Napos oldal (DVD)

Köszönöm, hogy osztod a véleményem! :)  

Bár azért ugyebár nem tartom oly borzalmasnak a filmet (úgy kb. 10/5, ha viszont a regényhez viszonyítom, jó ha 10/2 az arány, s még elnéző voltam...), mégis -több más epizóddal együtt- pl. a strandolási részt a tengernél én is cefetül hiányolom belőle! Viszont e dolgokat a filmről én szándékosan nem említettem a kritikámban, mivel asszem ezekre gondolva írás közben (ugye a Dave-féle szaros script Oscarra jelőlése, példának) hamarosan úgy bepipultam volna, hogy a "dolgozat" első fele egy káromkodás-özönné változik, az száz százalék!

Most nézem, hogy a könyvről is annak az adatlapjára írtam... Hogy mik vannak:)!

Lájk! Lájk! Lájk!

Mind a könyv fórumában, mind a film adatlapján leírtam már a véleményem, és nem azért, mert befolyásol, de jól esik visszaolvasni mástól is, amit én is gondolok erről az egész. Hogy más is látja a film mögött a könyvet, és ahogy azt széttrancsírozták. A könyvet imádom, különben nem olvastam volna háromszor, a film meg ahhoz képest annyi retardálttal és idétlenséggel van tele, csak hogy "nézőbarát" legyen meg hogy legyen testhezálló szerep De Nironak, hogy mindig felhúzom magam rajta, ha csak rágondolok. Közben meg kihagyni olyan jeleneteket, mint a tengerben fürdés a kisbabával... ha azt valaki rendesen leforgatja, az összes Akadémiai zsűritag ott bőgött volna a foteljében, bzmg!

Ja, mert az egy dolog, hogy Lawrence Oscart kapott a filmért (és talán ahogy Leonak, neki sem ezért kellett volna), de a "seggfej" Russell meg Oscar-jelölést ERRE a forgatókönyvre, szóval engem még mindig a csaj díja zavar kevésbé:).

jav.: "mindenesetre" és elmaradt az elköszönésem, tehát: További jó estét!

A napos oldal/Silver linnigs playbook

1/A rendezőről és a regényről

Az van, hogy ennek a filmnek annyi köze van az eredeti Matthew Quick-könyvhöz (ami lényegében egy keserédes dráma) mint Észak-Koreának a demokráciához! Lusta vagyok felsorolni a kettő közti millió különbsége(ke)t, főként mert, hogyan is fogalmazzak már... szóval egy fényév hosszúságú lenne az az írás (megjegyzem: egy angol weboldalon -valami blog lehetett talán, nem tudom- viszont ezeket valaki le is írta már)! Tudom persze, hogy más a könyv, s más a film, de ez amit itten "Dave" csinált azzal az általam (is) nagyon kedvelt könyvvel, pofátlanság! Nem értem, ennyi erővel miért nem írt egy saját (forgató)könyvet, majd filmesítette meg azt, ehelyett, hogy szétkapta minden oldalról (ami itt nem épp napos...) a Quick-regényt, ó, ez a seggfej Russell! Azt hitte biztos szerintem, hogy ő az új Kubrick, aki -durva kifejezés, de mégis- egy kiherélt könyvecskéből is örök klasszikus filmremeket (példának pont a Ragyogás) tud leforgatni, de én piszkosul nem így látom, érzem ezt!! Minden esetre erről ennyit.

2/A film

Mindezektől eltekintve persze jó és kellemes "darab" lett eme mozi, amiben a három főszereplő (Jenny Lawrence, Cooper és De Niro) is egyformán csúcs!
Egyedül a Tiff és Patrick közti szerelmi "robbanást" a film legvégén éreztem kicsit összecsapottnak...annak ellenére hogy annak háromnegyede erről szól végül is... mégis ezt kidolgozatlannak tartom, na! Tucker marha szerepe -akár mint azé a hülye rendőré például még- szerintem felesleges, inkább a Bradley által játszott Pat (nem Bateman... bár agyilag ő sem százas, s ez enyhe kifejezés a másik Patrick-al összehasonlítva!) mentális gondjára koncentráltak volna jobban a készítők, véleményem szerint (megjegyzem: Pat Solatano rohadtul nem érdemelte meg mindazt, ami a hűtlen tetű felesége miatt vele történt, úgy összességében mind ebben a filmben, mind pedig a könyvben)! Lawrence pedig jól játszott természetesen -mint írtam az imént-, viszont én Oscart nem adtam volna neki -most még, legalábbis főleg nem ezért a filmért, bocsesz!
De menjünk tovább!
Nemrég láttam a a valós életrajzi elemekből (is) építkező Joyt is. S, bár leegyszerűsítve az a film igazából a felmosórongy feltalálásáról szól, mégis jobban tetszett a Napos oldalnál, akár a színészi játék, akár maga a film cselekménye tekintetében! Valamint pontosan ugyanez áll az Amerikai botrány című mozira is, szintén ezzel a szereplő-készítő gárdával, mivel nekem az is bejött!
Amúgy, már ki is néztem magamnak a Serenát, e két főszereplővel, igaz itt már Robert De Niro és David O. Russell jelenléte nélkül...

Ezt pontosan így gondolom: a film "az utóbbi évek legszerethetőbb romantikus történetét mesélte el".

A kezelés már kicsit komolyabb film szerintem, eléggé különleges, de végül is jónak mondanám azt is, igaz, elsőre szokni kell.

A kezelés jött még a héten, de azt már nem akartam megnézni, elég ennyi beteg embert nézni mostanában. Filmnézés közben emlegettük is, hogy b@szod itt mindenki beteg, ilyet csak a Doc Martin nézése közben éreztem.:)

Ez a film szerintem is úgy volt jó, ahogy volt, sőt az utóbbi évek legszerethetőbb romantikus történetét mesélte el. Tényleg nem egy hipperrealista film (egyébiránt a szintén mentális problémákat érintő "Lesz ez még így se!" még ennyire se volt az), viszont nem is emlékszem mikor drukkoltam utoljára ennyire két szereplőnek, hogy összejöjjenek. Részemről csak ajánlni tudom mindenkinek!

Tulajdonképpen ez a siker még nem siker, csak a terápia része, amit látunk, és a pozitív kicsengés csak arra jó, hogy jobban higgyünk abban, hogy ez a két szeretetre méltó alak valóban megtalálja a boldogságot. Márpedig hinni jó! Számomra emiatt nagyon jó ez a film, nem pedig azon agyalok, hogy mi mennyire valóságos vagy eredeti benne. Ez is csak egy mese. Viszont jó mese!

A tegnapi megnézést követően azon agyaltam, hogyan írjam le tapasztalatomat, érzéseimet a filmmel kapcsolatban, mert eléggé vegyesek.
Niwork jól leírta, így nem írnék semmit.

Oscart a női főszerepért nem adnék, de hát most hirtelen nem is tudom a többi jelöltet és hát valakinek adni kell.

Nem reális, eltúlzott, csapongó, de mégis szerethető, néhol vicces, néhol kínos.
Nem adnék 70%-nál többet rá.

Valahogy nagy a divatja mostanában a betegek sikeres talpra állását propagáló filmeknek.

Egy kis "zenei aláfestés":):

Hurts - Silver Lining