Moziajánló

PENGE II.

simán felveszi a versenyt az első résszel: mindent megtesz, hogy ne csak egy egyszerű folytatás legyen: pakol bele rendesen mindenből, ami az első részben működött, megduplázza, sőt hatványozza azt. az első percekben követhetetlenül magas a fordulatszám, de aztán lazán hozzáedződik a szem, illetve del toro is visszavesz egy pöttyet a tempóból. a sztori nem igazán játszik: az első rész sem a túlkomplikált alapvetésekről volt híres. viszont ez a folytatás véresebb, pörgősebb, ádázabb, mint az első, s még coolságban is megpróbálja überelni. az ex bros luke goss minden negatív várakozásom ellenére jól teljesít, várom szeretettel ricky martint zombie szerepben, vagy robbie williamst farkasemberként. maszkra se nagyon kell költeni. :] persze, felfedezhető némi görcsös igyekvés az első rlész legjobb jeleneteinek, ill. tulajdonságainak kiszipolyozására, ami túlmegy a vicces cirkusz hatásán, s erős izzadság szagot áraszt magából. a zenei szerkesztő megprószálta überelni az első epizód oly okos zenei kollekcióját, s a judgment night, ill. a spawn példájából kiindulva crossover jellegűen összeterlni ellenkező stílusú előadókat: a felhozatal impozáns, az eredmény siralmas. az elmaradhatatlan vámpírpartyzós jeleneten nem győztem mosolyogni, ahogy arra a bődületesen rossz roni size-cypress hill kooprodukcióra vonaglik nagy odaadással a nép. hiába, a vámpírok ízlésvilágával sincs minden rendben. :] summa sumamrum: a film teljesen korrekt: bunyó, vér, napszemüveg és kütyük vannak kellő mennyiségben. whistler visszatérése ugyan eléggé ködös a számomra, de leszarom: az öreg megint keményen osztja a húsz filléres beszólásokat, és az jó. mint ahogy a film is az.

Pokember:

Szerintem a film elég langyos! Ráadásul a mátrix trükkjei sorra ismétlödnek benne. Kicsit idegesitő hogy az egész film Peter Parker és M.J.-ről szól. És mikor a film végén a lány bevalja hogy szereti a fiut akkor a fiu visszautasitja. Pedig az egész történet joformán erről szol hogy mennyire szereti a csajt. Nem nagy szám!!!

ICE AGE

hm, már kezdem unni, hogy mindig ugyanazt kell írnom egy animációs csodafilmről, ami eddig szinte 1oo%-os bevételi forrás hollywoodban, de hát ez van: egy kaptafára készülnek, s mielőtt még morgásra nyílna itt bárki szája: mind egyaránt jó. mondjuk, a shreket eddig még egyik CG filmnek sem sikerült überelnie, azért most is közel álltam ahhoz, hogy megszakadjak a röhögéstől. a geszti féle szinkronról nem tudok nyilatkozni, mert feliratosan láttam: az eredeti hangok frenetikusak, a mókus-tologató kis girnyó - bár a trailerekben majd minden puskaporát ellövi - igazi kultfigura, mint wilson volt tavaly ilyenkor: oscart neki! :] a dodo kacsák és a kihalálos poénok mind-mind ülnek, s könnyen feledtetik a kissé eltúlzott érzelgős betéteket - sosem tudtam megérteni, miért van szükség ilyen disney-stílusú szentimentális hüppögtetésre: eddig a shrekben volt a legkevesebb, az is legmenőbb. no, mindegy: a film értékéből ez nem sokat von le, néhány szögletes formától eltekintve a CGI is tökéletesnek mondható, habár feltételezem, az emberek azért lettek olyan felületesen kidolgozva, nehogy véletlenül is jobban kötődjünk hozzájuk, mint az állatokhoz. summa summarum: mindenkinek kötelező!

