2001: űrodüsszeia

Hello ZS!

Ingoványos talajra tévedtem (sokkal többet kéne érvelnem, kevesebbet csípőből tüzelnem, de az ilyen fórumos hely inkább a westernnek stílusának kedvez. Értelmesen, lassan érvelni ma már szinte csak folyóiratban meg a katedrákon lehet, bocs):
de azért a minőséget nem mennyiségi alapon mérik. mert ugye Bach, Mozart, Schubert ma nem olyan hallgatott mint Britney Spears, mégse az utóbbi a jelentősebb. De ez messzire vezetne. Írókról nem akarok beszélni. Meg ugye az általad ismert (de nem tudom, hogy olvasott-e) írók azért, mert nem olvassák annyian őket, még sokkal de sokkal jelentősebbek mint King. Nem is szabadna egy irodalmi rangon emlegetni őket.

Ki kell hogy ábrándítsalak: amerikai filmfőiskolák kivételével a világon mindenhol az általam felsorolt rendezők (meg akiket még nem soroltam fel) kötelező anyagok rendező és operatőrszakosok számára. Spielberg, Lucas nem az. Tarantino sem. De még a New York Film School-on sem. A UCLA filmes szakán (Hollywood háttériskolája) valamint az University of Californián biztos a helyük a kánonban. De még ott is oktatják az általam felsoroltakat.
De lehet, hogy igazad lesz, és a tömegfilm mindent magábaszippant, és nem lesz szerzői film. Coppola is erre panaszkodik. A tendencia mindenképpen erre felé mutat.

Amely rendezőket te felsoroltál, azok a tömegfilm legnagyobb mesterei. de sem a filmnyelvet, sem a dramaturgiát, s megkockáztatom a képi világot sem  újították meg. Ez nem baj. Ők mást tudnak. Érzik mi kell a tömegnek, s mögöttük kiváló rendszer működik, s tényleg a legnagyobb mesterei a szakmájuknak. De nem művészek, ha nem irritál túlságosan ez a szó. Akiket én felsoroltam, azok filmművészek, bár tudom, ez egyre inkább szitokszó. mert éppen a tömeg követeli azt, hogy ne sokat kelljen gondolkodnia egy filmen. Minden nagyon egyszerű (primitív) és átlátható legyen. Spielberg, Lucas jó-gonosz történeteket csinálnak. Spielberg, amikor gondolkodtatni akar, gyenge moralizálásra futja csak. Lucas tökösebb: ő nem akar gondolkodtatni. A mesét nyomja a legmagasabb szinten. Minden a látvány semmi, ami mögötte van! Iparilag megkérdőjelezhetetlen. De talán  szűk, és lelkes közönsége marad még a más-filmeknek. Hollywoodnak ezért is marad meg az örök komplexusa Cannes-nal szemben.
A csata az amerikai filmnyelv, és minden más, autonóm filmnyelv között zajlik. (inkább csak zajlott, mert eldőlni látszik) Az irodalom ennél erősebb. Ott nem ennyire reménytelen a helyzet, mert a jó olvasó, miként a jó néző is mer kockázatot vállalni. (George Steiner), hogy feladja a már meglévő sablonjait, sztereotípiáit, hogy megnyíljon valami új, vagy más iránt. Az amerikai filmdramaturgia mindig a már benned meglévőre épít. Azt nem akarja felborítani. Kielégíteni igyekszik. Ezért nem kockáztat. Biztosra megy. Ahogy King is, mindig, meg a horror. S így kockáztatott Kubrick, amikor nem szokványos, sztereotíp sablonokra építette filmjét.

Ebbe a szentháromságba inkább James Cameron neve illik bele... de egy Tarantino... ijj :)

Hehhh, Tarantinot Lucas és Spielberg neve mellett emlegetni... pff pff már megbocsáss :D

Hello Anselmus!

Igen. Wenderst, Tarkovszkijt és Cassavetest nem is sorolom a legnagyobbak közé, söt, én egész másokat soroltam volna fel, de hát különbözik az izlésünk, ez egyértelmü.

