S ha tovább nyelvészkedünk, még érdekesebb dolgokra lelünk. Egészen pontosan arra, hogy egy eredetileg teljesen mást jelentő szó, hogyan nyer új értelmet az azt sajátosan használók által.
Történetünk a Kréta szigetén található Knósszosz palotához kapcsolódik, amit a bronzkor építészei szépen, gazdagon építgettek, díszítgettek, ám néhány földrengés lerombolta, így a sérült szinteket többször visszabontották, és az épen maradt alsó szintektől eltérő formában (új építőmester, új ötletek) húzták fel a friss újat. Ebbe a folyamatba passzol bele a Théra-szigeti (Santorini) hatalmas vulkánkitörés. Théra valamikor egy fánk formájú nagy sziget volt, aminek a közepén levő vulkáni kúp egy kitörés során szinte egy az egyben lerepült, a tengervíz belefolyt a kráterbe (ugye mindenki olvasta Verne Rejtelnes szigetét? :) ), amitől aztán még nagyobb cécó keletkezett, óriás földrengés, szőkőár, Santorini a ma ismert formájára sorvadt. A víz megindult dél felé is, rendesen amortizálta Krétát. A közvetlenül a part mellett álló Malliát a földdel tette egyenlővé, de a jóval mélyebben húzódó Knósszosz is megsínylette a katasztrófát. Amit aztán újabb át- illetve újraépítés követett.
Knósszosz kultúrájának jellegzetes motívuma volt a csokornyakkendőre is emlékeztető kétfejű bárd/balta, aminek a görög neve "labrosz". Ilyen kétfejű bárdok sormintái díszítették a palota kerítését véges végig.
Na most mint említettem volt, a palota egy össze-visszaféleképpen épített hatalmas komplexum volt, amibe a messziről jött ember bizony könnyen eltévedhetett.
A "labroszokkal" díszített épületet az utazók úgy is emlegették, hogy a "bárdok háza", aminek a görög neve az volt, hogy "labürintosz". Innen már könnyű összerakni a sztorit, a zegzugosan épített "bárdok házát" sokszor emlegették utána is, de idővel elfelejtődött, hogy eredetileg a szót a jellegzetes díszítés említésére használták.
Aztán jött még a "mese" is Ariadnéról, meg a fonaláról és a Minótauroszról, de ezt már mindenki ismeri. :)