EpII. nagyon kellemes csalódás, portman felnőtt; viszonylag normális történet, nem volt annyira nyálas mint vártam;néha gyenge volt a cgi, és idegesítő a sok "előre-vissza" utalás;de összeségében kellemes volt (főleg a nézhetetlen EpI-hez képest) 10/8

A "rajongókat" is idegesítette a film,de főleg a cgi,ami sokat dob a képregény adaptációkon.
5/2

érdekes, én minden kritikámat objektívnek tartom. :]

az x-men imho sokkal jobban sikerült darab, mint a pókember: ez utóbbiból hiányzik az, amitől az nagyon jól sikerült: jó színészek, jó dumák és kool hozzáállás. :]

Zalus: (Spiderman)
Szinte furcsa olvasni ilyen objektív kritikát tőled. Így útolag belegondolva, tényleg voltak egész jól megrendezett jelenetek is, de az öszkép nálam még így is pocsék lett. A finálé valóban egy csalódás. Akárcsak a X-Men-nél itt is órdít róla, hogy sorozatnak gyártják, és emiatt semilyen rendes befelyezése nincs. Rami jó rendező, tud nagyon jó filmeket is csinálni - The Gift - ,de ez egy kicsit sok volt neki. Talán Cameron jobb lett volna. Nem enyíre érzelgős, nem ennyíre kamaradráma ízű, és nem utolsó sorban rendes kinézetű effektek lettek volna benne. Sebaj. Mégegy sorozat aminek a következő darabjait, elég lesz letölteni Divx-ben :D

Ja amúgy tényleg jó Zalus kritikája, érdemes elolvasni.

pókember kritika itt.

The Fugitive (A Szökevény)

R: Andrew Davis

1963-ban a United Artists útjára indította minden idők egyik legsikeresebb TV sorozatát, a The Fugitive-et (A Szökevény).
A történet szinte hétköznapi. Dr. Richard Kimble (David Janssen) egy sikeres orvos, akit megvádolnak a felesége meggyilkolásával, ezért menekülni kényszerül, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Ezt a történetet azonban olyan csavarokkal, olyan izgalmasan szőtték egybe, hogy rajongók millióit vonzotta a képernyők elé, és egy emberként drukkoltak a szimpatikus orvosnak, hogy sikerüljön neki teljesíteni a küldetését. A sorozat kiemelte David Janssen-t a középszerű színészek táborából - ahova sajnos később vissza is süllyedt -, 1965-ben Golden Globe-ra jelölték, majd 1966-ban ismét, és akkor be is gyűjtötte a díjat. A sorozat 1967-ben kapta meg a jelölést, azonban nyerni nem tudott. Ma már ismert rendezők kezdték pályafutásokat egy-egy rész megrendezésével. [Richard Donner (The Omen, Superman, Lethal Weapon series), Sydney Pollack (Tootsie, The Firm, Sabrina)

1991-ben Arnold Kopfelson (Warlock, Platoon, Falling Down, Se7en) producer megvásárolta a jogokat, és a Warner Bros. zászlaja alatt látott hozzá a tv sorozat szélesvászonra való átültetéséhez. A forgatókönyv megírására azt a David N. Twohy-t kérte fel, aki a Warlock forgatókönyvéért is felelős volt. Ez az átültetés eredetileg nem lett volna ennyire egyértelmű. Volt egy elkepzelés, miszerint Samuel Gerard törvényszéki bíró bérelte volna fel a félkezű embert Dr. Richard Kimble meggyilkolására, felelőssé téve az orvost a feleségén végrehajtott műtét sikertelensége miatt. Az ötlet elvetésre került, maradt a jól bevált sztori, egy kis modernizációval.
A szerepre felkért Harrison Ford aktívan részt vett a közös munkákban, többek között Ő ajánlotta Andrew Davis rendezőt, akinek a legutóbbi filmje (The Sige) nagyon megnyerte a tetszését. Davis hozta magával Tommy Lee Jones-t, akivel már dolgozott, pont a feljebb említett filmben.
A producer elképzelései teljesültek. A 44 millió dollárból leforgatott film, végül közel 369 millió dollárt zsebelt be a világon, és ezzel az 51. pozíciót szerezte meg minden idők legsikeresebb filmjeinek listáján. A filmet 7 Oscar díjra jelölték, melyből egyet meg is kapott. (Tommy Lee Jones - Legjobb férfi mellékszereplő)
Azt kell mondjam, hogy ezek az elismerések nem érdemtelenek. A filmet végig követi a feszültség, az izgalom, köszönhetően a színészeknek, a rendezésnek, a vágásnak, és James Newton Howard fantasztikus zenéjének.

