Köszi,nekem jelen esetben ez is megfelel:)
0
Keresés
Amerikai botrány (DVD)
- 265
- 4595
Én nagyon jónak találtam, de nem vagyok szakértő :) .
0
- 265
A film nagyszerű!!
A dvd képminősége milyen?
A BD-ről olvastam,hallottam.De mivel tartalmilag nincs különbség a két kiadás között,(az angol DTS jelen esetben nem létszükség),még nem döntöttem el,hogy megéri-e BD-n megvenni.
A dvd képminősége milyen?
A BD-ről olvastam,hallottam.De mivel tartalmilag nincs különbség a két kiadás között,(az angol DTS jelen esetben nem létszükség),még nem döntöttem el,hogy megéri-e BD-n megvenni.
0
- 4595
Amerikai botrány / American Hustle
Ennél nagyobb hátrányból rég indult nálam film.
Bár nem vittem túlzásba most sem az előzetes kritikák olvasását, de szinte csak az jött szembe, hogy ez milyen egy túlértékelt film, sőt, egyenesen rossz. Ebben is csak a tavalyi tapasztalatomból kiérlelt előítéletem jogosságát láttam igazolni, mégpedig azt, hogy lám csak, David O. Russell megint elb*szta. Kapott baromi jó színészeket, és beleerőltette őket egy olyan helyzetbe és szerepbe, amiből képtelenség valami igazán jót kihozni, és megint hatásvadász lesz, közhelyes és giccses, a mindenféle díjazók meg loholnak a tavalyi Napos oldal után, és próbálnak úgy csinálni, mintha azzal legitimálni tudnák a tavalyi döntésüket ("legjobb forgatókönyv"... nemhogy megáll, de már egy éve áll ettől az eszem!), hogy idén is körberajongják. Szintén nem tett jól a filmnek a Wall Street farkasának közelsége; túl friss az élmény, hogy milyen cefet idegesítő volt az utolsó egy óra vergődése (na és az a hajós jelenet, anyám!), és hogy megint egy rétestészta átverős sztorit nézzek, az annyira nem vonzott, hogy a lehető legutolsó alkalomra tudtam csak elvonszolni magam a helyi moziba. Meg egyébként is, egy átverős sztori?! Mi a búbánat van még, amit nem húztak le erről a ravaszdi rókáról?! Csak az elmúlt egy évből öt ilyet tudok mondani (Wall Street farkasa, Vakszerencse, Szemfényvesztők, 2 kaliber, Pain & Gain, de tavaly néztem újra a hasonszőrű Az informátort! is.), ahol piti svindlerek felkavarják az iszapot, csak közben nekiállnak piszkálódni a nagy halakkal, aztán általában a sneci falja fel a cápát.
Ennél nagyobb hátrányt rég dolgozott le nálam film.
Mégpedig azzal, amivel szinte bármikor meg lehet engem fogni: lehet bármilyen középszerű a történet maga, ha abba érdekes karaktereket tesznek szép fokozatosan feltérképezhető motivációs hálóval és kapcsolatrendszerrel, és mindezt a színészek is tökéletesen élővé tudják tenni. Itt rögtön Irvine (Christian Bale) és Sydney (Amy Adams) első egymás szemébe nézése megadta ezt. Egy pillanatra szinte tapinthatóvá vált a kettejük között levő kötődés, az, amikor két tökéletesen összeillő ember találkozik, legyenek amúgy bármilyenek, bármennyire elcseszve, vagy bármennyire piti csalók. Ugyanez adta a varázsát a Napos oldalnak Pat-tel és Tiffanyval, de érdekesebb volt talán, amikor tavaly a Másnaposok 3.-on szinte az egész nézőtér visszataszítónak találta, ahogy Alan és Cassie enyelegni kezdtek, nekem meg az volt az egyetlen pozitív élményem arról a filmről, hogy a két tirpák így egymásra talált. Irvine és Sydney csalóságuk és a kisembereket átverésük ellenére is szimpatikussá váltak, volt miért izgulni velük és értük... nem úgy, mint a Wall Street sekélybajnokainál, akik semmi mást nem akartak, mint jó bulikon jó nőkkel szexelni, miközben az orruk fehérlik a jófajta kokaintól.
