„a klónok zenéje harmat gyenge volt szerintem. Ennél jóval jobb volt a sith-ek zenéje, de nagyon nagy kárnak tartottam hogy néhány helyen nem újdonan komponált zenét hallottam hanem a korábbi részekből kiszedett zenéket megmixelve. na ez családás volt! Az új zenével nincsen baj, de régen minden részhez járt 120 perc vadonat új zene :D ehhez meg lett 70 perc új zene és a maradék részeken a régi zenék domborítottak.”
Csak az A New Hope zeneanyaga teljesen új, a többi részre jellemző az, amit írtál. Sorozatoknál, az ismétlés (zenében is) nem lustaság, hanem kohéziós erő. Nem lenne jó, ha hat teljesen önálló művet hallhatnánk. (Amikor Beltrami a T3-ból – gondolom, szerzői jogi problémák miatt – kihagyta Fiedel témáját, a rajongók fel voltak háborodva.)
Williams már 1999-ben nyilatkozta, hogy a hat rész zeneileg is egységes egészet fog képezni, amelyet legfőképp a wagneri Leitmotiv használatával és egyes témák gyakori használatával fog elérni. Igy is van: ha figyelmesen hallgatja az ember, rájön, hogy a témák ismétlésének mindig valamilyen dramaturgiai szerepe van: A klónok támadása végén, az - akkor még - köztársasági hadsereg elindulásakor rövid ideig hallható a birodalmi induló; az ifjú Anakin fájdalmát-dühét kifejező részekben már benne van Darth Vader témája; Qui-Gon Jinn és Padmé temetésén egyazon dallam parafrázisai hallhatók, stb. Ebben a részben a zene előre és hátra egyaránt utal, ezért van több ismerős dallam.
Ugyanígy, ugyanilyen célból ismétlődnek a sorozatban mondatok, helyzetek, beállítások, tárgyak, stb.
Ha nyáron sok időm lesz, végighallgatom az összes lemezt egymás után, szerintem fognak meglepetések érni, pedig, ki tudja, hányszor hallottam már őket!
Danny Elfman 24 éves lehetett 1977-ben, de a feltevés olyan, mintha azon gondolkodnánk, hogy ki írhatta volna a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét, ha Morricone nem vállalta volna.