"Azaz: mennyire hivatkozási alap a filmes hagyományban."

Bármennyire utálom is az ilyet, vannak negatív hivatkozási alapok is: a nyolcvanas években minden senki arra hivatkozott, hogy ö nem olyan filmeket csinál, mint Spielberg. Ilyen "rangra" sem véletlenül emelkedik valaki.

"Vagy nézői oldalról: mely rendezők filmjei képesek még sok év után is megszólítani az embereket Tokiótól Moszkván át Londonig és New Yorkig." Szerintem ma három ilyen rendezö van: Spielberg, Lucas és Tarantino. Az általad felsoroltak szinte mindegyike rangos név ugyan, de megszólítani csak a nézök igen elenyészö részét tudják. Ez nem értékítélet, tény.

Az általad említett írókat, müveket ismerem (még azt is tudom, melyik amerikai). Nem mondanak ellent annak, hogy King jó író.

"Mármint az irodalom szöveg, mondatok, gondolatok együttese: szóval stílus." Ez egy kicsit zavaros...

"A horror arra törekszik, hogy mindent kimondjon, megmutasson, amitől félni kell, vagy lehet. " Szó sincs róla! Ez egyébként Kingre ez pont nem jellemzö!

kubrick egyértelműen a nagyok között. nézzük azt, hogy 50 évig alkotott! tehát sok kortársa volt, de mindegyiktől elütött, senkihez sem lehetett hasonlítani a filmjeit. a témaválasztása alapján azt mondhatjuk, hogy alaptörténeteket választott, de ez még semmi, mert olyan esztétikát talált ki, ami mások nem. az első két filmje nem a sajátja, ez tény, de a paths of gloryval már egy olyan művet tett le az asztalra, ami még ma is meghatározó. inenzív kameramozgás, ahogy csak ő tudta, még ma is kínos kérdések és szenvtelen stílus. és ez még csak a kezdet volt.

veled ellentétben azt gondolom, hogy ő pont az a rendező, akinek nem öregednek a művei. több ismerősömnek megmutattam a mechanikus narancsot, s érdeklődve kérdeztik, mikor készült, hogy ők még nem hallottam róla. mikor mondtam, hogy 71-es nem hitték el. jócskán megelőzte a korán, sokan még ma sem tudják hova tenni, tehát kicsit olyan, mintha még fel se fedezték volna.
aztán a barry lyndon egy hasonló film. kortalan film, látszólag nincs benne semmi különös, mégis forradalmi a kosztümös műfajban. a technikai oldalát nézve mindenképpen, de az ábrázolást elnézve is. érdekes lehet, hogy kubrickot nem érdekli a szereplője.
tehát, azt mondom, hogy nem elfelejteni fogják, inkább újra és újra elővenni, hivatkozni rá. az ilyen művészek nem "csak" nagyok, hanem a legnagyobbak.

Na, okos vagy Kaszman :D

Nade tegyük hozzá hogy HAL egyáltalán nem rosszindulatból gyilkolászott (az emberre ugyanez már nem igaz :(.

Nade tegyük hozzá hogy HAL egyáltalán nem rosszindulatból gyilkolászott (az emberre ugyanez már nem igaz :(.

szerintem hal kiiktatása szintén kétértelmű. egyrészt az ember ünnepe, mert végzett hallel, másrészt kudarc és intő jel: többé nem játszhat istent. nagyon drámai ez a rész. magag is szinte siratom halt, közben pedig örülök, hogy több nem érthat senkinek.

Hello ZS!

