Ez meg a másik, hogy sokan dicsérik a film abszurd meg sötét humorát. Én összesen kétszer nevettem fel, először mikor be akarnak törni Lundegaard feleségéhez, és harisnyával(?) a fejükön próbálnak belesni az üvegablakokon keresztül, a másik meg, mikor Carl el akarja ásni a pénzt, kinéz magának egy szimpatikus spotot, aztán jobbra néz, balra néz, mindenhol ugyanaz a sivár, havas táj... :D
A végső jelenet már meg sem érintett, nem tudom, annyira lefárasztott a film, vagy egyszerűen már mindenre fel voltam készülve.
Amúgy Buscemin kívül az összes színész szerintem kritikán alul játszott, vagy azzal, hogy élettelen, értékelhetetlen alakítást nyújtottak, vagy olyan szinten játszották túl a szerepüket... H. Macy senyvedése meg bénázása már inkább volt irritáló, mint szánalmat/sajnálatot keltő. A rendőrnő meg... Arany Málnát érdemelne az a nő, esküszöm.
Végül meg, a film hemzseg az értelmetlen és felesleges jelenetektől, és baromi, de baromi lassú és unalmas.
Lehet majd egy jobb állapotomban újra megpróbálkozok vele, bár mondom, alapból úgy ültem neki, hogy nem voltak erős előítéleteim. Azt mondjuk meg kell hagyni, a filmnek van egy sajátos, egész kellemes hangulata, de ez részemről betudható a tájnak és az évszaknak (imádom a telet), nem a rendezőknek/sztorinak/színészeknek.