Igazság szerint én egyetértek azokkal, akik úgy gondolják, hogy egy bizonyos kor alatt feltétlenül káros az erőszakot és pornográfiát bemutató filmek megtekintése, mert helytelen magatartásmintákat közvetítenek. Egy-egy gyerek számára mindig nagyon fontos az a minta, melyet szűkebb környezetben a család és az iskola, tágabb értelemben a társadalom közvetít. Ezért fontos, hogy fiú gyermek számára az apa, lánynak az anya legyen a követendő minta, a pedagógusok is példaképet jelentsenek, s társadalmi szinten se a kétes erkölcsi színvonalat képviselő személyiségek kerüljenek piedesztálra. A gyerekek ugyanis elsősorban azokat a magatartásmintákat veszik át, melyekkel a mindennapi életben találkoznak a családban, a környezetben. Ezért gyakori például, hogy alkoholista családban gyakran válnak az utódok is az ital rabjaivá, könnyűvérű életmódot folytató szülőnek pedig az átlagnál gyakrabban lesz a gyermeke is laza erkölcsű, hogy a bünöző életmódról most ne is beszéljünk, mely – mint szintén a családban látott viselkedésminta – a gyereket is megfertőzi. Ez persze nem mindig, mindenhol történik meg, de a kevés kivétel sajnos a szabályt erősíti. Valljuk meg őszintén, számos akciófilmben a jó- és rossz fiúk módszerei nem nagyon különböznek egymástól. Márpedig aki éretlen fejjel rendszeresen azt látja a filmekben, hogy a vitás szituációkat veréssel vagy akár gyilkossággal oldják meg, hajlamos azt hinni, hogy az erőszak a konfliktusok elrendezésének leggyorsabb és leghatékonyabb módja, s annak van igaza, aki nagyobbat üt és hamarabb rúg (vagy lő). Egy megfelelő nevelésben részesült felnőtt már egyértelműen meg tudja különböztetni a helyes és helytelen viselkedésmintákat, még ha olykor az utóbbit is tartja követendőnek. Nem hiszem, hogy az erőszakos filmek szükségképpen erőszakossá teszik a nézőket (kortól függetlenül), de valamilyen szinten immúnissá teszik őket az erőszakra, hiszen amit túl gyakran látunk, azt megszokjuk, s hajlamosak vagyunk normálisnak elfogadni. Szokás itt arra ivatkozni, hogy a híradókban még több az erőszak, de annak is megvan a látszatja: valljuk be, egy-egy halálesetre, balesetre, bűntényre csak akkor kapjuk már fel a fejünket, ha tömeg méretű áldozatokról vagy különleges brutalitásról van szó. Nem értek egyet azokkal sem, akik szerint az erőszakos filmek nézése levezeti az agresszív ösztönöket: ilyesmire a sportot vagy a kreatív tevékenységeket megfelelőbbnek tartom. Mindez persze csak az én véleményem.
Ami a pornográfiát illeti, sokan hiszik tévesen azt, hogy napjainkban, amikor a szexuális devianciák különösen elterjedtek (szerintem inkább csak nagyobb nyilvánosságot kapnak), akkor a heteroszexuális pornó különösen egészséges, mert a helyes szexuális orientációra nevel és ötleteket ad. Valójában szerintem inkább azt a téves képzetet keltik (főleg egy gyerekben), hogy két felnőtt embernek a megismerkedést követő 2 percen belül már heves szeretkezésbe kell bonyolódni, mert ez a normális (a film szerint). Fiúkban felesleges komplexusok alakulhatnak ki, mert azt hiszik, hogy a szexuális élethez minimum 40 cm-es fütyi szükséges, ahogy azt a pornófilmek férfi szereplőinél látják, illetve ellenkező nemű partnereik esetében is hajlamosak azt hinni, hogy a mellméret és a szexuális könnyen kaphatóság alapján kell majd megválasztani ideális partnerüket.
A televíziózás terén manapság a Cool TV-t tartom különösen kártékonynak, amely szerintem valami félreértett kedélyeskedés, jópofizás és lazaság ürügyén valami elképesztő méretekben terjeszti az ízléstelenséget, az igénytelenséget, a modortalanságot, egy szóval: a szemetet.