10/10

nem pontozok tovább.

Hé Zalus!
A pontszám hol marad a Mulholland-hoz?

MULHOLLAND DRIVE

pótoltam a mulasztást, meglestem lynch agyon dícsért filmjét, a sárkány meg jól bekapta a fejem, de mikor belém vájta a fogát, kiderült, hogy tejből van. imho, a lost highway sokkal nagyobbat szól, mint ez a hmmm... közönségfilm - az eraserheadről már nem is beszélve. tudjuk jól: az ABC rendelt egy tv-film sorozatot lynchtől, aki le is forgatott két epizódot két csajsziról, akik egyikük amnéziát megelőző élete után nyomoz valahol a sunset blv-n. hollywood kapta az ívet rendesen, az ABC magára vette a fikát, kiszorta a sorozatot. lynch forgatott hozzá még fél órát, s moziba került a nagy mű. a sztorit persze jól megkavarja, feltölti némileg finomított lyncheskedésekkel [szimbolikus arcok, extrém közelik, vörös függöny, törperős, stb. a baglyok nem azok, aminek látszanak, mint tudjuk], s megfelelő légkört teremt arra, hogy a film után leüljünk megbeszélni, mit is láttunk. mindenkinek van egy teóriája: nekem is, nagyon szívesen elmondom, ha érdekel, de szerintem felesleges: lynch filmjeiben az a jó, hogy mindenki mást lát meg bennük -s ez egy olyan világban különösen fontos, ahol minden filmes arra törekszik, hogy mindenkin ugyanazt a hatást érje le a filmje. maga línch mondta ezt, nem én találtam ki. néztem én, nézegettem én ezt a jó két és fél órát, meglepődtem párszor, elringatott a spanyol ének, röhögtem a sajátos poénokon és felállt a farkam namoi wattsra, de aztán szépen köddé vált ez az érzés: talán be kell dobni még egy huszast a ringató gépbe, hogy újra átérezzem a hangulatot?

ugyan nem játszák a moziban, de  dvd-n feltétlenül nézd meg, ha hozzájutsz!

Casualties of War

Az elmúlt 30 év legnagyobb rendezői közül szinte mindegyik csinált vietnámi háborús filmet. Coppola, Kubrick, Stone, és Palma.

Palma 1989-es filmjében nagy meglepetésre Michael J. Fox-ot szerepelteti, aki eddig csak vigjátékairól, könnyed, szórakoztató filmjeiről volr híres. A maestro azonban nem tévedett, Fox nagyon hitelesen játsza el a vietnami újoncot, akit felháborít, az amerikai katonák kegyetlensége, és túlkapása.
Sean Penn a fiatal őrmester negatív szerepében hozza a formáját, a film közepe felé legszívesebben én magam fojtottam volna meg  

A rendező remekül értékelteti az amerikai katonák szenvedését, hősiességét, és kitartását, ugyanakkor párhuzamba állítja ezzel a vietkongok íránt érzett hatalmas gyűlöletüket, ellenszenvüket. A háborúban megtartandó emberi erkölcsök nehézségét, valamint az újonc katona, a kivülálló teljes elborzadását festi le elénk Palma.
A rendező hozza magával sajátos kézjegyeit: lassítások, és hosszú, vágás nélküli kameramozgások teszik teljessé a film képi világát.
A zenéért Ennio Morricone a felelős, aki főleg fúvós hangszereket komponált a zenébe, ezek remekül összepasszolnak a vetnami táj szépségeivel.

Összegezve: egy szomorú, de szép filmet láttam, melynek végén ugyan győzőtt az igazság, ám a való élet ennél sokkal-sokkal keserűbb.

10/9

Csak csatlakozni tudok az elöttem szólóhoz. A minden eddiginél nagyobb amerikai nyitó hétvégi bevétel alapján (114M$!!) én is valami egetrázóan jó filmet vártam. Ez a film egy fostalicska. Sam Rami-nek van egy egész emészthető forgatókönyve és egy baromi pocsék, leketlen - és még gagyin is kinéző - tucatmunkát kreál belőle. Ha valaki valami nézhető pókemberre vágyik, akkor jobban jár ha FoxKids-en nézi a sorozatott. Sokkal színvonalasabb mint ez. 3/10

SPIDER MAN

FIGYELEM! A SZÖVEGBEN SPOILEREK LEHETNEK! CSAK A SAJÁT FELELŐSSÉGEDRE OLVASD TOVÁBB!!

