Ha már fel lett melegítve a topik, én is hozzáteszem a magamét:
A vadászat / Jagten
Elég sokat vártam ezzel a filmmel, leginkább azért, mert amikor vetítették, akkortájt láttam az Audrey Hepburn főszereplésével készült Végzetes rágalmat, és túl hasonlónak éreztem a két film témáját, legalábbis az alapján, amit tudtam a Vadászatról. Abban ugyanúgy egy sértett gyerek "füllentése" indítja el a lavinát (ott még "csak" a magániskolai tanítónők leszbikus viszonyáról), és nem hittem igazán benne, hogy az emberek viselkedése, a reakciójuk az eseményekre annyira más lenne, hogy ilyen háttérrel hasonlóan katartikus élmény tudna lenni nekem a nehéz téma ellenére is a Vadászat, mint ahogy azt többektől visszahallottam. Ráadásul ezeknek a "füllentős" filmeknek a trónját stabilan őrzi nálam a Vágy és vezeklés, úgyhogy az érdeklődésem és a várakozásaim lassan apadtak annyit, hogy már ne valami egetrengetőt várjak a biztos csalódás árnyékában, hanem csak egy "jó" filmet. Hogy milyen lett volna akkor, hirtelenjében megnézni, nem tudom meg, de utólag azt érzem, érdemes volt várni.
A "jó" film ismérveinek ugyanis pont megfelel a Vadászat, igazán feszült pillanatokkal (amikor talán még megvan a -természetesen hiábavaló- remény, hogy az események mégsem olyan irányt vesznek, mint amit várnék), és pár, számomra érthetetlen mélyponttal. A rövid felvezetés, a főszereplők és a barátok, ismerősök körének gyors bemutatása után megtörténik a "dolog", azt követően pedig a pletyka megindul a maga útján, és eljut arra a pontra, amikor már teljesen mindegy, hogy ki mit mond. A folyamat, ahogy egy mindenki által kedvelt óvóbácsiból Lucas pár nap alatt pedofil állattá "válik", a maga szemléletes, kérlelhetetlenségében és könyörtelenségében durva módján hitelesnek tűnt, leginkább azért, amit én csak a "pletyka terjedési útvonalá"-nak hívok, és annak öngerjesztő voltáról szól. Távoli a példa, de az Égig érő fűben van az a jelenet, amikor Ullmann Mónika úgy akarja kizsarolni az engedélyre a sürgősségi pecsétet, hogy az igazgató nadrágjába kapaszkodva bőg... és két sorral hátrébb a nyugdíjasok között már az a téma, hogy az igazgató hogy kevert le két makarenkóit szegény szőke kislánynak. Mert igaz, Klara sértettségében füllent, de a rágalmak színpompás palettáját már a felnőttek színezik hozzá, természetesen saját érdekeik, kétségeik és félelmeik szerint.
Ez az a pont, ahol a film témát vált, és egyben egy kicsit le is ülepszik. Innentől -vagyis nagyjából a szülői értekezlettől- már sokkal inkább a felnőttek félelmeiről és haragjáról szól az egész, hogy ki hogyan reagál erre a pletykára, és ez már bármilyen pletyka lehetne, a pedofília maga jelentőségét veszti. Bár úgy tűnik, hogy Lucasnak egyre durvább megaláztatást és megvetést kell kiállnia, ez csak látszólagos, mert "csak" jelképes pillanatokról van szó, más-más falusival, és ha nem lett volna egy-két kimagasló jelenet (például amikor Klara szeretné megsétáltatni a kutyát, vagy Marcus karaktere), bizony a durvasága ellenére is laposnak mondanám ezt a szakaszt. Meg aztán lehet, csak az én szűklátókörűségem, de isten bizony nem értettem, hogy egyes emberek miért úgy reagálnak, ahogy, kezdve eleve Lucasszal.
Leginkább az érzelmi töltetet hiányoltam, mert nincs igazi kétség. A néző előre tudja, hogy Klara füllent, és hogy Lucas egy rágalom áldozata lesz. Persze, dolgozik az emberben a sajnálat, hogy szegény jobb sorsra érdemes, ártatlanul meghurcolt óvóbácsinak miket kell kiállnia, meg az igazságérzet, hogy derüljön ki minden, és végre békében lakhasson nála a fia. De ebben a helyzetben érdekesebbnek tartottam volna, ha a néző nem kész információkkal rendelkező kívülálló, hanem egy szemlélődő "falusi", aki semmivel sem tud többet, mint a többi falusi. Na mert akkor lehetne ám csak igazán jókat elmélkedni rajta, hogy ki kinek hisz, és mi alapján! Hogy Lucas lesz-e beteg állat, aki szakmát is úgy választott, hogy beteg vágyait kiélhesse, vagy Klara lesz-e kis hazudós (ne-ne, olvastam én már olyan véleményt, hogy a kiscsajnak a szeme se állt jól!), és a két szélsőség között ki hova teszi a saját meggyőződését. Mert bizony akkor válik el ám a szar a májtól (és nem a "vértől", innen is csókoltatom azt, aki a feliratot csinálta...), és akkor fog a kedves néző hosszabban elgondolkodni rajta, hogy egy ilyen, kvázi bizonyíthatatlan helyzetben, amikor igazából csak hinni lehet egyik vagy másik variációban, ő hogyan reagálna, ha az ő szomszédjáról, bolti vásárlójáról, kollégájáról vagy barátjáról terjedne el valami kellemetlen, valami bűnös vagy valami megvetendő! Hát még ha az ember maga keveredik "kabátlopásba". Ott van a kutya meg a kellemetlen kérdések elásva! Mert itt sajnos készen kaptam mindent, egyoldalú nézőponttal: Lucas az áldozat, Klara a hazug, a falusiak meg kevés kivételtől eltekintve egy hazugság által megvezetett, hiszékeny és agresszív birkák. A kérdés így csak a vége volt, hogy lesz-e "igazságszolgáltatás"?... az meg nekem kicsit kevés egy kétórás filmhez, bármennyire is jó dráma, bármennyire jól megírtak a karakterei és bármennyire is hangulatos és kifejező az egész összhatás.
A Vadászatra végülis azt mondhatom, hogy a reményeket nem váltotta be, de az elvárásokat igen, még ha ezek az elmúlt egy évben maguktól fakultak is ki a fejemben. Eredetileg 8-ast gondoltam adni, de a vége lökött még rajta fél pontot, az az utolsó egy perc...
8,5/10
SPOILER!-ekkel bővítve itt:
http://filmforum.hungarianforum.com/t12p210-niwrok-irasai#2405