Szerinted Kubricknak a legnagyobbak között a helye? Mármint: Tarkovszkij, Bergman, Fellini, Cassavetes, Kurosava, Chaplin, Fassbinder, Bunuel? Vagy: Ozu, Mizoguchi, Antonioni, Wajda, Mihalkov Truffaut Wenders, Herzog Jarmusch, Woody Allen stb.
Természetesen nem a te ízlésedet vitatom, azt nincs joga felülbírálni senkinek. De valaki nagyságát mégis meg lehet ítélni abból, hogy pl. a filmkészítés mesterségét oktató főiskolákon egyetemeken, kinek milyen filmjeire hivatkoznak, tanítják színészvezetését, dramaturgiáját stb. Azaz: mennyire hivatkozási alap a filmes hagyományban. Vagy nézői oldalról: mely rendezők filmjei képesek még sok év után is megszólítani az embereket Tokiótól Moszkván át Londonig és New Yorkig.
A kanonizáció mindig izgalmas kérdés. Vitatkozni azon: ki nagy és ki kicsi - lehet. Azon, hogy ki a legnagyobb - talán botorság.
Kubrickot ide is, oda is sorolják. (mármint a legnagyobbak vagy a "csak" nagyok közé). Én botor módon mégis azt állítom: nem a legnagyobbak közül való volt, de nagy mester, az biztos: 2001 űrodisszea, Mechanikus narancs, és a Ragyogás. Szerintem ez a 3 filmje marad meg. A többi lassan. de biztosan megöregszik. De meglátjuk 20 év múlva.
Azzal, hogy rákérdeztél a regény irodalmi rangjára, megfogtál. 15 éve olvastam. Hogy értelmeset tudjak róla írni, újra kellene olvasnom. De hadd ajánljak három szerzőt, akikkel érdemes összehasonlítanod Kubrickot: Az egyik Edgar Allan Poe: az ő horror és rémnovellái között szemezgethetsz, valamint Henry James: A csavar fordul egyet c. regényét. Ők amerikaiak. Aztán a kedvencem: E.T.A Hoffmann: A homokember. Talán ezekkel összevetve valami kiderül arról, hogy King azért nem világirodalmi rangú író. Mármint az irodalom szöveg, mondatok, gondolatok együttese: szóval stílus.
A horror nem kizáró ok, hogy komolyan lehessen venni. Csak kevés mű született, ami időtálló. Éppen a műfaj jellegéből fakadóan. Elborzasztani törekszik ez, mig borzongatni inkább a thriller. A horror arra törekszik, hogy mindent kimondjon, megmutasson, amitől félni kell, vagy lehet. Ezért hamar kiürülnek ezek a művek. Nem rendelkeznek a remekművek végtelenségével. Azaz, azzal a képességgel, hogy mindig képesek új dimenziókra ráirányítani a befogadó figyelmét, s ezzel örömöt okozni neki.

nem tudom, nem én írtam. nem is értek vele egyet. egyébként ez nem zárja ki... honnan tudjuk, hogy a földön alakult ki először emberiség? a 2001-ben szerintem nem fontos, hogy hol játszódik, mert a főszereplő maga az emberiség. mindegy, honnan dobják fel a csonot, mert az szimbolikus értelmű. ezzel kubrick nem a föld múltját és jövőjét kapcsolja össze, hanem az emberét, s ez zseniáilis.

gumicsirkeszerintem :D

Az én értelmezésemben a monolitnak semmi köze az idegenekhez - ez amolyan szimbólum. Evolúciós állomásokat jelöl az emberiség fejlődésének létfontosságú szakaszaiban.
Olyan mint a videójátékokban a "Checkpoint". Onnan már nem lehet visszafelé menni, csak ELŐRE :)
Az első ugye az eszköz-használat felfedezése. Hogy a tárgyakat hasznosítani lehet: alkotásra és pusztításra egyaránt.

Számomra a monolittal való második találkozás a leginkább kérdéses. Ezen sokat töprengtem, de valahogy nem tudok rájönni mi a jelentősége. Nyilván nem véletlen hogy pont a Holdon van. Valószínűleg az az oka hogy az emberiség itt jut el arra a bizonyos pontra amikor a saját életadójának közegéből kilép és képes lesz meghódítani a számára eddig ismeretlen világűrt is. Ez talán annak a lépcsőfoka hogy itt már nincsenek korlátok - elérkeztünk arra a pontra amikor már mindenhová eljuthatunk ahova csak akarunk. "Miénk a végtelen" (fontos az idézőjel).

