Mozgóképen az irodalom

Nem azt mondtam, hogy nem tetszett a regény, hanem azt, hogy szerintem az 1968-as filmváltozat jobb. A könyv számomra nem volt sokkal több, mint egy jó tudományos-fantasztikus kalandhistória, a filmet viszont ennél lényegesen többnek érzem. Én egyáltalán nem tartom olyan óriási baklövésnek, hogy a filmben angolul beszélnek, illetve írnak. Szerintem ezt a nyelv-dolgot mostanság nagyon túllihegik a filmekben, illetve a filmkritikákban: Mel Gibson PASSIÓ-ja például egy fokkal se lett jobb attól, hogy állítólag eredeti nyelven beszélnek benne.

"De szerintem Franklin J. Schaffner is sokat kihozott A MAJMOK BOLYGÓJÁ-ból: ez talán az a ritka eset, ahol a film jobb, gazdagabb, mint az alapjául szolgáló regény."

Szerintem pedig a regényt meg sem közelíti a film.
Schaffner filmje nekem is nagyon tetszik, kívülről tudom, de a regényből nagyon keveset ad vissza. Szinte semmit. A regény sokkal kidolgozottabb, bonyodalmasabb, izgalmasabb, több dolog történik benne.
A filmben elkövettek hibákat; pl. ugyanaz a nyelv, ugyanaz az írás. :)
Számomra a regény maga a tökély. A filmnek pedig nagyon jól kitalálták a befejezését.
Mi nem tetszett neked a regényben?

Szia Kunfu-ce!

Már hiányoltalak az elmúlt napokban!

Teljesen egyetértek Veled: én is úgy gondolom, hogy még egy jól sikerült adaptáció is csak egy, de nem az EGYETLEN lehetséges értelmezése egy irodalmi műnek. Én nagyon szeretem például A RÓZSA NEVÉ-t, de úgy gondolom, hogy a regénynek csak egyik vonulatát adja vissza. Ugyanez a helyzet mondjuk A 22-es CSAPDÁJÁ-val is. Persze, hogy komálom Pasolini filmes adaptációit: ezen a téren nem is annyira a Trilógia vagy a SALÓ tűnik kiemelkedőnek számomra, hanem inkább az OIDIPUSZ KIRÁLY vagy a MÉDEA, melyekben a rendező nagyon szabadon bánt az irodalmi alapanyaggal, de ennek volt is hozadéka. Úgy gondolom, Visconti érdekesen közelítette meg Thomas Mann HALÁL VELENCÉBEN című kisregényét: a hangulatot varázslatosan adta vissza, miközben saját érzelmein keresztül szűrte meg a történetet. De szerintem Franklin J. Schaffner is sokat kihozott A MAJMOK BOLYGÓJÁ-ból: ez talán az a ritka eset, ahol a film jobb, gazdagabb, mint az alapjául szolgáló regény. Talán Szabó István mondott olyasmit – de ezt például Hitchcock egész munkássága alátámasztotta –, hogy másodlagos jelentőségű irodalmi művekből könnyebb jó filmet csinálni, mint az ún. "nagy regények"-ből, mert a művész szabadabbnak érzi magát, kevesebb előzetes elvárásnak kell megfelelnie.

"Jó lenne több Shakespeare, Dickens, Stendhal, Zola, Balzac, Cervantes, Turgenyev, Dosztojevszkij, Jókai, Gárdonyi"

Van, csak be kell menni értük a könyvtárba :-).
Viccet félretéve: érdekes a téma, de nem igazán értem. Szerintem a film(művészet)nek nem az a dolga, hogy irodalmi adaptációkat hozzon létre (ez még egy Shakespeare-drámával is problematikus, egy Dosztojevszkij-regénnyel egyenesen ijesztő), hanem hogy önálló, szuverén alkotásokkal érje el azt a hatást, amit más műűűűalkotások más közegben (meg ami még a dolga neki). Tudomásul kell venni, hogy az irodalom az irodalom, a film meg film, más médium, más lehetőségekkel, szabályokkal és korlátokkal. Miért van az, hogy az irodalmi alapot legpontosabban követő filmek is csalódást okoznak sokszor? Ha regényt olvasok, annak hőseit, helyszíneit, szituációit kénytelen vagyok elképzelni saját belső mozimban. Ha már valaki más képzeli el helyettem a vásznon, csalódást okozhat. És akárhogy is, a filmen megjelenő teszem azt Kutyaszív, már nem Bulgakové és az enyém. Nem ugyanaz. Nem intim olvasmányélmény. Ráadásul nekem úgy tűnik, minél konzervatívabb felfogású egy feldolgozás, annál savanyúbbnak hat - még ha kiváló irodalmi alapja van is. A legjobb irodalmi feldolgozások mernek önállóak lenni, eltérni az eredetitől, saját közegükben újraértelmezni az alapanyagot (hirtelen két példa: Kuroszavától A véres trón és a Ran).
Teljesen egyetértek fielddel, a filmesztétikát, sőt a képzőművészet-esztétikát általános és középiskolában az irodalommal együtt kellene oktatni. Annyira körülvesznek bennünket a képek, muszáj lenne értő szemmel nézni őket.
Azon meg kár sopánkodni, hogy ránk öntik a szemetet mindenhonnan; az úgynevezett "elit" vagy "magas" kultúra mindig is a kevesek kiváltsága volt, a "tömeg" inkább a populáris termékeket fogyasztotta (ponyvát, cigányzenét stb.) Azt hiszem, ezen nem lehet változtatni. (Igaz, ma többen többeket néznek teljesen agyalágyultnak, és többet keresnek rajta, mint valaha, de ez más lapra tartozik.)

