A burok (DVD)

Lehet, hogy sok hulló szőrű muffal volt dolgod. :)

Most picit megnyugodtam, hogy nem csak én látok bele ilyen mélységű dolgokat a filmbe, hanem Niwrok is. Ennek ugyanakkor erős késztetésnek kellene lennie Weide (és tchabee) felé, hogy megnézzék a Burok-ot, s másfajta szemlélettel nézzék, mint amit a film elsőre sugall...

Óriási divat lett Meyert fikázni manapság. Az imdb-n is teljesen megbolondultak, mikor is ezt a filmet 5.7-re tartják, míg pl. a borzalmas Rajtaütést 7.5-re... Abban nem vagyok biztos, hogy az itt felvázolt gondolatok mind-mind Meyer érdemei - lehet, hogy Nicoll dobta hozzá őket menet közben -,de hogy általuk van a filmnek egy teljesen más szintje is, amit a nagyközönség nem igazán értett meg, az számomra evidensnek tűnik.

Niwrok írásáshoz túl sok mindent nem tudok hozzáfűzni. A lények inváziója számomra majdnemhogy egyenértékű az Amikor megállt a Föld idegenjének szándékaival: az emberiség pusztulása/leigázása a bolygó megmentését is jelentheti. Itt a megszállás biztosítja az emberi lények átformálását egy olyan létre, ahol képesek szimbiózisban élni a természettel. Lehet, hogy ezek a lények már több száz bolygót mentettek meg így? Lehet, ez a valódi céljuk?

Aztán ahogy találkoztak az erőszakos, makacs, önző emberi fajjal, szükség volt Hajtókra is (bár lehet, máshol is szükség volt rájuk), hogy a renitenseket is begyűjtsék. A Burok érdeme mindezen érdekes gondolatok felvillantása mellett az, hogy - szerintem túlontúl optimista módon - hitet tesz az EMBER mellett, az emberi lét pozitív oldalára hagyatkozva, a szeretet erejét felhasználva képes változtatni az eseményeken. Ehhez kapcsolódóan idézek magamtól, ami sorokat a Csillagközi Romboló kapcsán írtam:

Másrészt a cylon-modellek személyiségi fejlődése az érzelmi ráhatáson múlik – legalábbis a sorozat szerint. Az a modell képes váltani és beilleszkedni, akit megérintett a szerelem érzése. A szeretet, mint az egyik legfontosabb emberi tulajdonság kap kiemelkedő szerepet, egyrészt a humán mivoltunk megőrzésében, másrészt a gépek emberré válásában.


A harmadik dolog viszont teljesen személyes: már a negyedik évadnál kifejtettem elképzelésem a szeretet fontosságáról a sorozatban –, nos, ez a történet totál engem igazolt. Úgyhogy széles, önelégült mosollyal néztem a történéseket, néztem, hogy mondanak csődöt a cylonok, hogy válnak emberivé, s ez által hogy bukik az egész tervük.

Nem először fordul elő tehát a filmes forgatókönyvekben a pozitív érzés, a szeretet/szerelem fontossága és ereje. Itt Meyer a közérthetőség kedvéért hozzácsomagolta a szerelmi négyszöget - ami a tudatduplkiációval önmaga érdekes szitu -, csak kár, hogy a mozis világ csupán ezt látta meg.

Azt mondjuk nem értem, hogy Niwrok írásában a "pitypangcsigák" szóra pillantáskor miért olvasom bele mindig a "picsák" szót, de mindegy. :)

Érdekes volt olvasni mindkettőtök sorait. Artuét Supernatural, tiédet meg itt. Így kávé előtt érdemlegesebbet nem tudok hozzáfűzni, csak azt, hogy tetszett. :)

Sértőnek eddig sem volt sértő;).
Tiszta sor, hogy bele tudom lovallni magam annyira egy témában, hogy annyiféle oldalról járom körbe, ami már az érthetőség, az olvasmányosság vagy az olvasási kedv rovására megy, miközben a többszörösen összetett mondataimtól könnyen állhat égnek sokak haja:)... De pár ilyen kommenttel még mindig kismiska vagyok az Útmutatóhoz képest:), de az azért egy tanulmány, amibe, ahogy írtam is DNS-nek, egy-két tagoló-szemléltető ábra vagy grafikon szerintem is elfért volna.

És most már inkább Burkoljunk, ha van hozzá kedved:).

