a te dvd gyüjteményed

Valóban izgalmas téma....

Két dolog jut eszembe róla: az egyik az, hogy 2007-ben az akkor még működő CINEMA-tól kültek egy hasonló tartalmú kérdéssort, hogy mondjam el a véleményemet a DVD gyűjtésről. Úgy volt, hogy meg fog jelenni, sőt stafétabotszerűen be lett volna muttava néhány magyar gyűjtemény is... De sajan nem lett belőle semmi. Most olvastam újra az interjúmat - és hát nem sokat változott a véleményem.. :-)

A másik dolog: látszik, zárva az xpress kritikarovata, bőséges hozzászólások vannak itt... :-D

Egyből küldöm a dvd-ket.
Nem hiszem, hogy érdekelne a lista...

Mehet a vidéki címre?:)

Küldd el nekem a 116 film címét, hátha van benne olyan, amit keresek :D

Nem tartom magam gyűjtőnek, mert ehhez a szóhoz valamilyen komolyabb elvárásokkal rendelkező embertípust társítanék.Technikai, minőségbeli elvárásai nagyobbak, mint nekem.Én csak minél több filmet meg akarok nézni és ez párosul az épeszűség határait túllépő birtoklási vággyal.
Viszont a felhalmozott filmeket már csak a mennyiség és minőség miatt is gyűjteménynek mondanám.
Állandóan próbálom jobban elrendezni őket és ez már teljesen az idegeimre megy.
Jelenleg 116 film szerepel a megbántam, hogy megvettem listán.Ez az egészhez képest elenyésző mennyiség a rossz döntés oldalon.Nagy részük együtt érkezett tényleg jó filmekkel valamiféle díszdobozban.

Igemn erre nagyon kell vigyázni. Én is egy darabig ebben a cipőben voltam, de rájöttem, hogy mi mindenből maradok ki. Azóta max 20e-ret költök dvd-re (néha túllépem), a többi maradék meg bulikba, kirándulásokra megy. Aki ebbe belevág, tudnia kell hol van az az érték, amit rákölthet úgy, hogy a közösségi dolgokat ne zárja ki vele.

Akkor félreértettem :) De azért örülök, hogy mindenkinek van véleménye. Igazából magát a DVD-nek, mint gyűjteménynek és a személynek mint gyűjtőnek tárgyköre érdekel, hátha együtt közelebb jutunk a problémához:)

Nem, nem akartam ezt sugallni, bár hozzátenném, egyszer próbáltam vizsgálni, hogy mindenki ugyanazt és ugyanúgy vásárolná-e, ha nem lenne olyan felület, közösség, jelen esetben internetes fórum, ahol megosztanánk egymással, ki mit hogyan vett. Sajnos a vége gúnyolódásba fordult, és (talán pont ezért is) a reakciókból megállapítottam, hogy a megfelelni akarás, a valahová tartozni akarás is beleszól a vásárlási szokásokba. Talán magam is beleszaladtam ebbe (is), de ma már függetleníteni tudom magam ettől a tényezőtől. Igaz, azt is látom, van, aki nem, de ez nem is gond, ha nem gond.

Hogy nem ártalmas-e? Ha a saját szokásaid alapján mondod ezt, akkor biztosan nem az, de ha az ember a legszebb nyarat végigsötétíti, nem megy senkivel sehova, mert elfogya a pénze4 és ideje, helyette egy szobában éli az életét a megvásárolt szerzemények közt, akkor ez is ugyanolyan ártalmas lehet, mint bármely káros szenvedély - persze ez is csak akkor, ha az ember utólag rájön, hogy nem is akarta így csinálni.

Az érték rémálommá válhat, ha az ember túlzásba viszi és a megvásárolt, ill. megvásárolandó kiadványaitól függ.

"Nem vagyok gyűjtő, sosem tekintettem magam annak, hisz nálam nem jó filmek sorakoznak, hanem olyanok, amiket szeretek. Nincs meg, és nem is lesz soha pl. a texasi lf. második része, mert utálom. Hogy néz ki mégis a "sorozat" csonkán? - tenné fel a kérdést egy gyűjtő. Hát kinéz, nincsenek álmatlan éjszakáim miatta."