Az események sodra pedig, ami a lebukásukkal és a beszervezésükkel indult, egyre csak hozta be a képbe az izgalmasabbnál izgalmasabb karaktereket és viszonyokat, amik gyakorlatilag hibátlanok voltak nekem. Imádtam az elismerés utáni vágytól a lehetőségekbe és a hatalomba belerészegedett FBI-ügynököt, aki minimális veszélyérzet nélkül akart egyre többet markolni, és ennek nyomán egyre vadabb átverésekbe és színjátékokba belerángatni a "beosztottjait". Mint a kezdő trófeavadász, aki kirakja nyúlra a hurkot, de visszamenve egy farkast talál benne, körben meg minden tele van medvenyomokkal:). Imádtam a csapdába esett kis kanári figuráját, aki ugyan szökne, leginkább korábbi önmaga elől, de a férfi, akit szeret, jobban ragaszkodik az elveihez és másokhoz, mint hozzá. Imádtam a nagyszájú, passzív-agresszív feleség karakterét, aki a legválságosabb helyzetekben is meg tudja magyarázni, hogy bármit is tett, azt jó előre eltervezte, és úgy, ahogy az egyébként a legjobb. Imádtam a politikusoknak azt a ritka egyedét, akik úgy tűnik, tényleg a közössége érdekében cselekszik, és a korrupcióra pusztán ennek kényszerű velejárójaként tekint, a korruptak bizalmának zálogaként. Imádtam a legutolsó mellékszereplőt is, legyen az Richie főnöke (tényleg, mi lett a pecás sztori vége? :) ), a főnökének a főnöke, Carmine felesége, bárki. És mindezeknek a tetejében imádtam azt a pocakos, kopaszodó svindlert, akinek minden erejét összeszedve kell kezében tartania mindezeket a szálakat, kezdetben csak azért, hogy minél jobban jöjjenek ki egy veszni látszó helyzetből, később meg már azért, hogy legalább túléljék azt. Na persze nem úgy "imádtam" őket, hogy kellenének otthonra, és nem is a tevékenységüket! Egyszerűen manapság már baromi hálás tudok lenni azokért a filmes figurákét, akiknek legalább két jellemvonása van, a film teret enged ezek bemutatásának, és mindenki végig következetesen ezeknek megfelelően viselkedik, ezek mentén cselekszik, giccses pálfordulások és dagályos meghasonulások nélkül.
A színészekről ennek nyomán már nem is beszélhetek máshogy, mint abszolút rajongással, hiszen mindezeket a figurákat ők keltették életre! A négy főszereplő amúgy is a toplistám élén vagy élmezőnyében van, Bale-t ráadásul évek óta nem láttam olyan filmben, ami igazi színészi kihívást jelentett volna neki (és itt nem arra gondolok, hogy hány kiló izmot kellett a denevérjelmez alá pakolnia, mert természetesen az is egyfajta kihívás), pedig már a Rikkancsok óta a látókörömben van kisebb-nagyobb megszakításokkal. Amy Adams nem sok lehetőséget kapott eddig, hogy a butácska, bár szerethető rom-kom figuráktól eltávolodjon, de a Kétely óta szerencsére egyre többet (bár én pont a Miss Pettigrew Delysiájaként kedveltem meg igazán), ahogy Bradley Coopernél is a Csúcshatás lehetett a fordulópont az idétlen szépfiúktól a drámaibb szerepek felé (az ő "karrierje" spec. a Gyagyák a gatyában c. opusszal indult az imdb szerint :) ...). Jennifer Lawrence az új üdvöske az álomgyárban, a Hallgatás törvénye óta csak az igazi betörése volt kérdéses, szintén instant kedvenc. Emiatt a legkellemesebb meglepetést Jeremy Renner okozta, aki oké, hogy letett az asztalra egy Bombák földjént, na de azóta pont kezdett nálam a sok sablonos szerep miatt a szürkeségbe olvadni. Profi munka mind, rengeteg energia van a szerepeikben, és ha lehet hinni a pletykáknak, akkor ennek nagy része a színészek javaslatára épült bele a filmbe, néha impróként.
Ezek mellett az már csak technikai részletkérdésnek tűnik, hogy egyébként milyen jól eltalált a korrajz, vagy hogy mennyire jó hangulatot csinálnak és mennyire kifejezők időnként az aláfestő zenék. A történet lassúsága is csak addig kedvetlenített el, amíg rá nem éreztem, hogy ez csak annyi, mint egy szép fokozatosan hátrafeszített íj, aminél egyre félőbb, hogy el fog törni. Bár komédiaként hirdetik pár helyen, és tényleg vannak viccesebb részek, párbeszédek, de sokszor csak a hitetlenkedéstől nevettem fel, hogy mennyire élvezem ezt az egészet.
