Oculus. - Oculus
Tíz évvel ezelőtt a Russell család tragédiája mindörökre rányomta bélyegét a két testvér, Tim és Kaylie életére, amikor Timet elítélték szüleik brutális meggyilkolásáért. Most Tim végre kiszabadul a védőőrizetből, s minden vágya, hogy normális életet élhessen; Kaylie-t azonban még mindig kísérti az a végzetes éjszaka, és meg van róla győződve, hogy szüleik halálát nem Tim, hanem egy gonosz természetfeletti erő idézte elő, amely egy antik tükörből szabadult el. Kaylie nyomozni kezd, hogy bebizonyítsa Tim ártatlanságát, és hasonló halálesetek után kutat a tükör egykori gazdáinál az elmúlt században. Amikor a titokzatos entitás nyomára bukkannak a gyermekkori rémálmaik újra kezdődnek.
Kritika:
Ha valaki azt gondolná, hogy: Nem, nem kérek még egy kisértet -történetet!!! Annak azt mondom, tegyen próbát mégis az Oculussal!
Az egész egy antik tükörrel kezdődik, mely a filmben megismert család birtokába kerül. A tükröt maga a gonosz uralja, de szerencsére ez a filmben nincs túlhangsúlyozva. A tükör hatalmába keríti az arra hajlamos embereket, többek közt kétséget és gyanakvást ébreszt a másikban.
Az Oculus egy testvérpár évtizedet átölelő története, ennek szemléltetésére párhuzamos idősíkot alkalmaz a rendező, egyszerre bemutatva a gyerekkori traumákat és az ebből fakadó jelenkori következményeket és hatásukat a már felnőtt testvérekre. Ez jó megoldásnak bizonyul, hiszen a feszültség Így végig tetten érhető. Tulajdonképpen olyan suspense-technológia, mely nem hagyja leülni a történetet és végig izgalmas, borzongató és nyugtalanító lesz ezáltal. És itt valóban a nyugtalanítón van a hangsúly, mert a film végig kitartja ezt az érzést a nézőjében. A film vágását külön kiemelném, a halucinálós és "semmi nem az aminek látszik"- jelenetek, amik a film egészében jelen vannak illetve azon képsorok amikor összemosódik a múlt a jelennel és mégis képes ezt egy lineáris cselekménnyel bemutatni. ( Spoiler:) A film egy erős drámai konklúzióval zárul, de ennek igy kell történnie, egy ilyen filmbe nem való Happy End...
A színészek többsége elképesztő jól alakít, kiemelném a kislányt alakító Annalise Basso-t és kisfiút alakító Garrett Ryant akik simán lejátszanak mindenkit a vászonról, alakításukkal a jeleneteik hitelesek és sokollóak! A gyerekek anyját játszó Katee Sackhoff a kétkedésével és változásával majd megszállásával, az apát alakító Rory Cochrane pedig a hidegségével és érzéketlenségével hozza a frászt a nézőkre. A felnött testvérpárt alakító színészekkel (Karen Gillan és Brenton Twaites) sem volt gond, de kiemelkedőnek sem mondanám alakításukat!
Értékelésem: 8/10
színes, feliratos, amerikai horror, 104 perc, 2013 (18)
rendező: Mike Flanagan
forgatókönyvíró: Mike Flanagan, Jeff Howard
operatőr: Michael Fimognari
zene: The Newton Brothers
producer: Marc D. Evans, Trevor Macy
vágó: Mike Flanagan
szereplő(k):
Karen Gillan (Kaylie Russell)
Brenton Thwaites (Tim Russell)
Katee Sackhoff (Marie Russell)
Rory Cochrane (Alan Russell)
Annalise Basso (a fiatal Kaylie)
Garrett Ryan (a fiatal Tim)
James Lafferty (Michael Dumont)