én sem arról az 50-100 kedvencről beszélek :). nem tudom elképzelni a szitut. ma is, ha valami érdekel, de még nem láttam, kölcsönkérem pl., majd ha tetszett, megveszem. több filmet is vettem úgy, hogy nem láttam. (mondjuk, nem teljes áron, vagy eleve nem volt drága, stb.)
azt nem tudom elképzelni, hogy mivel minimális költséggel bármit bármikor megnézhetek, azért ne akarjam BIRTOKOLNI. mert nálam ez a dolog erről is szól. meg a gyűjtésről. nekem könyvből is van minimum 600 darab a lakásomban, és csak azért nem több, mert egyszerűen nem fér el több. na de nemsokára elköltözünk egy nagyobb lakásba és oda majd még több befér:))
abban egyetértek, hogy egy valamirevaló gyűjtemény komoly elhelyezési és esztétikai problémákat vet fel, de azért ez megoldható, bár az tény, hogy nem könnyen. annak idején, mikor a feleségemmel szekrénysort kerestünk a nappaliba, azon szörnyülködtünk, hogy mindenhol csak ezeket a trendi, pici szekrényeket lehetett kapni, amin van hely egy 60 cm-es tévének, 2 üveg bornak, egy fényképnek, 3 könyvnek és még van egy akasztós része, ahova befér 1 zakó, 2 ing meg egy nadrág. az a baj, hogy a háztartások nagy részében ezzel ki is merül a lakberendezés, mert nincs annyi cuccuk, mint nekem. ilyen szempontból a kedvencem a minimal art: vazze és hova rakjam a cuccaim?! na mindegy, a lényeg, hogy ha nehezen is, de azért lehet úgy lakberendezni, hogy a dolognak ne legyen videotéka/könyvtár jellege, sőt, mutatós is legyen.
végül: valamiért engem a szobrok meg hasonlók sosem érdekeltek:).