Úgyhogy Mr. David O. Russell... úgy veszem, hogy innentől kvittek vagyunk :) !
9/10
Ennél nagyobb hátrányból rég indult nálam film.
Bár nem vittem túlzásba most sem az előzetes kritikák olvasását, de szinte csak az jött szembe, hogy ez milyen egy túlértékelt film, sőt, egyenesen rossz. Ebben is csak a tavalyi tapasztalatomból kiérlelt előítéletem jogosságát láttam igazolni, mégpedig azt, hogy lám csak, David O. Russell megint elb*szta. Kapott baromi jó színészeket, és beleerőltette őket egy olyan helyzetbe és szerepbe, amiből képtelenség valami igazán jót kihozni, és megint hatásvadász lesz, közhelyes és giccses, a mindenféle díjazók meg loholnak a tavalyi Napos oldal után, és próbálnak úgy csinálni, mintha azzal legitimálni tudnák a tavalyi döntésüket ("legjobb forgatókönyv"... nemhogy megáll, de már egy éve áll ettől az eszem!), hogy idén is körberajongják. Szintén nem tett jól a filmnek a Wall Street farkasának közelsége; túl friss az élmény, hogy milyen cefet idegesítő volt az utolsó egy óra vergődése (na és az a hajós jelenet, anyám!), és hogy megint egy rétestészta átverős sztorit nézzek, az annyira nem vonzott, hogy a lehető legutolsó alkalomra tudtam csak elvonszolni magam a helyi moziba. Meg egyébként is, egy átverős sztori?! Mi a búbánat van még, amit nem húztak le erről a ravaszdi rókáról?! Csak az elmúlt egy évből öt ilyet tudok mondani (Wall Street farkasa, Vakszerencse, Szemfényvesztők, 2 kaliber, Pain & Gain, de tavaly néztem újra a hasonszőrű Az informátort! is.), ahol piti svindlerek felkavarják az iszapot, csak közben nekiállnak piszkálódni a nagy halakkal, aztán általában a sneci falja fel a cápát.
Ennél nagyobb hátrányt rég dolgozott le nálam film.
Mégpedig azzal, amivel szinte bármikor meg lehet engem fogni: lehet bármilyen középszerű a történet maga, ha abba érdekes karaktereket tesznek szép fokozatosan feltérképezhető motivációs hálóval és kapcsolatrendszerrel, és mindezt a színészek is tökéletesen élővé tudják tenni. Itt rögtön Irvine (Christian Bale) és Sydney (Amy Adams) első egymás szemébe nézése megadta ezt. Egy pillanatra szinte tapinthatóvá vált a kettejük között levő kötődés, az, amikor két tökéletesen összeillő ember találkozik, legyenek amúgy bármilyenek, bármennyire elcseszve, vagy bármennyire piti csalók. Ugyanez adta a varázsát a Napos oldalnak Pat-tel és Tiffanyval, de érdekesebb volt talán, amikor tavaly a Másnaposok 3.-on szinte az egész nézőtér visszataszítónak találta, ahogy Alan és Cassie enyelegni kezdtek, nekem meg az volt az egyetlen pozitív élményem arról a filmről, hogy a két tirpák így egymásra talált. Irvine és Sydney csalóságuk és a kisembereket átverésük ellenére is szimpatikussá váltak, volt miért izgulni velük és értük... nem úgy, mint a Wall Street sekélybajnokainál, akik semmi mást nem akartak, mint jó bulikon jó nőkkel szexelni, miközben az orruk fehérlik a jófajta kokaintól.
