elkiabáltam.
saw
túlhájpolt középszer. ha jobban belegondolok, akárhányszor bemutatnak a sundance-en egy olyan filmet, ami egy kicsit is szórakoztató, azt máris piedesztálra emelik. képzelem, milyen lehet a többi bemutató...
no, de vissza a fűrészhez. két fazon felébred egy kicsempézett szobában, a szoba közepén egy szétlőtt fejű hulla, egyik kezében diktafon, a másikban fegyver. a két fazon a szoba átellenes sarkába van láncolva, az egyiknek végeznie kell a másikkal, különben ő is meghal, meg a családja is.
a film első húsz perce baromi izgalmas. azokra a kalandjátékra emlékeztet, mikor ki kell szabadulnod a szobából... aztán hőseink elkezdnek emlékezni. puzzle-darabkákkal traktálják egymást és a nézőt is, olyan stílusban, hogy "ohohó, már emlékszem!" mit lehet azon elfelejteni, hogy mi történt tegnap éjszaka, mikor ilyen meg olyan horderejű dologról van szó? aztán meg miért kell titkolózni, mikor az életed a tét? hülye-e vagy?
amint a film fokozatosan belecsavarodik a rejtvény-fejtegetésbe, s egyre kevesebbet időzünk a szobában, egyre többet a flashbackek között , úgy kezd el satnyulni a dramturgia, a feszültség pedig sziszegve távozik, míg a film totális érdektelenségbe fajul... ezen nem segít sokat sem az idióta vágástechnika, sem ripacs színészek. a végső fordulat pedig csinosan betetézi a csalódások sorozatát.
azért akad egy-két jó ötlet, főleg azokban a kis szekvenciákban, melyeket a trailerekben láthattunk, jellemző, hogy ezeknek a történethez semmi közük.
1o/4
saw
túlhájpolt középszer. ha jobban belegondolok, akárhányszor bemutatnak a sundance-en egy olyan filmet, ami egy kicsit is szórakoztató, azt máris piedesztálra emelik. képzelem, milyen lehet a többi bemutató...
no, de vissza a fűrészhez. két fazon felébred egy kicsempézett szobában, a szoba közepén egy szétlőtt fejű hulla, egyik kezében diktafon, a másikban fegyver. a két fazon a szoba átellenes sarkába van láncolva, az egyiknek végeznie kell a másikkal, különben ő is meghal, meg a családja is.
a film első húsz perce baromi izgalmas. azokra a kalandjátékra emlékeztet, mikor ki kell szabadulnod a szobából... aztán hőseink elkezdnek emlékezni. puzzle-darabkákkal traktálják egymást és a nézőt is, olyan stílusban, hogy "ohohó, már emlékszem!" mit lehet azon elfelejteni, hogy mi történt tegnap éjszaka, mikor ilyen meg olyan horderejű dologról van szó? aztán meg miért kell titkolózni, mikor az életed a tét? hülye-e vagy?
amint a film fokozatosan belecsavarodik a rejtvény-fejtegetésbe, s egyre kevesebbet időzünk a szobában, egyre többet a flashbackek között , úgy kezd el satnyulni a dramturgia, a feszültség pedig sziszegve távozik, míg a film totális érdektelenségbe fajul... ezen nem segít sokat sem az idióta vágástechnika, sem ripacs színészek. a végső fordulat pedig csinosan betetézi a csalódások sorozatát.
azért akad egy-két jó ötlet, főleg azokban a kis szekvenciákban, melyeket a trailerekben láthattunk, jellemző, hogy ezeknek a történethez semmi közük.
1o/4
0