Előre leszögezem, hogy nem vagyok képregény fan. Gyerekkoromban ugyan átlapoztam néhányat, de csak nagyon felületesen.
Ettől eltekinteve vártam a Pókembert, hiszen az előzetes jó volt, a rendező neve meg jól cseng a szakmai, rajongói körökben.

Sajnos csalódássak kellett felállnom a fotelből. A film olyan mint a rétestészta, nyújtva-húzva van, közben egynémely akció (amiből több is lehetett volna) ugyan jó...de nem eléggé. A film sokszor leül, nem köti le az embert. A főgonosz Green Goblin pedig egyenesen nevetséges... nemhogy félelmet nem kelt, de még megijedni sem lehet tőle.. A maszkja bőven elmegy egy 12 éves amerikai srác halloween jelmezének, de nem egy nagyköltségvetésű filmbe...
Toby Maguire, és pár jó poén viszi el a hátán a filmet..de sajna ez kevés...
James Cameronnak is felajánlottaák a rendezést annak idején... ha másért nem, legalább az akciók milyensége és mennyisége szempontjából jó lett volna ha Ő rendezi...

Azt kell mondjam, hogy a harmadik leggyengébb képregény adatáció a Spawn és az X-men után...  

10/5

Mullholland dr.

David Lynch megint...
Nem inkább nem írok semmit a film önmagáért beszél!

10/9

Spider-man
a szuperhős filmek új királya!
10/8

ehem. szerintem is kissé túlzó a dolog, de hát ez van: driller szereti a glamourt. :] [magam előtt látom, ahogy piors mellényében dagadozva pödri oldalszakállát :]

ezt még ideírom: ne haragudj zalus de az ilyen fényezéseket mindig megmosolygom..

"A magyar internet egyik legjobb filmboncnoka"
nyeh-nyeh, kac-kac

SLEEPLESS

habár az olasz horror mesterének tartott dario argento szerintem sosem égett magas lángon, de úgy tűnik, napjainkra teljesen kiégett. sleepless című filmje nem hogy önismétlő, de iszonyú kíméletlenséggel kopirozza a zsánerfilmek legdurvább kliséit. argento filmjeiben sosem a sztori az igazi összekötő elem, de a sleeplessből még az egyedi beállítások, fantasztikus színek is hiányoznak, melyek pl. a suspiriát oly naggyá tették. a gyilkosságok rengeteg vérrel járnak, az effektek viszont olyan szinten gagyik, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. a "színészeken" viszont egyenesen röhögni lehet - nem igaz, hogy nem tűnik fel senkinek, hogy micsoda amatőr társaság szerencsétlenkedik a vásznon. még max von sydow sem, aki veterán színészlegendaként rendesen lejáratja sekélyes szerepében. igen, ő egy nyugdíjas nyomozót játszik, akinek vissza kell térnie az egyik lezártnak hitt ügyéhez, ugyanis a Törpe visszatért és egy állatos mesét követve gyilkol. nagy rejtély, hogy a Törpe csak nevében törpe: már az első beállításban látható, milyen nagyra nőtt... az első tíz perc mindezek ellenére fantasztikus, ezek után viszont nyugodtan ott lehet hagyni a filmet. 1o/3.