Én se veszek, olyat ami nekem nem tetszik. De minek vegye meg valaki a Hegylakót 2-5-ig, ha az egyes kivételével rühelli mindet?
Nekem mai napig csak a Mátrix 1 van meg DVD-n a többit nem vettem meg, mert azok nem tetszettek. Apukám is furcsállja ezt, bár én úgy vagyok vele, egy sorozat abban az esetben számít csonkának, ha mondjuk valakinek meg lenne a Kill Bill 1, de a kettő már nem. Szerintem az olyan folytatásokkal rendelkező filmek, mint a Hegylakó vagy a Mátrix önállóan is teljes mértékben élvezhetőek és valahol lezártak (még a Mátrix is). Egy Kill Bill 1 vagy Gyűrűk Ura: a gyűrű szövetsége már önmagában bizony csonka.

Szóval akkor a gyűjtőhöz hozzátartozik, hogy nem csak a maga ízlését elégíti ki, hanem valahol megfelel is egyfajta "kötelező" elvárásnak? Ez akart lenni a mondatot veleje?

Szerintem, aki az átlagosnál több időt és energiát fordít a saját gyűjteményére és érdeklődése is e körül mozog talán már gyűjtőnek is tekinthető. Hiszen, ha belegondolunk évek óta veszünk DVD-ket, van, hogy "feltúrjuk" az internetet, boltokat, turkálókat egy-egy kiadványért, aki külföldről rendel az fokozottan kitágította a vadászterületét:)
Én is azt mondom, hogy jobb erre költeni, mint cigire vagy piára, mert ez érték, ez megmarad, ez örömet okoz és nem ártalmas.

ennyi féle rendszerezési módszerrel szinte az mondható hogy végülis nincs semmilyen összefoglaló rendszerezési elv :) valamit így, valamit úgy... :)

"Szerintetek ki tekinthető DVD gyűjtőnek? Mindenki, aki gyűjti őket? Vagy minden olyan személy, aki tudatosan gyűjti őket (értsd: nem hasraütésszerűen választ a turkálóból, hanem azt veszi meg, ami elsősorban neki kell)?"

A DVD egy adathordozó.Az ,hogy valaki filmgyűjtő ,vagy DVD gyűjtő már önmagában 2 külön fogalom.

Még apámék kezdtek el nagyobb mennyiségben videokazettákat gyűjtögetni és kölcsönzőkbe járni a maguk idejében.Ebbe még jópáran közülünk is belekóstoltak,tehát már a VHS-el elkezdődött nálam a gyűjtőkorszak.  

A filmszeretet,a gyűjtőszenvedély nem kimondottan a DVD-hez mint formátumhoz köthető.A DVD sikere,sikertörténete abban rejlett,hogy az emberek valósággal ki voltak éhezve az akkoriban forradalminak számító lemezes ,el nem kopó technológiára,a választható hang illetve feliratsávokra,extratartalmakra.A siker pedig nem maradt el.

DVD gyűjtő cimkét ma már rá lehet ragasztgatni sokmindenkire.Lassan már az is elmodhatja magáról,hogy gyűjtő/gyűjteménye van,aki csak és kizárólag papírtokos filmekkel dobálja tele a szobája padlóját,vagy polcait.

Szerintem a filmgyűjtő az,aki szereti a filmeket,gyűjti azokat,akár komolyabb pénzt áldoz rájuk ,hogy a polcára kerülhessenek a lehető ,vagy számára elérhető és megfizethető kiadásban,úgy ahogyan neki megfelelő és szeretné a kollekciójában tudni az adott címet/címeket.

"És mi a véleményetek a másolt DVD-k gyűjtéséről? Gyűjtőnek mondhatja magát az, aki mondjuk csak másolt filmeket gyűjt? Vagy az maximum csak filmgyűjtő, de nem DVD gyűjtő ?"

Szükség törvényt bont.jópár kiadatlan,vagy DVD-re soha nem került régi klasszikust vagyok kénytelen így őrizgetni.de legalább valahogy megvan.Ettől ne lennék gyűjtő ? hát akkor nem vagyok az. :)

"Milyen "fétisei" vannak szerintetek az eredeti gyűjtőnek? Kölcsönadás limitálva? Vagy kölcsön se?Mennyire fontosak a külsőségek, mint a borító? A szitázás?"

