, hogy kb. 4-500 ember dolgozott a látványon. Talán ezer kellett volna, hogy jó is legyen a végeredmény. :)

Értem én, hogy csórók voltak, de attól még olyan "megúszós" volt az egész. A "Tekerd vissza, haver" esetében elfogadtam a koncepciót, itt nem. Akinek nincs rá pénze, az ne forgasson szörnyfilmet és kész. :D Ha így akarok parázni, akkor éjjel kikukucskálok a bejárati ajtó halszemoptikás kémlelőjén, ha zaj jön kintről. :)
Az ilyen "kamerán keresztül" megoldások egyébként mindig olyan bénák dramaturgiailag, az Ideglelés vagy a Cannibal holocaust is ezeken vérzett el nálam.

+ a Godzillában egyetértünk, nagy költségvetés, a régi filmekben is sokat szerepelt a szörny, itt az ember azért nézi meg, hogy lássa azt a bazinagy állatot, minél többször. :)

A Cloverfield-ben azért nem egyezik a véleményünk, mert az egy alacsony költségvetésű film volt, és nyilván ez is oka volt annak, hogy nem nagyon akarták mutatni azt a "valamit". Viszont nekem nem is hiányzott amúgy, nagyon para volt így, hogy csak sejtette a nézővel, hogy mi is lehet, mekkora is lehet, ilyenek. Meg ugye ott a szereplők szemszögéből láthattál mindent, és nem hiszem, ha egy ilyen szörnyike garázdálkodna a közeledben, akkor azt te szemtől szemben akarnád látni. :)
A Hang nélkülben is számomra addig voltak igazán félelmetesek a lények, amíg csak pici részleteket láthattunk belőlük.

Nekem ebből az eresztésből csak a Démonok között volt meg, arra olyan közepes emlékként gondolok vissza. Mindenesetre a további oldalági elő-, utótörténetekre nem fizettem be, így ezek szerint már öt további ijesztgetésből maradtam ki. :)

Annabelle 3.
Elfogultként írom, mivel immáron a kedvenc univerzumom részese ez is. Talán két gyenge része van ennek a világnak. Annabelle első része, majdnem nézhetetlen szint. És a kósza ötlettől vezérelve ide berángatott gyászasszony.
A második résszel már kiegyenesítették a csorbát és óriási meglepetésemre itt sikerült rátenni egy lapáttal a parafaktorra.
Ilyen szinten jöhet bármilyen folytatás vagy önálló szellemfilm. :)

Valóban a Végjátékot. :) A Végtelen háborút speciel imádom.

Cloverfieldnél a harmadik rész tetszett nagyon. Utána egy kicsit jobb volt újra nézni az elsőt. :)

Hát ez az! Totál nem  bírom, amikor a látvány láttatását úgy akarják megúszni, hogy ilyen megoldásokkal élnek. Ezért nem szeretem pl. a Cloverfieldet sem.
Asszem inkább Végjátékot akartál írni. :)
Nekem ott bejött az élesváltás, de tény, hogy erős húzás volt az addigi Marvel-hangulatokhoz képest, így sokan kiakadhattak rajta. Ha másért nem, hát azért, mert olyan ritmustalanná vált tőle a bő háromórás filmmontrum.

Engem csak az zavart, hogy mindig beborult vagy éppen sötét lett, amikor akció volt. Biztos van valami oka a CGI miatt.
A végtelen háborúra gondoltam. :)
A főnixet meg pont az előzetesek miatt hagyom otthonra.