THE PLEDGE [AZ ÍGÉRET MEGSZÁLLOTTJA]

dürenmatt sztorija nem először köszön vissza a filmvászonról. sean penn rendezésében most a jelenbe átültetve, vidéki környezetben láthatjuk egy férfi elkötelezettségének történetét: jack nicholson brillíroz a nyugállományba vonult rendőr szerepében, aki egy fiatal lány meggyilkolása ügyében nyomoz, miközben mindenki más szerint már elkapták a tettest. a nyomozás megszállottá teszi, egész életét ennek rendeli alá. sean penn lassú filmje bár nem nélkülözi a hibákat - a legfontosabb gondolatok csak fogcsikorgatva, mellékesen mondatnak ki, a hosszú, ráérős játékidő ellenére némely jellemvonás, ill- változás elnagyoltan ábrázolt - mégis igazi remekmű. klaus badel és hans zimmer melenkólikus, visszafogott zenéje, a fantasztikusan jó kamerakezelés [amely kiválóan érzékelteti az idő múlását] és penn kiegyensúlyozott rendezése emberközeli, természetes filmélményt nyújt. a felpörgetett mozivilághoz szokott nézők gyomrát biztosan megviseli ez a fajta melankólia és visszafogottság, de aki szeret elveszni a részletekben, bizonyosan élvezni fogja. 1o/8.

I AM SAM [NEVEM: SAM]

sean penn nem csupán rendezőként elismert [és hírhedt] arc az álmok földjén. ugyan színészi kirohanásaival az őrületbe kergeti a stábot, de alakításai egytől egyig mérföldkövek. a ments meg, uram és az őrület határán után most ismét bebizonyítja, hogy a legnagyobbak között van a helye. az már másodlagos, hogy a filmválasztás most eléggé sekélyesre sikeredett: az i am sam szirupos, lelkizős bírósági dráma, együttérző mozivirág egy retardált lelkű férfiről. amerikai módra teljes mellszélességgel kiáll a szellemileg visszamaradottak mellett, s tejszínhabos álomba burkolva naívan pengeti juke boyos bölcseleteit. persze, maximálisan megértem sean penn választását: ez egy egyszemélyes show, mondhatni: jutalomjáték. az oscar jelölés pedig még egy olyan színész CV-jében is jól néz ki, aki rendesen megveti hollywoodot. a michelle pfeifer által játszott workaholic ügyvéd karaktere totálisan háttérbe szorul a szellemileg 7 éves szintjén megrekedt férfi mellett. a sztori egyszerű: sam egyedül neveli lányát, de retardált lévén nem tudja maximálisan betölteni az apa szerepet, ezért a gyermekfennhatóság elveszi tőle a lányát. némi kínlódás után megszerzi "por bono" a nagymenő családügyi ügyvédet, s perelnek. nem akarom lelőni az eléggé kiszámítható befejezést, de schmalz kedvelők biztosan pityeregni fognak a film két órája alatt. akinek bejött az esőember vagy a kramer kontra kramer, nyugodtan bevállalhatja. 1o/5.

SHOWTIME

a 8o-as évek tipikus zsarupárosait, rosszarcúit, beszólásait idéző vígjáték ez, ami kizárólag egyszeri fogyasztásra alkalmas termék. bosszantó dolog az, hogy már a trailer ellődözi a film legjobb poénjait, amik egytől egyig az önmagát parodizáló [ill. alakító] william shatnerhez kapcsolódnak, aki felidézi a régi jó tj hookeres időket. a film erősen közepes poénjait meglepően hangos akciójelenetek keresztezik, amik viszont egyáltalán nem feledtetik azt a tényt, ami már a 15 perc hírnév esetében is bebizonyosodott: attól még, hogy robert de niro ott van a vásznon, a film még nem lesz jó. szombat esti lájtos piffpuff. ez minden. 1o/5.

DRAKULA 2000

nézhetetlen fos. 1o/1.

SCARRY MOVIE 2.

nézhetetlen fos. 1o/o.




monster's ball kritika pedig itt.

PANIC ROOM [PÁNIK SZOBA]

