Történetünk egy-két éve kezdődött, egy vidéki városban.
Kedvesem, aki magasfokon műveli a francia nyelvet, telefonhívást kapott egy fordítóirodától, hogy valami nagyon fontos ügyben lenne szükség a nyelvtudására.
Amikor felkereste őket, egy meglehetősen furcsa illetővel találkozott.
Egy alig húszéves fiatalember, kinek személyiségjegyeiben kevésbé dominálnak a férfias elemek, nagy vehemenciával és széles gesztusokkal kezdte magyarázni, hogy ő világéletében afféle újságíró, riporter-szerű hajlamai voltak, és ő bizony interjút akar készíteni Romy Schneider lányával, a(z) - tudomásom szerint - eléggé visszavonultan élő Sarah Biasinivel.
A dolgot annyira komolyan gondolta, hogy valahonnan megszerezte a színésznő otthoni(!) telefonszámát is. A párom úgy került bele ebbe az egészbe, hogy az említett alak egy kukkott sem beszél semmilyen nyelven, így mindenféle francia szöveget kellett neki lefordítani, mígnem már ott tartottak, hogy a telefonbeszélgetést is ő folytatta le Romy Schneider lányával. Nagyon híres família vagyunk! :-)
Sarah kedvesen elutasító volt, jól türrtőztette magát amiatt, hogy ilyen bárdolatlanul zaklatják, közölte, hogy senkinek nem ad interjút, majd pár mondat után elköszönt.
A fiú nem hagyta annyiban, három interjúra való kérdést fordíttatott le franciára (persze csak fonetikusan!), és ő úgy gondolta, hogy majd odamegy, szépen felolvassa a kiejtés szerint leírt kérdéseket, aztán a válaszokat felveszi magnóra, amit itthon ugyancsak a feleségemmel fordíttatott volna le. Így elkészült volna az ő exkluzív interjúja, mely "páratlan" hírnevet hozott volna számára.
Mondanom se kell, az egészből azóta sem lett semmi, a fiú mamája(!), sokáig bombázott minket telefonhívásaival, aztán elült a "vihar".
Folyt. köv.