Jól van na, tudod hogy odavagyok érted, amikor így beindulsz. :)
DNS könyvére kitérve, volt a kezemben, de számomra az egész olyan volt, mintha a havi jegeskávé adagomat egyszerre kellett volna instantpor formájában lenyelnem.
Tuti, hogy baromi sok melója van benne és az is, hogy egy hatalmas koponya, de nekem az a - számomra - véget nem érő száraz magyarázat befogadhatatlannak bizonyult. Nem mondom, hogy nem értem, vagy hogy bonyolult lenne a tartalma, csak egész egyszerűen nem az a fajta olvasmány, ami bejön. A munkás múltamból felrémlik a munkavédelem tantárgy, ott írták körül tíz oldalon, hogy miért nem jó, ha szöget/szeget nem a fába verem, hanem a kézfejembe. Biztos ez nem pont jó példa, így hajnali kettő táján, de hirtelen ez jutott eszembe. Remélem, hogy nem sértő, amit írok, legfeljebb csak magamra nézve hátrányos. :)

Jól látod, de nem hittem volna, hogy tőlem ez ennyi idő után meglep. Vagy a te korodban már nehezen megy a hosszabb szövegek értelmezése;)?

Továbbá hadd köszönjem meg a kommentem irányában tanúsított konstruktivitásod, amivel próbáltam a fórum tulajdonosi szándék szerinti funkcióját mesterségesen lélegeztetni... még ha túl hosszan is.

Abból a filmből maga  sztori hiányzott.
De komolyan mondom, amit barátnőm ledarált a film után 10 percben, hogy mi volt a könyvben, már az sokkal érdekfeszítőbb és izgalmasabb volt, mint a film. Elmondása alapján pont a legjobb, legmisztikusabb részeket hagyták ki, amik adtak volna egy kis színt és tényleges sejtelmességet, izgalmat az egésznek.
Pl. nem értettem, hogy miért néz ki mindig máshogy a ház, barátnőm meg elmondta, hogy mindig Jeremy Irons (nem emlékszem a karakter nevére) hangulatához illeszkedik. Pl. amikor nem akarja, hogy a lánya elmenjen otthonról, egy börtön lesz az egész, a csajra rabruha kerül... ez mennyire poén már?
Meg azt a titkos könyvet, vagy mit is, tök sok rejtély meg kaland árán szerzik meg, sírokban kutakodnak, meg mit tudom én, itt meg bemennek a könyvtárba, azt ott van!
Na mindegy, a Burok azért majd kap egy esélyt, ha olyan lesz a hangulatom. Meg az asszonyé is. :D

:)
Abból hiányzott az a (persze azért inkább csak lájtos) tudományos gondolatiság, ami itt kicsit "felnőttesebbé" teszi a sztorit.

Igen, arra pont emlékeztem, hogy te pozitívan nyilatkoztál róla mozi után.
Majd igyekszem meghozni a kedvét az asszonynak... a filmhez. A Lenyűgöző teremtmények is sokkal jobb volt úgy, hogy elmesélte a könyvet a film után, meg tette a megjegyzéseket, hogy mi van másképp. Ezt most nem iróniából mondom, tényleg élvezetesebb lett ezáltal a filmélmény, még ha a film maga egy kalap szar is. :)

Érdemes megnézni, lám, mennyi gondolatot generált már eddig is.

Netes szlenggel élve TL;DR. Viccet félretéve, szívesen elolvasnám, ha láttam volna a filmet, illetve ha érdekelne maga a koncepció. Bár barátosném azt mondta, a könyv az egész jó volt, tiniregényhez képest kifejezetten darkos és nyomasztó, ami kedvemre való alapfelállás, viszont a filmet annyira lehúzta a legtöbb kritika (amiket olvastam), hogy a mai napig nem kaptam kedvet a dologhoz. :/

Én úgy látom, hogy ez túl hosszú. :)

SPOILER!

Hamarosan olvasható lesz R2-D2 ajánlója az adatlapon, de annak egy részét kiemelném, hátha...:

"A megszállók hátsó szándékaikról nincs túl sok információnk – így feltételezhetjük, hogy ez esetben nem bolygónk kihasználása a céljuk, így maga a megszállás közel sem tűnik végzetesen rossz dolognak… ha nem lenne egy olyan dolog, mint az emberi öntudat. Az az öntudat, ami a mai túlliberalizált világban talán túlságosan is előtérbe kerül, ugyanakkor mi máskor is lehetne egy Burok aktuálisabb, mint manapság. A Melanie testébe beköltözött idegen lény, a Vándorra így rengeteg féleképp tekinthetünk, akár ideológiai eszmeként, akár a társadalom görbe tükreként – vagy csak szimplán egy szeretni tanuló élőlényként. Sorba véve a lehetőségeket, a pacifista szemlélet kontra emberiség, a műtétekkor kérdés nélkül elpusztított lények kontra azok megmentése jól kiegészíti az egész film lényegét, ami messze-messze túlmutat a szerelmi négyszög kusza történésein. A szeretet, a szerelem az emberi természet legfontosabb és leggyógyítóbb tulajdonsága (ld. még Eleven testek), egy idegen, racionális, csupán technikai alapokon felépített civilizáció örök hátrányban lesz a minden emberben (néha alaposan rejtett) melegség, szeretettel szemben. Ez lehetne túlélésünk záloga ezen a bolygón – s valahol ez jött le nekem ebből a moziból is."