van itt néhány dolog, amit nem igazán értek. adva van ez a csodagyerek, ez a szakállas fincher srác, akit hollywood nagy reménységének tartanak, a mainstream filmek utolsó művészileg is korrekt mágusának, stb, stb. sz'al előtte hever az egész világ - néhány nagyhangú kritikust leszámítva -, erre most be akarjuk skatulyázni?! megy a sírás-rívás, hogy "jaj, jaj, fincher bácsi nem nyomaszt, fincher bácsi nem pofozkodik, fincher bácsi nem gyárt dupla meg tripla fenekű edényt" és így tovább. valóban, fincher felkapott egy szokatlanul szimpla forgatókönyvet [david koepp tollából], hogy új területen próbálja ki magát: képes-e 2 órára megragadni az egyszeri ember figyelmét, miközben egy házban mozgat 5-6 szereplőt. ami a sims-nek és a barátok köztnek sikerül :], miért ne menne finchernek? hogyne menne. fincher tökéletes kamaradarabot forgatott: filmje az első perctől az utolsó percig lebilincselő: fantasztikusan fényképezett, pontosan rendezett, jól játszott. miliméterre, centiliterre, miligrammra pontosan adagolt feszültség csepeg két órán át a szórakozni, ijedezni vágyó néző fülébe/szemébe/lelkébe. igen, valóban: fincher most nem nyomaszt, nem ad fel rejtvényt és a szarkazmust is félre teszi. szereplőinek végre lelke is van, nem csak dumája és különc ruhatára. csinmálhatott volna egy rendkívül hideg filmet profi, arctalan betörőkkel és klausztrofóbiás hangulattal. nem, nem csinált. olyat már forgatott párat. figurái nem egy nagyobb hatalom vagy egy elv áldozatai: többdimenziós jellemek, akik maguk alakítják ki a történetet, és nem a történet alakítja őket. el is nevezhetjük őket: van itt Seggbebuza, Zorro és persze, mindenki kedvence: a Fúrógépember. viccesek-félelmetesek, emberek-állatok. és tudnak meglepetést szerezni. kiváló karakter mind. a noises off!, a 12 dühös ember és a reservoir dogs után itt az újabb példa, hogy kell adrenalin gazdag filmet forgatni minimálisra korlátozott környezetben. darius khondji és conrad hall operatőri munkája azonban így is olyan dolgokat mutat meg nekünk, amitől szemünk-szánk tátva marad. howard shore oscaros filmzenéjét félrepakolva igazi borongós muzsikát faragott, david fincher pedig vigyoroghat a szakálla mögött: 5o milliós költségvetésének lassan kétszerese jön vissza csupán amerikában, s a lecke fel van adva a kedves thriller-gyárosoknak. így csinálják a profik: that's entertainment! 1o/1o.

THE MOTHMAN PROPHECIES [MEGSZÓLÍT AZ ÉJSZAKA]

elég ritkán fordul elő velem, hogy elszundikálok egy film közepén, de richard gere legújabb trendi filmjén még ezt is megengedhettem magamnak. ez pedig különösen nagy szégyen a film szempontjából, hisz elvileg rémülettel átitatva, borzongva és miatyánkat kántálva kellett volna végigparáznom eme alkotást, mert ez egy természetfeletti thriller, bizony ám. mark pellington, aki előző filmje [arlington road] révén [és nem testméretei alapján] igazi kis csodagyereknek számít, most kínosan gyengén muzsikál. a hatodik érzék óta oly divatos hidegrázós, fordulatokkal kecsegtető parafilm piacot próbálta uralni filmjével, de érezhette, hogy a sztorija elég soványka, ezért mindenféle elidegenítő effektusokkal próbálta feldobni: így hát szűrőkkel, digitális trükökkel, gyorsítással-lassítással, speciális kameramozgatással és barátságtalan, fülsértő hangefektekkel pakolja meg filmjét, ami dagad és dagad, aztán egyszer csak kipukkad. nem leszek csúnya bácsi, s nem lövöm le a poént, tessék csak szépen végigkínlódni richard "vagy pislogok és tátogok mint egy hal, vagy mutatóujjammal fenytelek meg, vagy beletúrok ezüst sörényembe" gere kálváriáját a molyemberrel, zajokkal, különös eseményekkel, s mindenféle jóval, amit chris carter a reggeli cappuchino elfogyasztása közben ki tud ötleni. ez a gyötrődés pediglen szánalmas: az érdeklődés a film cselekménye után hamar elapad, ahogy újabb és újabb szereplők tűnnek fel és ködös beszámolóikkal nullázzák le a filmet, amiben mindig készül valami ijesztgetés, de csak nem akar bekövetkezni. a türelmünk pedig hamarosan lemorzsolódik, az effektektől falra tudunk mászni, a klisé szerű figurák, a szánalmas dialógok pedig nem segítenek. irány az álom. zzzzz... 1o/3.