A harmadik találkozást én annak tudom be hogy Dave legyőzi HAL-t. Ugyebár az üzenet akkor és PONTOSAN akkor kapcsol be amikor Dave semlegesíti a szuperszámítógépet. A következő jelenet meg már ismét a monolité. Én ezt úgy értelmezném hogy az embernek MEG KELL tanulnia felülkerekednie saját kreálmányain, saját technikáján. Az űrhajóban mindent HAL irányított, szinte létezni is képtelenség volt nélküle. Dave viszont kemény küzdelem és áldozatok árán eljutott arra a pontra hogy sikerüljön legyőznie az eszközt. Azt az eszközt amit még az "alacsonyabb" fejlettségi szinten lévő ember pusztításra használt (csont ugyebár), de most megpróbált a saját életére törni.
Na ennek a kiemelkedő pontnak ad jelentősséget a monolit újra megjelenése: megtanultuk uralni a saját kreálmányainkat.

Az utolsó jelenet nekem azt mondja (az előzőek analógiáját követve) hogy a halálunk után szellemünk tovább fog élni. Egy új világban, ami ugyanez, de annak másik dimenziójában létezik. Nem győzzük le a halált, nemis tudnánk, egyszerűen csak "továbblépünk" rajta. Lényegében Dave is egy olyan utazást tett ami egy "képzeletbeli" helyre vezette őt.
Na, summázom: a halál csak egy állomás, ugyanolyan fontos állomás mint az ezt megelőző három. De itt sem ér véget semmi. Egy új élet kezdődik és egy új létezési forma adódik számunkra. A földön kívül, a csillagok között (legutolsó snitt ugyebár), a végtelen térben...

Ennyit a monolitról, én így látom ezt a kérdést :D
Majd írok egyes jelenetekről is, de most lefáradtam ;)
Ti jöttök! Nagy hülyeségeket írtam?
Fejtsétek ki ti is az álláspontotokat!

nekem a filmben a monolit szerepe tetszik leginkább. több elképzelésem is van az értelmezéséről, de most talán a legegyszerűbbet választanám. a monolit szerintem egy olyan valami, ami mindig ott volt az emberiséggel, ami egy lépcsőt mutatott nekünk, amit ugyan kihasználtunk, de kétes eredménnyel. egyrészt az első vágóeszköz használatával fennmaradt az emberi faj, s eljutott az űrkortechnikáig, ami nagy teljesítmény, másrészt ember ironikus módon a fejlődéssel egyet visszalépett, mert az új technikát pont a társa ellen használta fel. és ez a pusztítás ugyanúgy igaz az ezredfordulón, de ez nem is annyira fontos, ami lényegesebb ennél, hogy az ember az évmilliók alatt semmit nem változott. érdekes az az 1998-as holdbéli jelenet, amikor az űrhajós félve, bizonytalanul érinti meg a monolitop, pont mint évmilliókkal korábban az első ember. ez hátborzongató.

Ha nem a Földon játszódik, minek írják ki az elején, hogy "Az emberiség hajnala"?
Ez is, mint a verselemzés: "Nem is arra gondoltam."-mondja a költő.


Ha a Rambo hármat elfelejtjük, akkor tényleg megfelelő szó az, hogy "Klasszikus".

ZS

A ragyogás topikban már kérdeztem:

1, Hogyan kellett volna feldolgozni a könyvet

2, Hogyan lehet filmen hatásosan bemutatni a gondolatokat.

Úgy tünik, érdekes kis vihart kavartam.

eddy:

Igazad van: A Rambo-filmeket én is nagyon szeretem, de szerintem nem sokan értenének egyet azzal, hogy klasszikusok. Az Amerikai pite nem igazán másolat, inkább a John Hughes-féle tinifilmek erösen modernizált felélesztése. (Szerintem nem a Forró rágógumié, ahogy többen mondják.) Utódai viszont egyértelmüen a Pite köpönyegéböl bújtak ki.

