FRAILTY
a legtöbb pszichothriller sémája nagyon könnyen felvázolható: történik pár gyilkosság, nyomoznak a gyilkos után, elkapnak valakit, aztán kiderül, hogy a főhős anyja/öccse/barátja/kutyája/mosogatógépe/stb. a gyilok, kicsit ütlegelik egymást, közben a serial killer kifejti 5 percben, hogy miért is tette el láb alól ezeket az embereket, majd némi pofozkodás után kimúlik. ezt az alapsémát meg lehet csavarni itt-ott, előadásmódján lehet módosítani, de feje tetejére csak nagy ritkán állítják: pl. a henry című filmben láthattunk pontosnak mondható pszichoanalízist egy sorozatgyilkosról, henryben már gyerekkorától kezdve ott volt a gyilkos ösztön, mint ahogy sok társára rá lehet fogni a gyerekszoba hiányát, apuci/anyuci brutalitását, stb. és már meg is érkeztünk a klisékhez, DE a frailty azt a profilerek munkáját megnehezítő kérdést feszegeti, hogy lesz egyszer csak egy teljesen normális emberből vérengző gyilkos. bill paxton rendezése nem az az átürő rejű, viszont sikeresen - bár nem túl tempósan - ellavíroz a rozsdás sztereotípiák között, s ugyan óriási hiba saját magára osztani a főszerepet [bill sosem volt az a kiemelkedő színész], de alapos képet fest a hétköznapi ember őrületéről, amibe befolyásolható csemetéit is bevonja. sajna, ez a film se tudja elkerülni a manapság oly divatos suspense elemeket, amik javát a film első harmadában meg lehet fejteni [ugyan, kit érdekelne egy papirmasé fbi ügynök édesanyjának története, ha nem lenne különös zsrepe a cselekményben], de ezek csak a szokásos eszközök egy brilliáns pszichoanalízis megfelelő lezárásához. aki pedig sok-sok vérre áhítozik, az inkább nézzen mást: ez a film nem a parafaktor növelésére és a minél változatosabb elhalálozások bemutatására megy rá: arra ott vannak az olcsó trashfilmek, ez egy kicsit mélyebbre ás. kitűnő munka!