Panic Room

a film alcíme lehetne akár Fincher-light is.

Tudom-tudom, nem szabad beskatulyázni a rendezőt és nem szabad elvásárokkal beülni a filmre, de akkor is....

A címből és a trélerből adódóan én egy nyomasztó, sötét, félelmetes filmet vártam. Ehelyett kaptam egy ugyan jó, de minimális feszültséggel átitatott, átlagosnál valamivel jobb mozit. Volt olyan rész a filmben, amikor 3 perc erejére át ment vígjátékba. Az egyéb logikai bukfencekről is hibákról nem beszélek mert spolier lenne.

10/7

Megszólít az éjszaka

Mark Pellington előző filmje (Szomszéd) ugyan nekem nem tetszett, de el kell ismernem, hogy profi alkotás.
Erről a filmről ezt már nehezen lehet elmondani.. A történet annyira gyatra, hogy kb 2 percben el lehet mondani az egész filmet, se süle-se farka...
Az egészet megdobták egy Richard Gere-rel, aki a 2 arcán kívül mást nem tud mutatni.. A thriller érzést megspékelni kívánó ideges kameramozgások és halványuló, felvillannó, elmosódó szinek csak zavarosabbá, összefüggéstelenebbé teszik a filmet.
A filmben értékelhető a zene, egy- két trükk, és az első 15 perc.

10/3

AZ ÍGÉRET MEGSZÁLLOTJA
Talán kissé vontatottnak tűnik (valóban egy "anti-krimi"), de mégis leköt és izgalomban tart. Nagyszerű színészi alakítások, kiemelkedő operatőri munka és zene (Hans Zimmer), mindent egybevetve egy ragyogó Dürrenmatt-feldolgozás. Még most is a film hangulatának hatása alatt vagyok. Nézzétek és ámuljatok, én is ezt tettem!
10/9

ALI

az operatöri munkával és a szinészek teljeítményével egyetértek, de szerintem pont az életének a legérdekesebb és legmozgalmasabb fejezetét ragadta ki mann. éppen ezért nálam 10/8

ALI

öntelt és önelégült. szókimondó és intoleráns. erőszakos és vehemens. ő muhammad ali, született cassius clay. ő a világ legnagyobb bokszolója, s ezzel ő is tisztában van. michael mann filmje arra hivatott, hogy filmvászonra vigye életét. komplex és hálás munka, mégis savamyú pofával álltam fel a végén: hiányérzetem volt. mann filmje ugyanis korántsem mteljes: ali világbajnokká avatásával kezdődik, s azzal is végződik. ami előtte történt, kimarad, ami utána történt, kimarad. viszont hosszasan elidőzünk a hatalmas propaganda erővel rendelkező champion fölött marakodó polgárjogi aktivistáknál, bepillantást nyerhetünk a szerelmi életébe, nagy vonalakban felvázolódik barátsága malcolm x-szel,végignézhetjük azt, hogy megfosztják világbajnoki címétől, mert megtagadta a bevonulást a vietnámi háborúba, s végül elmegyünk zaire-be, ahol don king megszervezte a rumble in the jungle-t. ennyi. a film rendesen kapkod, váltogatja a sebességet: hosszú, lassított jelenetek közé beerőszakolt események megfeküdhetik a gyomrunkat. a két és fél órás játékidőben pedig jobban ki lehetett volna bontani az ali "érát". mann azonban fontosabbnak tartotta a képeket a történetnél: a film színvilága impozáns, a steadycamet teljesen mellőzi, az operatőr, emanuell lubezki dícséretet érdemel: a képek szemet gyönyörködtetőek. a bunyók korrektek, habár messze nem olyan magával ragadóak, mint scorsese jake la motta adaptációja. will smith játéka dicsérendő, habár ali figurája eléggé egyhangúra íródott: vagy vitázik, vagy humorizál, vagy nőzik. igazándiból jon voightot dícsérném meg, aki ugyan megint latex maszk mögé bújt, mint a pearl harborban, viszont zseniális. eljátszhatná knézy jenőt is. :] félek, a film csak videón fog bekerülni az országba, de én megérteném a forgalmazó döntését. 1o/6.