Félreértesz: nagyon szeretem Kubrickot, csak nem tetszik, hogy ájult tisztelet veszi körül, mert az ilyesmi árt a gondolkodásnak. Wendersröl pont azt gondolom, amit Te: nem azért példálóztam vele, mert olyan jó, hanem azért, mert néhány éve ö volt kedvelt "értelmiségirendezö".

Anselmus:
Szerintem nem állítunk mást: amit kifogásolsz, én is leírom. Azért indultam ki a regényböl, mert 1. szerintem Kubrick változtatásai nem használják ki az alapanyag nyújtotta lehetöségeket, söt, alig használja az alapanyagot; 2. szerinem King sokkal jobb író, mint a fórumozók nagy része gondolja; 3. aki ismeri az alapanyagot, akkor is hasonlít, ha tudja, hogy nem kellene. + 4. lásd. lentebb!

Örülök, hogy van "befogadástörténetem" :); igen, ÉRTELMETLEN számon kérni rajta a könyvet, de ha valaki erösen vonzódik egy mühöz, akaratlanul is mérlegre teszi az adaptációt, akár értelmetlen, akár nem.

Szerintem A gyürük ura nagyon nagy film, és nagyon is átgondoltan kidolgozott, egyáltalán nem üres látványvilággal. Azon ritka feldolgozások egyike, melynek során az alkotók még az adaptáció objektív nehézségeit (terjedelem - filmhossz, pénz, forgalmazási nehézségek) is legyözték, ami szinte példátlan a filmtörténetben. A pénzt ne sajnáljuk senkitöl - a film drága müvészet, melyben minden müvészeti kérdés ipari is, akár tetszik, akár nem.

"Hogy miért veszik komolyan ezt a regényt, és miért csak ezt a regényét veszi komolyan a nemzetközi irodalmi recepció, az hosszas, és bizonyára itt sokakat nem érdeklő eszmefuttatást igényelne."

Engem érdekelne.

4. " egy olyan film, amely nem csak a horror műfaján belül kapja meg az elismertséget, és vitathatatlan a helye, hanem egy, a filmtörténetben komoly (ha nem is a legnagyobbak között lévő) pozíciójú rendező életművén belül is kimagasló hely illeti meg."

Ne haragudj, de ez sznobizmus. Örülnék, ha a rangot a minöség, nem pedig a müfaj, vagy az alkotáshoz kötödö nevek presztizse kölcsönözné A ragyogásnak (bármelyiknek.)

"Elkezdhetnénk szépen sorban elemezni az egyes jeleneteket! Ki mit melyikről mit gondol? Milyen jelentőséget tulajdonít neki? Milyen mondanivalót képzel bele?"

Ez egy jó ötlet. Bár én nem tudok sorban haladni. Nekem a kedvenc jeleneteim (leszámítva persze a mindent überelő befejezést) a két űrséta. Soha nem csináltak ilyen realista űrsétát, az űrhajós kapkodó légzésével, a levegő sziszegésével. Érzem a hihetetlen magányt és magárahagyatottságot, ami lesúlyt a két fickóra. Ettől is ilyen elfásultak. Meg lehet figyelni, hogy szinte minden emberi érzelem kiveszett belőlük. Bowman a szülinapi köszöntőt is közönnyel fogadja. A Szárnyas fejvadász is a melankóliájával fogott meg többek közt.
Na meséljetek...

Hát mást mondtam volna? Őszintén én a Gyűrű Szövetségét tartom csak jó filmnek... abból is csak az eredeti mozis változatot. A többit nem. Nem, mert véleményem szerint kiakasztóan unalmas mindegyik, túlerőltetetten giccses és végig olyan mintha egy könyvet olvasnék. Ez nem film, ez egy mozgóképekkel elbeszélt könyv (végig ilyen érzésem volt a filmek nézése közben). Ugyanezért nem kedvelem a Sin Cityt. A filmes törvényekhez egyáltalán nem illeszkedik, túlerőltetett narráció és képregényes előadásmód. Az sem film, az megy egy animált képregény.

Magát a GYU könyveket még nem olvastam, ez tény. De szerintem ezzel nincs összefüggésben az hogy milyennek látom a belőlük készített filmeket. És itt visszakapcsolhatod írásomat a fentiekhez!

