Ja nem, annyira nem vagyok bonyolult.
Igazából csak kínomban írtam valami kényszeresen vicceset, mert egy köcsög telefontudakozós üzletkötő felbosszantott a minősíthetetlen hangnemével. Szerinte én be vagyok drogozva (ezt az egy szem "halló!" alapján analizálta ki), és miután elsőre nem vágtam magam haptákba telefonnal a kezemben, hanem próbáltam kifaggatni, hogy mi a túrót akar, (iszonyat, hogy mennyi ügyeskedő hívja az embert egy nap a szenzációs hirdetési, üzleti ajánlataival) azután közölte, hogy ő ezek után inkább keres mást, és egyébként se zaklassam őt. Mintha nem éppen fordítva történt volna.
Persze tudom én, ilyenkor arra megy ki a játék, hogy fizetni nem akarnak, helyette valami szuper akciós viszont-szolgáltatást akarnak adni, csakhogy én az ilyenre nem vagyok vevő, még csak pontgyűjtésben sem veszek részt. Ha kell valami, akkor megveszem, ha tőlem kell valami, akkor meg csengessék a manit, ilyen egyszerű, tiszta a helyzet. Legutóbb épp feleannyiért kínáltak volna fel valamit, mint amennyiért tőlünk kellett volna valami. Sokkal világosabb, ha ide is oda is a pénz megy. A kedvencem az, amikor azzal jönnek, hogy "a keresőben magukat tesszük az első helyre". Ja, ezt elmondják húsz alkalommal egymás után, s ha mindenki bedől a süketelésnek, akkor a legszerencsétlenebb valaki első helyett a huszadik lesz, a böngésző második vagy harmadik lapján. Engem akarnak madárnak nézni? Oké, talán egy kicsit hasonlítok Gombóc Artúrra, de ezt a telefon túlsó végén nem láthatják. Lényeg az, hogy erre a hétre is jutott egy kedves jóakaró.
[/url]