Nálam a drágább kiadások alapból tabuk.Régebben adtam kölcsön DVD-ket,még a kezdeti időkben óvatlan voltam,aztán a Cápa és a Szikla másodszori teljes árú megvételekor lezártam eme rossz szokásomat.Mármint a kölcsönadást. :)

A külsőségek és a belbecs között néha nehéz választani.Értsd:jó kivitellel el lehet adni gyengébb kiadványokat is.Van 1-2 vesszőparipám,de nem ragaszkodok minden filmhez fémdobozban vagy digipackban.Nem ez jelenti az igazi értékét.

"Milyen elgondolás szerint teszitek őket a polcra? Kiadók szerint? Kiadás (mint pl. Lk-s, Kerülj szinkronba stb.) szerint? ABC sorrend? Kedvenc színész, rendező szerint? Nemzetiség szerint? Vagy ahova befér? Egyéb elgondolás?"

Nagy stúdiófilmeket (MGM,Fox,Warner,Universal stb..) egymás mellé természetesen. :)

De általában kiadók szerint és azon belül stúdiók szerint pakolom a DVD-ket.A független filmeket pedig rendszerint műfaj szerint csoportosítottam.Díszdobozok,fémek ,szebb digik külön 2 polcra rakva figyelnek.Plusz a Schindler és 1-2 fullosabb kiadás (Oldboy,Bin Jip Digik,Elit akalulat fémdobi pld.)pedig kiemelt helyet kapott és külön "trónra"  lett emelve.A LK feknis filmeket,amit említettél szintén külön tárolom,majd egy polcnyi helyet foglalnak így is el. ;)

A HD-DVD-ket és a BD-ket pedig ABC rendben (eredeti cím szerint) pakoltam  a polcokra (stúdiófüggetlenül),de idővel ezeket valószínűleg még átrendezem hasonló elgondolással, mint a DVD-ket.

Észnélküli halmozás szerintem akkor lép fel, amikor az ember elkezd hiteleket felvenni a DVD-k megvásárlásához:).
Komolyabbra fordítva a szót, de nem elszakadva a fenti mondattól: szerintem amíg az ember a saját anyagi lehetőségeinek és valós vagy vélt szükségleteinek megfelelően vásárol (és az előbbi felső korlátot jelent, az utóbbi meg alsót), addig nem lehet ész nélküliségről beszélni. Ez inkább egyéni vélemény és kategórizálás, mint exakt minősítés. Ahogy djk (nem is annyira:)) the pirate írta, ő inkább erre költ, minthogy eligya. Van, aki meg elissza. Van, aki meg inkább félrerakja. Vagy játékgépbe dobja. Vagy ki az ablakon.

Szerintem a "rossz" gyűjtemény is legalább olyan jól tükrözi a tulajdonosa világát, ha nem is annyira az ízlésit, mint inkább a lelkit.

Úgy tűnik, ma a kérdések jobban gyűlnek, mint a válaszok, de hátha ez is megmozgatja valaki fantáziáját, és értelmezhető nyugodtan a DVD-kre is, merthogy elég sokan vásárolnak külföldről is: ki hogyan tudja kezelni azt a tömeges filmáradatot, ami a világ manapság ránkszabadít, vagy éppen az elmúlt 100 évben felhalmozódott?
A magam esetében például éppen elég azokat a filmeket megnézni, betájolni, amik valamilyen formában a látókörömbe kerültek (magyarországi mozis vagy DVD-s bemutató, itteni ajánló, előzetesen bizonyított rendező, színész, engem érdeklő téma, itteni pozitív vélemény) minthogy pusztán az érdeklődési köröm szélesítéseként, teszemazt, megnézzek egy-egy eszkimó slasher-horrort vagy etióp mélylélektani drámát. A többség így csinálja, vagy vannak azért dzsungelharcosok, akik rendet tudnak vágni ebben a bujaságban?
Merthogy nekem még szerencsém is lenne ebből a szempontból, a helyi moziban ugyanis a nagytermi blockbusterek mellett működik egy kis artmozi is, és ott elég sokféle alkotást vetítenek, de a legritkább esetben fordul meg a fejemben, hogy beüljek egy iráni vaqy chilei filmre... és akkor is többségében ellenállok a kísértésnek. És pont ezért hiányoznak a gyűjteményemből például a Nagy Klasszikusok: nem kötődik élményem sem a korszakhoz, és legtöbb esetben magához a filmhez, és számomra az is nagy kiadás, ami a jelen korból hozzáférhető. Szerintem a sznobizmus és a nosztalgia határvonalát pont a személyes élmények jelentik, függetlenül attól, hogy időbeli, térbeli vagy témabeli elkülönítésről van szó (utóbbiakra mondjuk jó példa a "csak az a jó film, ami XXX, bezzeg ami YYY, az csak trágya lehet").