Szvsz amúgy a GYU filmekben én annyira nem találom meg a művészetet. Mármint a "hűdenagy" mondanivaló nekem teljességgel hiányzik. Ami meg van az persze a szereplőkkel rendesen (f)el van mondatva, nehogy a butuska amcsi közönség ne értse miről szól a fáma. De ettől még lehetne jó, csakhát ott van az a temérdek hiba ami szúrta a szemem anno és most is. Már nincs kedvem felemlegetni őket újra, meg úgyse kíváncsi már senki sem rájuk :)

Mindegy, ígyis a 2001 a téma, nem a Ragyogás, a GYU meg már teljesen eltér a topic eredeti témájától :)
Kanyarodjunk vissza oda!

Én nemrég egy egész meredek gondolatot is olvastam, ahol a film eleji makis jeleneteknek megkérdőjelezik az "antik" mivoltát. Na ezt érthetőbben: az író szerint ez ugyanúgy lehetne egy későbbi korszak is fajunk életében (á lá Majmok bolygója :), mint az emberiség hajnala. Csakhogy meglegyen a körforgás...
Érdekes.

Amúgy most így feldobnám a témát (már uncsi a "ragyogó" vita):
Elkezdhetnénk szépen sorban elemezni az egyes jeleneteket! Ki mit melyikről mit gondol? Milyen jelentőséget tulajdonít neki? Milyen mondanivalót képzel bele?

A 2001 eredetileg hosszabb volt, ha jól tudom, fél órával (legalábbis a Baxter-féle "so-so" könyv alapján), de Kubrick megrövidítette miután a fanyalgók (thx) kikezdték a próbavetítés után a filmet. Állítólag Poole űrsétája pl. hosszabb volt, meg egyék kis bitek hosszabbak voltak. Olyan jó lenne a hosszabb verziót vmikor viszont látni egy Director s Cut címen, szépen extrákkal, 2 lemezes kiadásban DVD-n vmikor a közeljövőben. Van erről vkinek vmi híre esetleg?

"Taps! Végre valaki meglátta azt amit énis szajkózok már ezer éve :D"

te egy kicsit mást mondtál már ezer éve is, emlékszem. :D mindig a frodó-samu kapcsolatot és a giccs határát kifogásoltad. no meg, hogy a királyban a kamera rosszul volt elhelyezve egyes helyeken. túl sok a fűszer, túl sok a hangj.... :)

"Én még ehhez annyit tennék hozzá ha bármilyen feldolgozás készül, szerintem magát a mondanivalót kell megtartani ugyanabban a formában, mert ugye minden műalkotás lényege a mondanivaló."

ahogy modod, pont ezért tartom jó filmeknek a gyűrűk urát, nem tudom, olvastad-e, de főleg a bővített véltozatokban annyi apróság megjelenik, ami szívet melengető érzés, s tényleg az jut az ember eszébe: "ez igen, tolkien büszke lenne rá!"


de visszatérve a 2001-hez. igaz, amit mondtál, mindenki máshogy értelmezi. hihetetlen ahogy ez a film megmozgatta az emberek fantáziáját, s gondolkodásra serkentette őket. emlékszem, a filmvilág elég gyakran előveszi, s durva viták keverednek az értelmezésről. már hallottam olyan értelmezést is, amely szerint a film első húsz perce nem is földön játszódik. persze ezzel nem értek egyet, de tiszteletben tartom. ha nem nézzük a tartalmat, akkor is, a 2001-et mindenkinek látnia kell, mert párját ritkító vizuális élmény. :)

"Ezért gyenge film szerintem a Gyűrűk Ura, mert puszta látvánnyá fokozta le Tolkien alapanyagát. A készítőket ott csak és kizárólag a látvány foglalkoztatta." - Taps! Végre valaki meglátta azt amit énis szajkózok már ezer éve :D Már kezdtem azt hinni tényleg én vagyok a hülye ;) És igen, szvsz szerintem is a legnagyobb balgaság szó szerint mindent filmre átírni. Fölösleges. A könyv és a film két totálisan eltérő médium.

