A Gyűrűk Ura - A gyűrű szövetsége (mozi-változat) (egylemezes kiadás) (DVD)

De én nem panaszkodom, ha meg van nyomorgatva, na :)

Tessék inkább funkcionálisnak lenni! ;-)))

Nézd, nem mondom, hogy óriási fan vagyok, de sok minden megvan tőle. Fanságom (?) ellen szól, hogy A szilmarilokat a felénél bebasztam a sarokba mert egy érthetetlen szar. A Húrin, hasonlóan. A Tolkien mesékből olvastam van kettőt, az tényleg mese, elmegy, bár a nyelvezete néhol eléggé felnőttes... Kaptam most viszont egy könyvet Középfölde térképe vagy milyen címmel. Van vagy 300 oldal és le van benne írva az egész full kibaszott Középfölde felépítése, mi hány méterre van egymástól, milyen kőzetből meg minden. Na az már egy kicsit súlyos, ennyire pl nem biztos, hogy el akarok merülni benne, lévén a földön járok, van rendes életem is... :) Persze azért majd nyilván megveszem mint egy hülye.

Minden filmrajongó életében hatalmas jó dolog mikor egy nagy értékű kincsre bukkan. Én bátorítalak, hogy a Két torony kerüljön a lejátszóba. Számomra a trilógia legjobbja, persze ha lehet egyáltalán ilyet írni egy ennyire egyben lévő filmről. Tele van olyan pillanatokkal amiktől eláll az ember lélegzete, Vasudvardban történő dolgoktól mindig ráz a hideg. Szarumán beszéde, az Entek, a három vadász, Rohan, Gollam csak pár példa amire mindig emlékezni fogsz. Nem tudtam mit nézzek a hétvégén, de most rá fogom venni barátosnémat a trilógia nézésére. Az írásod nagyon előhozta azt a hangulatot amit ad a film. Ha megnézted a második részt várom a véleményed.

Hát igen ahogy a fórumos hozzászólásaiból lejött (nem volt nehéz kitalálni), purple rain hatalmas Tolkien fan, de ebbena  szenvedélyében én is csak osztozni tudok, örülök, hogy ráleltél erre a csodás világra, és erre a csodás filmre, és remélem, hogy a továbbiakat is ugyanennyire fogod élvezni!
Aztán majd jöhetnek a bővítettek... :)

Jó érzés ilyen beszélgetést olvasni!

Ó, kösz! Mondjuk az ajánlódnál nyilván nem tudom még, miről beszélsz, a hangvétel szenvedélyessége több, mint meggyőző. :)

Ne is tegyél be mást kérlek. Elmegy ez akár egy laza horrornak is :) Igazából nem nagyon tudok mit írni biztatásképp, főleg mert nem tudnék objektív lenni :) Itt barátom minden, de minden klappol. A képek, a zene, a színészek, még a szinkron is zseniális. Kérlek szépen úgy nézd, hogy ha beteszed A két tornyot, akkor már A király visszatér is legyen meg, mert amit ott kapsz az elején Szméagol történeteként, illetve a Pellenor mezei csata, zöld neon halhatatlanok és még ezer más dolog mind-mind legendává teszi ezt a szép csodát. Aztán ha úgy érzed beszippant a világ, egyszer próbálj rá a bővítettekre. Én már nem emlékszem a moziváltozatra, de amit az extended nyújt, arra tényleg nincs szó. Szuper programot választottál a hosszú hétvégére!

Megtört a jég, így amit a világ józanabbik mozilátogató és -rajongó fele tizenéve, illetve azóta is számtalanszor megélhetett, azt én érthetetlenül kitartó ellenállás után tegnap este tettem magamévá. Az az igazság, hogy sokkal gyerekesebb darabra számítottam (valószínűleg ezért protestáltam hosszan, a gnómok, szőrös/szakállas/apró/hegyesfülű lények nagyon nem az én világom), de kifejezetten kellemes meglepetést ért, hogy poénkodás inkább a történet indítására jellemző, ami meg utána jön, arra nem tudok kevesebbet mondani, minthogy a nagybetűs Filmtörténelem.
A moziváltozattal próbálkoztam most, melyben a legjobban az tetszett, hogy Peter Jackson kiválóan eltalálta az arányokat. Nagyon ritka az a filmalkotás, melynek alkotói nem esnek át egyik oldalra - pl. túlzásba kerül a poén, túlságosan sötét lesz a hangulat, esetleg zavaróan látványorientálttá válik a film, zavaróan szájbarágós nyelvezetet ölt, vagy épp elnagyoltan ábrázolja a harcjeleneteket -, de itt mindenből annyi akad, amennyi egy jóízlésű műhöz szükséges, hogy a harmadik óra végére azt érezzem, legszívesebben újrakezdeném.
A hosszas tiltakozást nem tudom egyetlen este alatt levetkőzni, egyelőre nem tudott annyira tetszeni, amennyire bitang jó, de a technikai megvalósítást így sem lehet eléggé dicsérni - az elképesztően szép fényképezés csodálatos új-zélandi tájakat örökített meg, a látvány és a trükkök tizenév után is időtállóak (oké, Cate Blanchett elég sután szalad le a lépcsőn, a fokokat picit furán tették a lábai alá, de ez természetesen kacsintós észrevétel, mintsem kötözködés lenne), a harcjelenetek lenyűgöztek (csak remélni tudom, később még több lesz belőlük), arra meg végképp nem számítottam, hogy két helyen össze fogom szarni magam. Egyébként nem emlékszem, mikor hallottam Howard Shore-tól ilyen szép témákat. Az is jópofa, Ian Holm (parókája) milyen jól hasonlít Martin Freeman(é)re. Nemcsak izgalmas és kedvesen megható, de mondanivalóját tekintve is rendkívül tartalmas, színes és értékes film A Gyűrű szövetsége, toronymagasan megérdemli, hogy nem a legjobbak, egyenesen a legeslegjobbak közé soroltasson.
31-e lévén, ilyenkor valami klasszikus horrort szoktam bedobni estére; nagyon nehéz volna kibírni, hogy ne A két torony kerüljön a lejátszóba.