Az események sodra pedig, ami a lebukásukkal és a beszervezésükkel indult, egyre csak hozta be a képbe az izgalmasabbnál izgalmasabb karaktereket és viszonyokat, amik gyakorlatilag hibátlanok voltak nekem. Imádtam az elismerés utáni vágytól a lehetőségekbe és a hatalomba belerészegedett FBI-ügynököt, aki minimális veszélyérzet nélkül akart egyre többet markolni, és ennek nyomán egyre vadabb átverésekbe és színjátékokba belerángatni a "beosztottjait". Mint a kezdő trófeavadász, aki kirakja nyúlra a hurkot, de visszamenve egy farkast talál benne, körben meg minden tele van medvenyomokkal:). Imádtam a csapdába esett kis kanári figuráját, aki ugyan szökne, leginkább korábbi önmaga elől, de a férfi, akit szeret, jobban ragaszkodik az elveihez és másokhoz, mint hozzá. Imádtam a nagyszájú, passzív-agresszív feleség karakterét, aki a legválságosabb helyzetekben is meg tudja magyarázni, hogy bármit is tett, azt jó előre eltervezte, és úgy, ahogy az egyébként a legjobb. Imádtam a politikusoknak azt a ritka egyedét, akik úgy tűnik, tényleg a közössége érdekében cselekszik, és a korrupcióra pusztán ennek kényszerű velejárójaként tekint, a korruptak bizalmának zálogaként. Imádtam a legutolsó mellékszereplőt is, legyen az Richie főnöke (tényleg, mi lett a pecás sztori vége? :) ), a főnökének a főnöke, Carmine felesége, bárki. És mindezeknek a tetejében imádtam azt a pocakos, kopaszodó svindlert, akinek minden erejét összeszedve kell kezében tartania mindezeket a szálakat, kezdetben csak azért, hogy minél jobban jöjjenek ki egy veszni látszó helyzetből, később meg már azért, hogy legalább túléljék azt. Na persze nem úgy "imádtam" őket, hogy kellenének otthonra, és nem is a tevékenységüket! Egyszerűen manapság már baromi hálás tudok lenni azokért a filmes figurákét, akiknek legalább két jellemvonása van, a film teret enged ezek bemutatásának, és mindenki végig következetesen ezeknek megfelelően viselkedik, ezek mentén cselekszik, giccses pálfordulások és dagályos meghasonulások nélkül.
A színészekről ennek nyomán már nem is beszélhetek máshogy, mint abszolút rajongással, hiszen mindezeket a figurákat ők keltették életre! A négy főszereplő amúgy is a toplistám élén vagy élmezőnyében van, Bale-t ráadásul évek óta nem láttam olyan filmben, ami igazi színészi kihívást jelentett volna neki (és itt nem arra gondolok, hogy hány kiló izmot kellett a denevérjelmez alá pakolnia, mert természetesen az is egyfajta kihívás), pedig már a Rikkancsok óta a látókörömben van kisebb-nagyobb megszakításokkal. Amy Adams nem sok lehetőséget kapott eddig, hogy a butácska, bár szerethető rom-kom figuráktól eltávolodjon, de a Kétely óta szerencsére egyre többet (bár én pont a Miss Pettigrew Delysiájaként kedveltem meg igazán), ahogy Bradley Coopernél is a Csúcshatás lehetett a fordulópont az idétlen szépfiúktól a drámaibb szerepek felé (az ő "karrierje" spec. a Gyagyák a gatyában c. opusszal indult az imdb szerint :) ...). Jennifer Lawrence az új üdvöske az álomgyárban, a Hallgatás törvénye óta csak az igazi betörése volt kérdéses, szintén instant kedvenc. Emiatt a legkellemesebb meglepetést Jeremy Renner okozta, aki oké, hogy letett az asztalra egy Bombák földjént, na de azóta pont kezdett nálam a sok sablonos szerep miatt a szürkeségbe olvadni. Profi munka mind, rengeteg energia van a szerepeikben, és ha lehet hinni a pletykáknak, akkor ennek nagy része a színészek javaslatára épült bele a filmbe, néha impróként.
Ezek mellett az már csak technikai részletkérdésnek tűnik, hogy egyébként milyen jól eltalált a korrajz, vagy hogy mennyire jó hangulatot csinálnak és mennyire kifejezők időnként az aláfestő zenék. A történet lassúsága is csak addig kedvetlenített el, amíg rá nem éreztem, hogy ez csak annyi, mint egy szép fokozatosan hátrafeszített íj, aminél egyre félőbb, hogy el fog törni. Bár komédiaként hirdetik pár helyen, és tényleg vannak viccesebb részek, párbeszédek, de sokszor csak a hitetlenkedéstől nevettem fel, hogy mennyire élvezem ezt az egészet.
Úgyhogy Mr. David O. Russell... úgy veszem, hogy innentől kvittek vagyunk :) !
9/10
0
Fizetési opciók