Az adatlapra nem írtam róla, de szerintem is ennek az idegen megszállásos dolognak a "földi" vonatkozásai voltak igazán érdekesek a Burokban. Vagyis hogy a "megszállókban" hogyan tükröződik az emberek világa.

Ha nagyon akarom, az van a Burokban, hogy a Hajtók és a Lelkek olyanok (ugyanis ha jól emlékszem, ezek ketten a filmben nem képeznek közös fajt, de legalábbis kasztot (és ezt hibának tartom, hogy a viszonyukból kevés derül ki)), mint az emberi viselkedés két szélsőséges megnyilvánulása: az egyik az abszolút befogadó, áldozatkész, aki szimbiózisra törekszik a környezetében élőkkel, akár a saját pusztulása árán is(!), míg a másik csak leigázottakat/alárendelteket és hullákat akar látni maga körül, és amiben egy cseppnyi kockázatot vagy bizonytalanságot (például olyanokat, mint az érzelmek vagy az erős éntudat) lát, és nem tudja irányítani, azt elpusztítja. Nagyon leegyszerűsítve így igazából az emberek (vagy éppen bármilyen élőlény) a környezetükkel és annak elemeivel való kapcsolatban háromféleképpen viselkedhetnek: parazitaként, semlegesen vagy szimbiótaként, ami két fél esetén tulajdonképpen egy fogolydilemma.

Nekem ezen túl ezek a kis pitypangcsigák valamifajta "reagensnek" tűntek. Ha nem is a bolygó kihasználása volt a céljuk, de a használata igen, amit az emberiség kihasználásával tudtak elérni. A rajtuk való élősködéssel bővíthették az életterüket és használhatták a bolygó erőforrásait, amire az emberek nélkül nem lettek volna képesek. Viszont képesek voltak a lelkek a tanulásra (legalábbis az olyanok, mint Vándor, akik például maguk is sokat tapasztaltak már), amellett, hogy rajtuk keresztül kényszerítették is ki a Hajtók, hogy az emberek úgy viselkedjenek, ahogy a közös együttélés szabályai megkövetelik. Szerintem nem szívjóságból persze, hanem hogy jó, hosszútávú hordozóvá váljanak, tartósan megőrizve a "csigák" életlehetőségét a Földön. Ez a Föld ökoszisztémája szempontjából kívánatos volt, az emberiségéből meg nem annyira... ami tényleg nem "végzetesen rossz dolog", persze attól függ, honnan nézzük:), de egyébként elárulom, hogy szerintem sem:).

Aztán ha ebben a felállásban (ahogy a filmben) egymásra talál egy kölcsönös tanulásra és tanításra fogékony lélek és egy ugyanilyen ember (vagy legalább az összezártság képes belőlük kikényszeríteni ezt, mert azért Vándor sem úgy indul neki, hogy "Gyere, Mel, beszélgessünk."), akkor közvetetten, mellékhatásként megtaníthatják egymásnak azt, hogy bármilyen erőszakos, riasztó vagy éppen az ismeretlenségéből eredően bizonytalan egy másik faj, lehet, hogy nem az elpusztítása, a végletes kizsákmányolása a célravezető, hanem meg lehet ismerni a szokásait, a céljait, a "működését". Ez alapján pedig lehet akár egy hatékonyabb megoldást is találni, már csak az áldozatok szempontjából is, nem csak azt, hogy ki kell nyírni, el kell taposni mindenkit, fel kell prédálni mindent bármi áron, aztán meg lehet továbbállva új erőforrást keresni, vagy ha nincs ilyen lehetőség, akkor kihalni. Ez a "mindent" a filmben az embereknél a fajra jellemző viselkedési sajátosságokat, például az erős éntudatot, a konfliktusok és a szenvedély egymásra hatását (ld. még A. Huxley: Szép új világ), vagy éppen az ösztönös kapzsiságot jelentette leginkább. "Megismerésnél" sem feltétlenül csak az előítéletekről lehet szó, hanem a tapasztalatokból és az ismeretek hiányából együttesen elhamarkodottan levont következtetésekről is. Na persze van, aki megismerve is egy seggfej:). Ahogy mondani szokás: bármit el lehet szép szóval rendezni... de ha nem, még mindig ott a láncfűrész. De a szerencsés sorrend általában az "Előbb kérdezni, aztán lőni"... még ha tudom is, hogy ehhez szerencse is kell, és arra sokan nem szeretnék feltenni az életüket vagy a jövőjüket.