"Az 50 igazi kedvenc filmemet fogom összegyűjteni" - fogalmaztam meg a gondolatot, amikor 2005. május első napjaiban megvettem életem első DVD-lejátszóját. A Jackie Brown, a Vérfagyasztó és a Sikoly 2. (újságmellékletek), valamint a Hellraiser III. és a Ragyogás (Kubrick-Warner) c. filmeket vittem haza a lejátszóval együtt. Alapvetően azért vettem a lejátszót, hogy a tékából vegyek ki filmeket, s azokat eredeti hangon élvezhessem. A végső döntés akkor történt, amikor a Fűrész videokazin sosem volt benn a tékában, DVD-n viszont igen. Ezután kisebb tékázgatás után megfertőzött a vásárlási láz. Kábé nyolcszáz filmes videokazis cuccom (melyből csak 50-60 volt eredeti, a többi másolt, vagy tévéből felvett) vált koronggá.
Először a ma már nem létező netpiac áruház fantasztikus kínálatán keresztül értesültem róla, mi minden klassz dolgot jelentettek meg nálunk, az xpressre csak fél év múlva, október tájékán találtam rá. Karácsonyi ajándékaimat már innen rendeltem.
Idővel beleestem abba a hibába, hogy egyre inkább fellazult a korábbi szigorú fogadalom, azaz jöttek sorban az "ennyiért nem hagyom itt", és a "kíváncsi vagyok rá, ennyit talán megér" tipusú vásárlások. A kedvenceket is örömmel vásároltam természetesen, ekkor már nem volt gond egy Karácsonykor negyvenezret lazán otthagynom a Tescóban néhány filmre.
Ez nem olyan megdöbbentő, hisz a Blu-ray vásárlók többet is otthagynak egy alkalommal, inkább a mai vásárlásaim tükrében találom soknak. Persze az öröm a mai napig megvan, hisz (számomra) igazi jó filmekkel gazdagodtam ekkor: a friss megjelenésű Alkonyattól pirkadatig négyezerért, A titkok kulcsa ötezerért, A köd (LK) négyezer-kétszázért, vagy pl. egy akciós Szitakötő háromezért.
Szívesen vettem teljesárú filmeket, sosem néztem az árcédulát, mert tudtam, ha valamit nem kívánok a polcra, eladhatom kicsit olcsóbban, és minden mellényúlásra volt vevő - így tehát látatlanul is vállaltam nagyon sok címet. Ekkor már ott tartottam, hogy... nem akarom túldramatizálni a dolgot, de biztos emlékeztek, amikor Ellen Burstyn bevesz még egy pirulát a tévé előtt a Rekviem egy álomért c. filmben, mert az egy adag már nem hat. Aztán mégegyet.

Akkor jöttem rá, hogy észrevétlenül átlendült a dolog eszeveszett felhalmozásba, amikor a számlámra a fejemben nem fizetést, hanem DVD-bónt kaptam, amint jött egy kis váratlan summa valahonnan, az két napon belül xpress-rendelésben vagy multikörúton ért véget.
A mai napig van kb. 220 film a nagyjából háromszor ennyi cím közt, melyet az adott korongról nem láttam még.