Én még ehhez annyit tennék hozzá ha bármilyen feldolgozás készül, szerintem magát a mondanivalót kell megtartani ugyanabban a formában, mert ugye minden műalkotás lényege a mondanivaló. Ha ez megvan, onnantól kezdve akrámit csinálhatunk saját művünkkel, a lényeg hogy ugyanazt adjuk elő, de hogy milyen eszközökkel tesszük, az már ránk van bízva. A mögöttes tartalom a lényeg, nem az ami a szemünk elé van tárva.

"a Rambo-filmek halhatatlan klasszikusok! Söt, az Amerikai pite is helyet kapott a panteonban..." - Szégyen gyalázat, de EZ ÍGY IGAZ ahogy leírtad. ÉS ez kinek köszönhető? Igen,,, nekünk, nézőknek! :)

Ez így tökéletes ahogy leírtad.
Én még csak annyit tennék hozzá (alátámasztásként :) hogy a neten már kb. 1000 különböző kritikát/elemzést elolvastam erről a filmről (magyar és külföldi oldalakon egyaránt) és ami a lényeges hogy EGYIK sem ugyanúgy értelmezi a jeleneteket. Van hogy homlokegyenest más jelentőséget tulajdonítanak a monolitnak, képeknek más értelmet adnak, egész jelenetsoroknak találnak ki teljesen egyedi magyarázatot.
Valahol ez a művészet... sőt, nemis valahol: EZ MAGA A MŰVÉSZET.
Úgy mondjuk el a magunkét hogy közben nem erőltetjük rá a másik emberre a véleményünket. Tiszteletben tartjuk nézőinket, nem rágunk a szájukba semmit, hanem csak egyenrangú félként kezelve, gondolkodásra késztetjük őket.
Ezért zseniális ez a film és ezért követendő példa mindenki számára (szerintem :).

válasz ZS-nek

"inkább az olyan soundtrackekre emlékeztet, amelyre az van írva, hogy "inspired by the Motion Picture...", aztaán nem is a film zenéje van rajta. Ettöl még lehet jó."

mondjuk ez azért durva volt. a ragyogás film kinggel együtt vagy nélküle egy önálló mű. megáll a saját lábán. és hogy ne hidd, hogy kubrickot egy istennek tartom, nyilt titok, hogy kasszát akart robbantan (erős lampány, nicholson, titoktatos előzetes, modern horrot stb.), s pont kapóra jött az éppen befutó king. mondhatjuk azt is, hogy kis butus volt, és hagyta magát bevezetni az erdőbe.

"Kubrick ma szent tehén, nem lehet kritizálni, most éppen ö az, aki egy évtizeddel ezelött mondjuk Wim Wenders volt."

lehet kritizálni csak nagyon nehéz. nem igazán értem, hogy jön ide wim wenders. ő egy újhullámos rendező volt, aki egész életében csinált úgy három és fél jó filmet, azt is leginkább húsz évvel ezelőtt. és még filmezhet. kubricknak komplett életműve van, kevés, de annál jobb filmekkel. már sajnos nincs köztünk, de nem a halála tette naggyá. a full metal jacket és a tágra zárt szemek között volt 12 év, szinte semmit nem hallottunk róla. mindig is ő volt az a direktor, akinek érdemes volt várni egy filmjére. kijött a tágra zárt szemek  99-ben. akik nem ismerték, azt mondták:  "jé, itt a cruise-kidman film!", de aki kubrick ismerte teljesen máshogy reagált: "itt a mester utolsó műve."
ezért nem is szeretem, amikor valaki túlértékelt rendezőnek titulálja. magyarországon viszonylag kevesen ismerik, mert gyakorlatilag nem lehetett hozzáférni a filmjeihez. a 2001-et tíz csúcszással mutatták be itthon, a több filmjét inkább csak kalózkodva hozták be, de az emberek érdeklődve figyelték. a közönséget éppúgy megosztotta, mint a kritikusokat. számtalanszor jeölték oscarra, de nem kapta meg (ill. 1-et kapott, de nem rendezőit). miért lenne túlértékelt? abban viszon van igazság, hogy ma másképp ítélik meg, mint régen, de erre csak azt tudom mondani, hogy a filmjei önmagukárt beszélnek.


