Hű, érdekes gondolatokat olvastam most itt.
Az én első DVD-m a Csinibaba újságmellékletes kiadása volt (valamelyik számtech magazin melléklete volt). Először teljesen természetes módon csak 1-1 darabra tettem szert, és mivel a DVD-k ára 10 éve még a mostani BD-árakkal vetekedett, nyilván meg is gondoltam, mire adok ki pénzt. Az elsők között volt az Ítéletnap, Az utolsó akcióhős és az Ikrek, de elevenen él bennem az emléke az első Xpress rendelésemnek, meg annak is, amikor elkezdtek kijönni a "DVD-k videókazetta áron" sorozat tagjai. Ezek főképp magyar rajzfilmsorozatok voltak 2490-es áron - ami akkoriban aprópénznek tűnt a többi film 5-6000-es árához képest. Meg aztán ott voltak a HáziMozi és egyéb újságmellékletek. Már ezeknél tetten érhető volt a "vegyük, mert olcsó" jellegű vásárlás.
Szó, ami szó, 10 év alatt összegyűlt kb. 1500 db DVD, amiből több százat sosem láttam. Néha komolyan azt gondolom, hogy nem vagyok normális, hogy ennyi pénzt költök el filmekre, és többször is nekifutottam már, hogy kiszórjam a szemetet, de többnyire nehezen visz rá a lélek, hogy megváljak a gyűjtemény egyes darabjaitól.
Eleinte még elfértek a DVD-k annak a számítógépasztalnak a szekrényében, ami előtt most is ülök. Ez egy bő 20 centi széles kis ajtós szekrény, kb. 15 db DVD fér el benne kényelmesen. Később aztán a szekrénysor egyik polcát jelöltük ki nekik, majd két polcra bővült a gyűjtemény. Amikor azt is kezdtem kinőni, elkészült az első, kifejezetten a DVD-knek szánt fenyőfa polc, végtelennek tűnő helyet biztosítva a gyűjtemény számára. Jelenleg az a polc a legkisebb a meglévők között. A DVD-k helye egyelőre még adott, ám lassan, de biztosan közeleg a vég. Kb. 150 cím, és végképp kifogyok a polchelyből.
Az elrendezés érdekes dolog, de én biztosan nem tudnék együtt élni egy stúdiók/forgalmazók szerinti elrendezéssel. Én elsősorban a főszereplők szerint, másodsorban műfajok szerint rendeztem a gyűjteményemet. Teljesen természetes számomra, hogy egy Schwarzenegger-filmet a Schwarzenegger-filmek között kell keresnem, mint ahogyan Stallone, Bruce Willis, Eddie Murphy, Jim Carrey, Julia Roberts, Nicolas Cage, Will Smith és a többi filmsztár filmjeit sem tudnám másképp elképzelni, mint, hogy így rendezzem. Ez persze nem jelent egyértelmű rendezési elvet, mert pl. az Ál/Arc Travolta vagy Cage filmje? Ha megoldható, mint pl. ezen cím esetében is tettem, a két színész filmjeit egymás mellé pakolom. Ha ez nem járható, dönteni kell, kihez kerüljön az adott film. Meg persze vannak olyan esetek, ahol nem a színész alapján rendezem a filmeket, mert mondjuk az adott főszereplőtől csak egy-két filmem van, ilyenkor nagyobb prioritást kap a műfaj: együtt legyenek a magyar filmek, vígjátékok, akciófilmek, romantikus filmek, animációs filmek, magyar és amerikai rajzfilmek stb. Aztán legfeljebb ha egy színésznek megnő az előfordulási száma a gyűjteményemben, kiemelem, és kap egy külön kategóriát. Szerencsére a rendezést nagyban megkönnyítettem magamnak a saját fejlesztésű katalógus-programommal.
Eleinte még nem okozott gondot fejben tartani a gyűjteményt. Még 1-200 db-nál is biztosan tudtam, hogy az adott cím része-e már a gyűjteményemnek vagy sem. Ma már más a helyzet, többször előfordul, hogy kézbe veszek valamit, és vagy sejtelmem sincs, vagy csak bizonytalan vagyok afelől, hogy megvettem-e már vagy sem. Ez persze leginkább a kevésbé fontos, de azért némi érdeklődésemet kiváltó címek esetében fordul elő, meg olyankor, ha pl. a lányom mesegyűjteményét bővítem, vagy többször is megfordult már a fejemben az adott DVD megvásárlása. Na, ilyen esetekben jön jól, hogy időnként nyomtatok magamnak egy kis címlistát. Ez semmi mást nem tartalmaz, csak az összes címet ABC-rendben annyi infóval, hogy az adott film szinkront és feliratot tartalmaz-e. Ez a szinkronos újrázások esetében különösen hasznos. Mert teszem azt arra emlékszem, hogy megvan már a film, de vajon a szinkronos változat figyel a polcon, vagy a feliratos? Rendszeresen újra nyomtatom ezt a listát, és állandóan magamnál tartom a tárcám mellett, így vásárláskor mindig garantáltan kéznél van. Online vásárlásnál persze nincs jelentősége, megnézem a nyilvántartásomat vagy a polcot, és már tudom is, mi a helyzet. A nyomtatott emlékeztetőm jelenleg már az 5. oldalon jár, tehát 3 db A4-es lapra fér rá 5 pontos betűmérettel.
Igyekszem a fontosnak ítélt címeket a számomra legjobb, legyszebb kiadás formájában megvenni. Szeretem a slipcase-es, kétlemezes, digipack és fémdobozos kiadványokat, de nem érzek különösebb késztetést a szobros, sisakos, fejes stb. kivitelekért, mert bár fotón szépek, de élőben sokszor inkább giccsesnek, túlzottan drágának, használat szempontjából pedig nem praktikusnak látom őket. A díszdobozok kiemelt helyet kapnak nálam. Jelenleg négy (négytől nyolc fakkig terjedő méretű) polcra pakolom a kiadványokat, ezek tetejére kerülnek a díszdobozok úgy, hogy azok önállóan teljes egészükben láthatók, nem csak a gerincüket mutatják. Szerintem nagyon feldobják így az összképet.
Mindent összevetve lehet, hogy beteges dolog ennyi filmet felhalmozni, de tény, hogy örömet okoz, és a mai árak mellett - főképp, miután ezeknél jóval drágábban is vásároltam a kezdetekkor - gyakran bevállalok olyasmit is, amit nem láttam, nem ismerek. Meg persze sok olyan cím is a gyűjteménybe került, amit a gyerekek vagy a feleségem miatt vettem meg, és amik miattam biztosan nem kerültek volna soha a polcra. A drága kiadványokat nem bánom, mert azok között azért ma is jobban szelektálok, az olcsókkal meg úgy vagyok, ha már egyszer megnézem őket a nejemmel, utána már ingyen vannak a polcon.
És akkor a BD-kről még nem is beszéltem, aminél megint kezd elkapni a gépszíj, mert hát milyen jó is az, hogy a legnagyobb kedvenceimet újra megvehetem még jobb minőségben.
Aztán ki tudja, egyszer talán én is rászánom magam, és kiszórom a felét. Vagy az egészet. ;-)
Kicsit visszább beszúrtam már a képet, de most megint beteszem, ha nem bánjátok - ha igen, akkor is :-) - mert úgy érzem, ehhez az íráshoz elkél az illusztráció.

Gyűjteményem részletesen, nagy felbontású képekkel és a letölthető katalógus program pedig itt van.