én most néztem meg, mindjárt kétszer: először és utoljára. sajnálom, hogy elpocsékoltam az életemből erre a filmre majd két órát. pedig az alapötlet nem rossz, lehetett volna jó filmet csinálni belőle kb. 30-40 percben. így viszont vontatott lett, unalmas és sznob, azaz többnek akar látszani, mint ami, végig azt sugallja, hogy óriási fordulatok és izgalmak várhatók. és mit is kapunk?
SPOILER!!!
egy csapat, rokona elvesztésétől idegösszeroppanást kapott elmebeteg megunja fizetni a pszichiátert, visszafejlődik néhány évszázadot és kiköltözik a dzsindzsásba, ahol kitalálnak egy legendát valami télapóruhás szörnyekről, hogy ezzel elriasszák a gyerekeiket attól, hogy eszükbe jusson világot látni. annyi eszük viszont nincs, hogy gyógyszereket is beszerezzenek, így ha valaki komolyabban beteg, az megpusztul. a színeket látó vak lányka viszont nem kívánja elveszteni hallgatag szerelmét, így elmegy gyógyszerért, ennek kapcsán kiderül, hogy apuci volt a télapó. bekever a dologba egy, a többieknél is hülyébb szerencsétlen, aki kicsit túlteljesíti a rémisztgetési tervet. és mi ebből a tanulság: ha valami szerencsétlenség ér, vonuljunk el néhány hasonszőrűvel a 19. századba, tartsuk rettegésben a gyerekeinket, és neveljünk belőlük szellemi fogyatékosokat, ill. nézzük végig, hogyan halnak meg a családtagjaink gyógyszer hiányában.
ha mindez nem lenne elég, a film ráadásul tele van logikai hibával, a vak lány felfedezőútjától kezdve a fiatal felnőttek emlékezetkieséséig (csak volt olyan, aki 5-10 éves volt a faluba költözéskor - annak hogy adták be, hogy felejtse el batmant és a pókembert, és ezentúl a karmos télapóban higgyen?).
nem fogok senkivel vitatkozni, akinek tetszett, az legyen vele boldog, esetleg írja be ide, hogy nem nekem készült, és hülye vagyok, ha nem értem. így is sokkal többet foglalkoztam a filmmel, mint amennyit megérdemel, de nagyon berágtam rá. a tanulságot pedig levontam: shyamalan úrtól a büdös életbe meg nem nézek több filmet...