Tavaly tavasszal csináltam egy nagytakarítást, mert felfedeztem, hogy felhígult a dolog - őrizgetek jópár olyan címet, melyre a világon semmi szükségem nem lesz. Jó film egyszer a Kisiklottak, de előveszem mégegyszer? Jópofa a Slither, de mikor fogom megnézni? Ott van a Cápa Spielbergtől, de minek, ha mindig is utáltam? Tényleg hittem, hogy majd élvezem, mert mások azt mondják rá, hogy jó?
Így az eladó cuccok a kb. 10 címről nyolcvan címre duzzadtak, szerencsére sikerült is elpasszolni őket, a különbözetből pedig - bár sosem hittem, hogy lesz valaha, de - vettem egy LCD-tévét. a jelszó ez volt: az igazi kedvenceket még jobb minőségben, és ehhez csak a sallangtól kell megválni.

Ekkor jöttem rá, hogy a mennyiség a minőség rovására ment, így jutottam el odáig, hogy szinte kizárólag olyan cím kerül a polcra, amely valóban megérdemli ezt a helyet.
Szép, szép dolog az 1500-2000 címes gyűjtemény a sok nagyszerű díszdobozzal, különleges kiadással, ritkasággal, izgalmas rétegfilmmel, de nem nekem való, mert rájöttem, sosem lesz annyi időm, hogy az összes, a polcra helyezett filmet újra megnézhessem. Akkor meg minek gyűlik, ha már kétszáz címet sem fogok tudni újranézni?
Nem akarok olyan életet élni, ahol a pénzem és időm csak arra elég, hogy a megvásárolt korongokat bújjam. Akkor döbbentem rá, mit művelek, és miről fogok lemaradni, ha ezt így csinálom tovább, amikor egy nyári, baráti összejövetelen, amikor csodálatosan sütött a nap, totálisan besötétítettünk, hogy az LCD-t bújjuk hosszú órákig.

Nem vagyok gyűjtő, sosem tekintettem magam annak, hisz nálam nem jó filmek sorakoznak, hanem olyanok, amiket szeretek. Nincs meg, és nem is lesz soha pl. a texasi lf. második része, mert utálom. Hogy néz ki mégis a "sorozat" csonkán? - tenné fel a kérdést egy gyűjtő. Hát kinéz, nincsenek álmatlan éjszakáim miatta.

Akkor vagyok/leszek elégedett, ha minden sallangot sikerül kiszórnom a polcról, és valóban csak nagy kedvencek, az eddigi életem nagy élményei néznek vissza rám, és gyakorlatilag önmagamat látom tárgyak formájában. Sokat harcoltam a vásárlási- és gyűjtőszenvedéllyé vált kényszerbetegség ellen, de sikerült kilábalnom a dologból, a maradék pénzemen és időmön pedig olyan változtatásokat eszközölök jelenleg is az életemen, és olyan élményeket élhetek meg, melyet semmilyen korong sem adhat.