a rambo első és talán még a másodi része igenis klasszikus! az amerikai pite már önmagában egy másolat, nem tartanám eredeti filmnek. :)

A vita azért érdekes, mert King egyetlen olyan regényéről (is) szól a film mellett, amely irodalmi értékkel rendelkezik, azaz, nem pusztán horror-regény és a műfajon belül lenne csak megkérdőjelezhetetlen a rangja. Hogy miért veszik komolyan ezt a regényt, és miért csak ezt a regényét veszi komolyan a nemzetközi irodalmi recepció, az hosszas, és bizonyára itt sokakat nem érdeklő eszmefuttatást igényelne. A filmmel ugyanez a helyzet: egy olyan film, amely nem csak a horror műfaján belül kapja meg az elismertséget, és vitathatatlan a helye, hanem egy, a filmtörténetben komoly (ha nem is a legnagyobbak között lévő) pozíciójú rendező életművén belül is kimagasló hely illeti meg.
Éppen ezért sokan képtelenek AUTONÓM műalkotásnak felfogni a filmet, és ezért a regény horizontjáról minősítik. Az ilyen összevetéseknek csak akkor van értelmük, ha arra világítanak rá, vagy éppen azt akarnák megérteni, hogy miért döntött úgy a rendező, hogy az adott változtatásokat elvégzi. Mi volt az, amit fontosnak, kiemelendőnek, elhallgatandónak, megváltoztatandónak ítélt? Mert bármennyire jó is egy könyv, abban a pillanatban, hogy film készül belőle, ALAPANYAGGÁ kell, hogy váljon. Ismétlem: alapanyaggá, nem többé. A szolgai adaptációk, amik túlzottan tisztelik az irodalmi műveket, üresek, szárazak és unalmasak. (Ezért gyenge film szerintem a Gyűrűk Ura, mert puszta látvánnyá fokozta le Tolkien alapanyagát. A készítőket ott csak és kizárólag a látvány foglalkoztatta. Üres és giccses is lett a filmjük: ezért óriási siker a film, míg a regény soha nem lesz a tömegek könyve, még ha sokan a film miatt meg is vették, de ki az, aki végig is olvassa, és nem arra jó neki, hogy a film látványvilágát újra élje? De nem akarom itt a Gyűrűk urával borzolni az idegeket, meg méltatlan is Kubrickhoz). Nem szolgája a film a regénynek, éppen ezért ÉRTELMETLEN számon kérni rajta a könyvet. Önmagában következetes, pontosan végigvitt munka Kubrické. Ugyanilyen a King regény. Csak éppen más és mást mutat meg mind a kettő, ugyanabból a történetből. Ezt érti félre sok hozzászóló.
Ezért nem értem ZS pontos, átgondoltságról tanúskodó hozzászólását a film adatlapján. Igaz amit ír, csak éppen nem jelentenek a filmre nézve semmit azok a különbségek, amiket megmutat, csak ZS befogadástörténetére nézve érdekesek. Bizonyára éppen mert képtelen önálló műként nézni a filmet, azért vannak vele kifogásai. Csakúgy mint Kingnek. Ez érthető egyénileg, de nem elfogadható, ha a filmet mint önálló műfajt nézzük. Egyenesen pedig kínos, amikor egy szerző elad valamit adaptációnak, majd utána azt mondja, miért nem lett olyan mint a könyv. Hát azért, mert minek még egyszer ugyanazt megcsinálni? (Már mért ne? Sokat lehet vele keresni, mondaná Peter Jackson. De ez már ipari kérdés nem művészeti, és különben meg: miért is ne?)  Kubrickot éppen az érdekelte, AHOGY ő hozzányúl ehhez az anyaghoz, nem pedig az, ahogy King nyúl hozzá. Azt már olvasta ő maga, és olvasták sokan.