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

van filmesztétika oktatás, csak az a neve, hogy mozgókép-, és médiakultúra. a baj csak az, hogy tanár nincs, a továbbképzés pedig annyit ér mint halottnak a csók. (legalább biztos lesz állásom:))

Egyáltalán nem hiszem, hogy csakis irodalmi művekből készültek jó és jelentős filmek. Számos igen gyenge irodalmi adaptáció készült az évtizedek folyamán, sőt, szép számmal akadnak olyanok, melyek egyenesen meghamisítják az eredeti alapművet (JUD SÜSS, OROSZLÁNKÖLYKÖK, AZ ÖREG HÖLGY LÁTOGATÁSA stb.) Nem hiszem, hogy a jelenleginél jobban kéne erőltetni az irodalmi adaptációk kérdését: egyébként is divat, hogy a diákok és felnőttek nem elolvassák az adott könyvet, hanem megnézik a belőle készült filmváltozatot, s aztán már ők is azt gondolják, hogy ismerik az irodalmi verziót, sőt beszélnek is róla! Számos jól sikerült filmes adaptáció van, s magam is emlékszem olyanra, ahol a film keltette fel az érdeklődésem a könyv iránt. Mégis azt gondolom, hogy az olvasás és a filmnézés két külön dolog, s mindkettőre még az iskolában kéne felkészíteni az embereket. Az a gyerek, akit nem tanítanak meg rendesen olvasni, az nyűgnek fogja érezni az olvasást, és örül, ha végre nem kell könyvet venni a kezébe. Pláne nem olyat, amelyiket nem elég olvasni, de még értelmezni is kéne! S ugyanez a helyzet a filmekkel is: igenis kéne filmesztétika oktatás. A filmművészet klasszikusait ugyanis éppenúgy illene ismerni, mint az irodalomtörténet klasszikusait. Sírni való, hogy az emberek többsége manapság már csak a szájbarágós filmeket érti, ahol a "mondanivalót" a hülyék kedvéért minimum egyszer valamelyik szereplő megfogalmazza. Valóban nem Fellinivel és Pasolinivel kell kezdeni a filmesztétikai oktatást: ők az a szint, amelyre sokan sajnos soha nem jutnak el, pedig vannak náluk bonyolultabb, nehezebben érthető, de ugyancsak izgalmas filmalkotók is.

"a kiadónak nahogy már feladata legy a "nemzetnevelés"!"
Pedig de. Különben ki tudja, hol tartana a kultúra (klasszikust azért nem adok ki, mert poros és avíttas, stílusteremtő újdonságot pedig azért, mert szokatlan, azaz nehezen befogadható).

"Nem a kiadó alakítja a piacot,..."
Tózse. Mármint a pedigde. (Különben a trafikban is árulnák a Szárnyas fejvadászt; meg a Jó, a Rossz és a Csúfot.)
DVD-n filmeket adnak ki. A világ filmtermésére Hollywood gyakorolja a legnagyobb befolyást. Hollywood pedig "a pénznek nincs IQ-ja" felkiáltással a legkisebb szellemi közös többszörös határán próbál mozogni: húznak egy vonalat, amely a tévésók, vetélkedők, klipek fogyasztóinak befogadói szintjét jelöli - szerintük - ,aztán pedig már produkciója (rendező, író, producer, akárki) válogatja, hogy ettől mennyire és melyik irányban térnek el. Ennek persze van egy jó - szocializációs - oldala is, manapság vagy 3 mrd nő tudja, ki az a Mel Gibson, és már a dajak fejvadászok is leginkább a Dzsoli Angelikát szeretnék megfőzni - de még véletlenül sem kondérban.

a konkrét témával kapcsolatban egyett értek, de a kiadónak nahogy már feladata legy a "nemzetnevelés"! Nem a kiadó alakítja a piacot, hanem fordítva. (Amúgy akad néhány általad említett film a piacon, van egy pasolini-sorozat is.) Ez a fika meg az óvodás esete.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.