WE WERE SOLDIERS
ok, most már elég. tessék szépen konstatálni, hogy ebből a témából már nem lehet mit kihozni, nem is hoznak 1oo milliókat a konyhára, elég most már a háborúból, na. john woo filmje - szintén bukta - remélem, most már a hattyúdal [hiú remény, még a coenék is háborús filmben gondolkodnak], randall "elbaszott egy patrióta vagyok" wallace filmje a sok zúzás, vérontás, trancsírozás ellenére annyira, de annyira üres, hogy szinte szívta belőlem az életet a filmvásznon látható vákum. nem tagadom, a jó hosszúra nyújtott csata szórakoztató volt, tetszett, ahogy a foszforgránát bemászott az ürge bőre alá, vagy egy másiknak lemállott a hús a csontjáról, ilyenek, de míg ridley scott - megjegyzendő: sokkal összeszedettebb, jobban megrednezett - háború filmje többé-kevésbé mellőzni próbálta a kliséket, addig itt ezek megint főszerepet kapnak. "mondd meg a feleségemnek, hogy szeretem... NYEKK", ez 2x is. szélben lebegő amerikai zászló 3x. szimpatikus mellékszereplő gyötrelmes, lassított halála 235x. az ellenségnek megint van arca - ez mostanság nagy divat. legyünk politikailag korrektek! az afroamerikaiak is kapnak egy kis vállveregetést, hogy "bocs, hogy anno gecik voltunk, most vezeklünk, csak nézzétek meg a filmet", de ettől függetlenül a filmnek nincs mondanivalója, s ez abban látszik meg leginkább, hogy a film végére megmaradt néhány embert, mikor kérdezgetik, mi volt ez az egész, csak tátognak, mint a partra vetett halak. jaj, de drámai, nem tudják kommentálni ezt a nagy vérontást, csupán két és fél órás filmet tudnak készíteni róla. mel gibson mel gibsont játszik: megitn van egy nagy rakás gyereke, ő a jófej fater, no meg egy domestic casanova, ő még istennel is bratyizik, neki való szerep. mindenképp meg kell emlékeznek sam elliott alakította törzsörmesterről, aki ilyen senki-sem-baszakszik-velem típusú arc, egyből megszerettem. még 4-5 ilyen karakter, egy kevésbé görcsös szkript, s akár az egyik legjobb war movie is lehetett volna ez a vietnámi gyakszi.