Nálam a rendezés az kifejezetten érdekes. Én elsősorban rendezők szerint csoportosítok. A kedvenc rendezőim filmjei mindig egymás mellett vannak. Tehát, ha valaki végignézi a gyűjteményem, nagyrészt ezt fogja látni. De ugyanakkor van egyfajta műfajiság és nemzetiség is bennük. Például az egyik polcon helyezkednek el Bergman filmjei egymás mellett, ő mellette Tarkoszvkij filmjei. Tőle jobbra Pasolini, tőle jobbra meg Fellini. Fellini mellett befért az egy darab Nagy Zabálás, amit Cronenberg filmjei követnek, majd lezárásnak David Lynch. A tematikám nagyrészt ilyen.
Alatta lévő sorban, meg a horror és fantasy témájú filmek vannak. Kezdve Tim Burtonnel, majd a holló majd Jean Pierre Jeunet filmjei. Innen átváltok olasz horrorra Dario Argentoval, Fulcival meg a többi itthon is kapható kiadvánnyal. Utána jönnek végig az amerikai horrorok.
Szóval nálam valahogy elég komplex a rendezési elv, sokszor variálom. sokat agyalok mi hova illene a legjobban. A polcom már nekem is tele van kellene még egy.
Filmeket elég tervszerűen veszek. Ha nem láttam, akkor előtte általában tájékozódom róla a neten, hogy kell-e nekem. Ha mondjuk egy kedvenc rendezőm rendezte, akkor persze egyértelmű a vétel. Olyan talán még nem fordult elő, hogy csak úgy hirtelenjében megvettem volna egy, olyan filmet amiről az égvilágon semmit se hallottam vagy tudtam volna bármit róla. Sokat tájékozódom ez ügyben a neten, hogy milyen a film. Van mikor befürdök, mert nem tetszenek annyira mint vártam, de manapság amikor egy tékában annyi a kölcsönzés, hogy két kölcsönzés árából vehetek egy 990 Ft-s filmet inkább megveszem és ha nem jön be elajándékozom.
A másolt dolgokkal úgy vagyok, hogy azokat a polcra nem rakom. Azok nem a büszkeségeim bár nagyon élvezem, amikor olyan kincsekre bukkanok, amikre itthon szinte esély sincs, hogy megjelenjenek, TV sose adná le így lényegében semmi esélye nem lenne, hogy láthassam legálisan. A letöltést én igazából arra, használom, hogy azokat a filmeket, amiket idehaza nem adtak ki megtudjam nézni. Vannak zseniális rendezők, akiktől konkrétan semmi se kapható. Ezeket én letöltöm és megnézem. És amennyiben ezek megjelennek akkor megveszem őket. Másrészt, mivel moziba én irtó ritkán jutok el, ez egyfajta teszt is nálam, hogy megéri-e megvenni. Most, ha nem lenne erre lehetőség valszeg akkor se nézném meg moziban csak így akkor látni se látnám így nem venném meg. Szóval nálam a letöltés inkább kedvcsináló. Egyébként én vallom, hogy a kiadóknak és gyártóknak  is efelé kellene orientálódniuk, hogy a filmjeiket tegyék fel Avi minőségben - ami ugye közelében sincs a DVD-nek pláne a BD-nek - a mozibemutató után pár hónappal. Ezek arra nem alkalmasak, hogy az ember plazma meg LCD tv-n élvezze viszont arra elég jók, hogy reklámot csináljon a filmnek. Én azt vallom, hogy egy jó filmnek önmaga a legjobb reklámja.
Én elég hárpiás vagyok a DVD-imre. Én nem adom kölcsön őket. Irigy vagyok, de ez van :) Amikor tudom az ismerőseimről, hogy - ellenben velem, aki minden kedvencemet igyekszem eredetiben begyűjteni (kivéve ha vágott, vagy elrontják a szinkronját, mint az Olivér és társainál, akkor maradjon rajtuk) - nekik szinte csak másolt lemezeik vannak vagy elvétve pár olcsóbb lemez, akkor ők úgy is állnak hozzá. Össze-vissza fogdossák, durván bánnak vele, gondolom értitek. Akkor én nem adnám a kezükbe pl.: az Akira vagy Gyűrűk Ura digipackjaimat igaz mást se. Inkább letagadom és nincs belőle sértődés. Csak azért máshogy áll, hozzá az ember, aki rengeteg pénzét beleöli, vagy 5-600 eredeti DVD-m akkor az messze nem ugyanaz, mint aki csak a  torrentet ismeri vagy valami nagyipari másolót. A könyvekhez is máshogy áll az, aki saját maga pénzén veszi a számára értékes kiadványokat és megint máshogy az, aki nem költene könyvre, vagy csak kölcsönzi vagy csak kölcsönkéri.
Az is külön érdekes kérdés lenne, hogy mikor fordul a gyűjtés át ész nélküli halmozássá. Jelenleg úgy gondolom, hogy egy jó gyűjtemény többé-kevésbé tükrözi tulajdonosának ízlésvilágát.

