vállald a fejed, mutasd magad!

erre mondják a kisfarkúak, hogy nem a méret a lényeg... a nagyfarkúak meg vígan röhögnek, hogy dehogynem :)

Ne aggódj, ez még három következő életemben sem fog megtörténni, nemhogy a mostaniban. Csupán arról volt szó, hogy a nőknél mi jön, illetve mi nem jön be. Márpedig a hosszúfarkú mókusok nem csak az ágról ágra ugrálásban járnak sikerrel :)

Hiába, ezek a Lentiek tudnak valamit. :)

Nehogy egy "más" oldaladat ismerjük meg :D

Az alsó kép tényleg vonzóbb, főleg ha még a harmadik lábad is látszana. :)

A paradicsomot pont utálom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! De jó kis buli volt higyjétek el:) Inkább ez mint, hogy kölcsönadjak egy dvd-t valakinek:) melyik is a fájdalmasabb mi?:P
De hogy erre a képre mennyire nem buknak a nők az valami elképesztő....:):):)

Nincs ebben semmi ciki, más gyerekbe is ugyanilyen nehéz beleerőltetni a paradicsomot. :)

Nem azért, de odaértem.....:):)

nem kérdezem miért barna a nadrágod :D

hátha most jó...

Ciki vagy nem, de ez vagyok én:



<img src=http://images.netbag.hu/20091108/20060477038.jpgy

:) elnézést...

Jim DVD-je pedig elűzi a barátokat! :)

És autót nem szoktál vezetni? Évente elég sokan vesztik életüket autóvezetés közben. Én nem hiszem, hogy biztosítható lennél ebben az esetben.
És szoktál-e építkezési terület mellett elsétálni? Bármikor fejbekólinthat egy véletlenül alázuhanó malterozó kanál. :)
Én a zebrán se nagyon mernék átmenni, manapság ez is életveszélyes extrém sportnak számít.
Ben Stiller (alias Reuben Feffer) szerint a bázisugrás az ember által végezhető legveszélyesebb tevékenység. ;)

Néhány hónapja kötöttem szerződést egy biztosítónál. Töltik a papírokat, jönnek sorban a rutinkérdések, van e betegségem, családban volt e, stb... Van e veszélyes hobbim? Gondolkodás nélkül rávágom, hogy Bungee Jumpingozok. (Utána persze mindjárt belémnyilall, hogy ezt talán nem most kellett volna.) A hölgy felnevet, majd megáll a toll kezében, kis szünet. (Azt hitte viccelek.) Ez most komoly? - kérdi. Persze, de mondom nem nagy ügy, évente max 2-szer, de ez nehogy már veszélyes hobbi legyen. Hirtelen nagyon komolyra válik az arca. De hát hogy ez veszélyes, és hogy nem is tudja most mit csináljon. Akkoriban halt meg egy korombeli fiatal a városban motorbalesetben. Azzal érveltem, ha motoroznék, mint olyan sokan az érdekelné e őket, mert hogy mondjon valakit aki bungee jumpingozás közben lelte halálát... Nem tudott. Ennek ellenére aláírattak velem egy papírt, hogy én biza évente kétszer bungee jumpingolok, és ezt beismerem. :) Plusz két Euroval emelték a havi fizetnivalómat... :))) Hülyék...

Ja, és egyébként a bungee jumping sem igazi szabadesés, mert a lábad rögzítve van, és pontosan tudod, hogy mi fog történni ellentétben a Jurassic Park meglepetés esésével (amire a legtöbben nem tudják, mikor számítsanak), és különben is, a zuhanás egy részét úgy 65-75 (de az is lehet, hogy 80) fokos szögben való csukafejesként éled meg, bár azért mindez ott fenn egy félelmetes halálugrásnak tűnik.
Khm...:)

Én úgy éltem meg, és az élmény számít. Az érzés erősen hasonlított ahhoz, mint amikor valaki az ember tökét a torkába szuszakolja.
Azért köszönöm neked a helyesbítést, így már sokkal kellemesebbé enyhült a felejthetetlen emlék. ;)

az nem volt ám igazi szabadesés (inkább úgy 65-75 fokos szögben meglóduló vasút), meg nem is 50 méter, de azért ott fenn annak tűnt. :)

Ez több mint valószínű lenne. :)
Továbbá fennállna a veszélye annak, hogy a hólyagom is elengedne. Az legalább kellemesen meleg érzés lenne, ha már a halálomba zuhannék.

