Köszi Nektek! Ez a kép emlékeztes marad örökre, hiszen nem egyszerű körülmények között készült:fürdetés után törölközőbe bugyulálva a kanapéra fektetve így mosolygott. Rohantam a gépért, de amikor meglátta a kezemben, felvette a csodálkozó arckifejezését és leharvadt a mosoly az arcáról. Én azért becsületesen fotóztam, hátha. Csak egy dolgot felejtettem el - hiába, férfiember csak egy dologra tud koncentrálni egyszerre:hogy mint minden fürdetés után, elkezdtem leereszteni a kiskádból a vizet. Abból a kiskádból, amelyikbe két vödörrel szoktam hozni. Szóval nagyban fotózgatok, amikor is meghallom azt a "sípoló" hangot, ami a víz majdnem teljesen kiürülését kíséri a kádból. Lerakom a fotómasinát, odaugrok a kádhoz és nézem a vödröt:púposodott rajta a víz, de mivel - először - nem láttam a padlón, fellélegeztem és mondtam is az asszonykámnak, hogy megúsztuk, pont tele lett. Ekkor néztem bele a kádba és láttam, hogy víz az alig maradt benne; két vödör az nem egy vödör, tehát valahol lennie kell a maradéknak. Volt is, éppen akkor kezdett beszivárogni a kanapé alá. Rohanok a felmosóért, elkezdem felitatni a vizet, közben asszonykám rongyokat hoz be, azzal segít. Ekkor vettük észre, hogy a kanapé oldala és hátulja elkezdte felszívni a vizet, úgyhogy egyik kezemmel megemeltem, hogy ki lehesen húzni az aljából az ágyneműtartókat. Szóval állok ott egyik kezemben a kanapét tartva a másikban pedig a felmosóval felitatok, amikor is elment az áram:de nem csak nálunk, hanem az egész városban is! Kicsit mókásnak tűnhet a szitu, így utólag már nekem is az, de akkor éppen nem tudtam rajta nevetni. Na mindegy, elkészült a kép és én csak annyit mondtam:ezért megérte! ;-)3.-án lesz három hónapos, de már most annyi örömet és vidámságot hozott, mint idáig senki/semmi más! Amikor pedig a hasamon elalszik és szuszog, az valami leírhatatlan érzés...