Nekem ez volt a lényeg: lehet, hogy erőszakos a "csigák" jötte (a Hajtók miatt!), de a távozáshoz (amit részben önállóan is tudnak) csak meg kell kérni őket, bizalmat kell kiépíteni velük, csökkentve a félelmüket, feloldandó a fogolydilemmát. Nem feltétlenül szeretetből, hanem akár "csak" tiszteletből, alázatból, kölcsönösségből, vagy mert egyszerűen így jobb mindkettőnek. Mert ha mindkét fél kellően ismeri a saját érdekeit, ezek kompatibilisek, és a felek hajlandóak is a párbeszédre vagy az együttműködésre, akkor akár szimbiózis is létrejöhet... vagy egy viszonylag fájdalommentes elválás. És akkor mindkettő életben marad, míg a durva megoldásnál mindkettő meghal. Azzal, hogy vannak emberek vagy csoportok, akik már képesek bízni akár egy idegenben is, hogy nem csak erőszakkal lehet viszonyulni hozzájuk, és hogy vannak emberek, akik már képesek "kérni"... Meyer mintha ezt egyfajta küldetésként sugallná: a bizalom, a tisztelet, a remény és a kockázatvállalási hajlandóság "resetelése" az emberekben, amik a biztonságvágy és az abból eredő kényelem "oltárán" kerültek és kerülnek feláldozásra. Hogy a kényelemvágy helyét vegye vissza a bizonytalanságból eredő kockáztatás és a pozitív végkifejletben való reménykedés elegye. Ha ez a képesség megvan, utána már akár hajlandóak is a lelkek odébbállni, az emberek pedig új tudásukkal felvértezve sikerrel vehetik fel a harcot akár a Hajtókkal (a valódi parazitákkal) vagy bármilyen más aktuális problémával szemben is (ezért lett volna érdemes többet hallani a filmben a Hajtók és a lelkek belső társadalmáról, de erre marad akkor a könyv). Mert különben csak egymással folyamatos rivalizálásban élő egyének és csoportok harcának színtere lesz a világ, aminek persze a Földön megvan a maga természetessége meg a maga ára is...

Igen, talán tényleg ez lenne a hosszútávú túlélés záloga, meg Meyer üzenete a "csigákon" keresztül: aki tud és akar együtt élni, az élhet kommunákban, a többiek meg "választhatnak" a kontroll és a "vagy különben..." között. Persze nem hinném, hogy ez egy valószínű felállás, vagy akár lehetséges, sőt... de DNS például könyveit írt róla, ami itt is kapható (Útmutató a civilizációhoz), szóval el lehet olvasni, milyen lenne az a világ, mit kéne elérni hozzá és mikről kéne lemondani.

Vagy megvárjuk az igazi pitypangcsigákat:).

*************************

Így elküldés előtt visszaolvasva úgy érzem, R2 felvázolta az "inkább érzelmi" tartalmát a Buroknak, én meg az "inkább racionális-cinikust"... de lehámozva a Burkot valahogy mégiscsak ugyanarra az eredményre jutottunk:). Lehet választani, kinek melyik tetszik... vagy leírni a saját meglátásokat:).

"Meyer-feldolgozásról lévén szó, az, hogy a beteljesíthetetlennek és elérhetetlennek tűnő szerelem lesz a téma, nem is lehet kérdés."

Ennek ellenére megpróbálkoztam vele hátha a sci-fi vonal erősebb lesz.
12 percig tartott az aktus. Eddig bírtam.

Száraz petting ez nem más, az pedig a férfinak nem jó!

Kösz:). Örülök neki, hogy az esetleges szórakoztatáson túl néha még mindig teljesítik egyéb funkciójukat is ezek az írások:).

Engem a várható szerelmi szál, és a szerző vámpíros előélete sem tartott vissza a mozizástól, és abszolút nem bántam meg, mi több, kétszer is megnéztem. Érdekes, elgondolkodtató, egyben szórakoztató film volt.

Niwrok kritikája nélkül nem biztos hogy nekivágok a film megtekintésének. És nem azért mert a tartalom nem keltette volna fel az érdeklődésemet, egyszerűn nem jött szembe velem a film címe sem sehol. De megláttam a kritikák között és ráerősített a tartalmi leírásra...
Én egyedül láttam inspirációk és tartalmi kiegészítések nélkül, de a film megtekintése után - tekintve sok kérdés felvetődött bennem - a könyvet is elolvasom. A 2 órás műsoridő ellenére ha az említett, csak könyvben szereplő (korábbi világok, a lelkek társadalmi struktúrája, biológiája) tartalmak is helyet kaptak volna sem érezném hosszúnak. Érdekes témát boncolgató film a szerelmi szálon túl, mely nézeteim szerint nem is annyira fikció, mint inkább bezárt tudatunk korlátja.