Erről az egészről eszembe jut a Derült égből Polly című film, amikor a Ben Stiller által biztosítani kívánt pasi felmegy a toronyház tetejére öltönyben, aztán bejelenti, hogy most bázisugrást fog végrehajtani, és se szó, se beszéd, leveti magát az épület tetejéről.
A következő jelenet még viccesebb, amikor egy irodában épp őróla tartanak megbeszélést, elmondják, hogy mennyire óvatos, és érdemes őt biztosítani, amikor egyszer csak egy Doppler-effektustól kísért csatakiáltással elhúz az ablak előtt. Valahogy így hangzik: Váááááá! :-)

Az ejtőernyős ugrást azért próbálnám ki, mert ott sokkal távolabb van a föld, van idő kiélvezni magát a zuhanást, azaz a szabadesés élményét. Lehet siklani, és olyan érzés, mintha egy helyben állna az ember, miközben 10 m/s sebességgel esik a föl felé. A bungee jumping esetében viszont képtelen vagyok nem úgy gondolni rá (és erősen úgy érzem, hogy így is élném meg az élményt), hogy kilöktek egy toronyház legfelső szintjéről, és most a halálomba zuhanok.
Ezt mondod te is a 2. részben. Én komoly tériszonnyal küzdök, és ezt akár anélkül is produkálni tudom, hogy valóban fent lennék bármilyen magas helyen. Elég, ha beleélem magam abba a pillanatba, amikor egy ablakban a legeslegutolsó pillanatban készülök kiesni, vagy már éppen zuhanok, és még ilyenkor is, pusztán tudati szinten olyan rosszullét fog el, hogy kiahgy a szívem, és összerándul a gyomrom. Mint amikor álmunkban majdnem meghalunk, de a tudatunk az utolsó pillanatban felébreszt.
Nyilván nem öl meg a tudatunk, máskülönben minden bungee jumping halállal végződne. De biztosan más és más szinten működik az emberek ingerküszöbe. Nem hiszem, hogy komolyabb mentális sérülés nélkül élnék túl egy ilyen halálugrást.
Szabadesést egyébként már éltem át A Universal Pak Jurassic Park attrakcióján Los Angelesben. Ott egy alagút végén egy életnagyságú, hihetetlen élethű T-Rex fej akarja leherapni a mi fejünket, és az utolsó pillanatban lezuhanunk vagy 50 métert. Ha akartam, ha nem, én bizony tele torokból sikítottam, mint felnőtt életem során korábban (és szerencsére azóta sem) soha, de úgy, hogy utána két napig alig tudtam megszólalni. Ez a szemét Universal még fotót is készít az esésről, hogy utána meg lehessen venni az arcunkra fagyott, megörökített halálfélelmet örök mementóként. Ugyanazt éltem át ,amit te is elmeséltél, ami nagyjából a szervezetet hirtelen elárasztó elképesztő mennyiségű adrenalináramlást jelenti, amitől hisztérikus nevetőgörcs kerített hatalmába vagy egy órán keresztül, és kezem-lábam reszketett, mint a nyárfalevél. Nem mondom, utána már kellemes, euforikus érzés volt, de azért én már azt sem csináltam volna újra.
Az ejtőernyős ugrást ezzel együtt szívesen kipróbálnám, mert ott a repülés élménye jóval tovább tart, és kicsit többet is látok a tájból, mint a lecsukott szemhéjam belsejét. :)

Hipp-hopp jön VUK. :D

Az volna a legnagyobb baj, hogy lehet hogy találkoznál a saját rókáddal! :D

Színes repülő róka! :D

Repülő róka! :D

Nekem ehhez még egy félelem is társul, nevezetesen az, hogy egy oltári nagyot rókáznék szerteszét a levegőben :D