Én eleinte megelégedtem a másolttal bár akkor csak film gyűjtő voltam. Aztán egy nap vásároltam egy digit és rákattantam az eredetire. Bár sokan mondják, hogy hülye vagyok, de inkább erre költöm a pénzem, mint hogy eligyam.
Az elrendezés havonta változik. Legalábbis nekem 3 polcon van. Elsőn a rajzfilmek és többrészes filmek. Aztán van amin csak a digi, slipcase és steel van.Ennél a fém elől aztán a slip és végül a digi. A harmadikon meg vannak az egyebek. Azok vagy év szerint vannak, vagy ahogy most, külföldi forgalmazó által.
Egyedül a Jackie Chan filmjeim vannak kiadótól függően egymás mellet.
Én DVD gyűjtőnek hívom magam a 200 filmemmel, mert másra nem igazán költöm a pénzem. Igaz nálam is gerince látszik, de mikor a kezembe veszem és megnézem a borítót több kedvem van ahhoz, hogy megnézzem. Ami másolt azt max akkor nézem meg mikor letöltöm és többé elő sem veszem, mert semmi sem ösztönöz arra, hogy újra megnézzem.
Természetes nem veszek meg minden szutykot. Csak olyat vásárlok, amit már láttam és megtetszett.

Nemrég gondolkodtam el én is a saját helyzetemen, mivel elég jelentős mennyiségű DVD-m van, de nem igazán nevezném gyűjteménynek, és magamat sem DVD-gyűjtőnek, ráadásul nemsokára költözöm, és valamit kezdeni kéne ezzel velük.

Engem ugyanis inkább a filmek érdekelnek, mint maga a DVD. Számomra az csak egy hordozó, a DVD-im jelentős része leginkább a mozijegynek felel meg: gyakran választok úgy DVD-t, hogy érdekel a téma, a rendező vagy valamelyik színész miatt, moziban meg mondjuk nem vetítették vagy ott kihagytam, és igen, ilyenkor sokszor jön a turkáló. Az ára ilyenkor nem, vagy alig több, mint a mozijegyé, és néha sajnos a hasznossága is kábé annyi. Az "A nyomozó"-ban mondja Malkáv a nőjének, amikor az az élete állomásait jelző jegygyűjteményéről beszél, hogy "az jó sok szemét lehet"... na, hát jelenleg ilyen helyzetben van most nálam kb 200 lemez. Persze, lehetne kölcsönözni, de a különbözet tekinthető annak a költségének, hogy így felhalmozhatók a filmek, és nem kell stopperrel mérni, hogy mikor kell elkezdenem és befejezni a filmet.
Ez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen igénytelen kiadást megveszek, de nem ez az elsődleges szempont. Nekem sem mindegy, hogy egy hányózacsiból kell kiműtenem a lemezt, vagy már maga a hordozó kézbe fogása is kellemes élmény, de például a 3:10 to Yuma esetében voltam biztos benne, hogy nem adok +600 forintot a papírnál nem sokkal vastagabb műanyag tokért.

A tényleges "gyűjteményem" (amit ténylegesen a birtoklásért vettem, és nem a film miatt) az alig 150, és ezek is inkább úgy jönnek, hogy moziba látom, tetszik és megveszem, hogy máskor is megnézhessem. Mivel csak a magyar piacról veszem a DVD-ket, így az sem igazi gyűjtemény, elvégre viszonylag ritka, hogy akár egy korszak, egy rendező, egy színész, egy téma minden filmje megjelent volna. Talán a Christian Bale gyűjteményem a legteljesebb, de ez persze azzal a veszéllyel is jár, hogy olyan igénytelen kontármunkát kell a gyűjteményemben tudnom, mint az "Én kis állataim".
Díszdobozom nincs, kétlemezes is csak elvétve, ha tényleg úgy gondoltam, hogy érdekelnének az extrák, mert arra ritkán vagyok kíváncsi, hogyan nyalják körbe egymást a stáb tagjai... vagy éppen a kétlemezes változat volt már úgy 1000-2000 körül; néha olcsóbban, mint az egylemezes.

Lehet, hogy éppen ezért, de a kölcsönadásra sem vagyok különösebben háklis, de persze nem mindent; kaptam már vissza lemezt úgy, mintha smirglivel tisztogatták volna, úgyhogy a kiemelt darabokat nálam lehet megtekinteni. Igaz, ezt mostanában egyre kevesebben igénylik, legfeljebb a szinkron miatt. Van például olyan ismerősöm, aki az utóbbi időben azért szokott le a másolásról, mert azt mondja, a DVD ára sem éri meg neki, és lusta is, mert amíg elmegy a polcig, leveszi a tokot, berakja a lemezt a lejátszóba, addigra lejön neten, ráadásul a választék is nagyobb. És ahogy szokott lenni, még én vagyok a hülye, mert én még meg is veszem a DVD-t.

Rendezési koncepcióm nem nagyon van, legfeljebb az, ami miatt a DVD a gyűjteményembe került (egy színész, egy téma). Nincs túl sok helyem tárolni, bemutatni őket, így aztán tömörítésről inkább beszélhetünk az esetemben, a lemezeim jelentős része slim CD-tokban van, a tényleges tok csak kevesek kiváltsága.

Röviden: Nálam a DVD is inkább használati tárgy, nekem a rajta levő film jelent örömet, én inkább azokat gyűjtöm, attól függök. A karcos lemezeket, nem látható helyen sérült tokokat jobban el tudom viselni (jama írta pár napja, hogy a tok hasznos felülete az idő 99,99%-ában a gerince), mintha egy bontatlan DVD minden szemkontaktusnál azt "kiabálja" a polcról, hogy "Engem válassz! Nézz meg!":). Remélem, ettől még nem leszek innen kitagadva, és a fehér köpenyes bácsik sem jönnek értem szirénázva:).

Igazából a véleményed is érdekel, meg az is, hogy szoktad csinálni:) A kérdéseket meg vitaindítónak, támpontnak szántam, de bármiről lehet írnia  témában:)

Hogy szeretnéd - hogy nekem mi a véleményem, vagy én hogy szoktam csinálni?

Ez tényleg érdekes téma. Jómagam is ezen gondolkodtam, hisz mondhatom ez az egyetlen szenvedélyem. :)
Én személy szerint az általam régóta kedvelt, szeretet filmeket gyűjtöm. Meg persze klasszikusokat, ha láttam már, ha nem. Természetesen elsősorban sci-fira gondolok. Többnyire a spéci kiadásokra vadászom: Special Edition, Director s Cut, Unrated, Steelbook. Néha persze becsúszik egy-egy az olcsósága miatt és mert számomra érdekesnek tűnő kiadvány is.
Na a rendezés az már nekem is fejtörés. :) Év, cím, sorozat, népszerűség,... Jelenleg oda jutottam, hogy saját kedvencek és előre azok a filmek, amik több is készült vagy díszdobozos. Majd tematika és adaptáció szerint (Dick, Brabury, ...). De így is zavaró a Hegylakó filmek esetében, hogy a gerinc felirat oda-vissza vált, mert szinte minden filmet más kiadó adott ki.

Már régóta érdekel maga a DVD gyűjtés, mint téma és gondoltam megkérdezlek itt titeket, hogy ti mit gondoltok erről.
Szerintetek ki tekinthető DVD gyűjtőnek? Mindenki, aki gyűjti őket? Vagy minden olyan személy, aki tudatosan gyűjti őket (értsd: nem hasraütésszerűen választ a turkálóból, hanem azt veszi meg, ami elsősorban neki kell)? Vagy nem lehet így konkrétan meghatározni? Bármilyen gondolatnak örülök ti mit gondoltok.
És mi a véleményetek a másolt DVD-k gyűjtéséről? Gyűjtőnek mondhatja magát az, aki mondjuk csak másolt filmeket gyűjt? Vagy az maximum csak filmgyűjtő, de nem DVD gyűjtő ?
Milyen "fétisei" vannak szerintetek az eredeti gyűjtőnek? Kölcsönadás limitálva? Vagy kölcsön se?
Mennyire fontosak a külsőségek, mint a borító? A szitázás?
Milyen elgondolás szerint teszitek őket a polcra? Kiadók szerint? Kiadás (mint pl. Lk-s, Kerülj szinkronba stb.) szerint? ABC sorrend? Kedvenc színész, rendező szerint? Nemzetiség szerint? Vagy ahova befér? Egyéb elgondolás?

Egyéb kérdéseket is hozzátehet valaki ezekhez illetve elmondhatja a véleményét szerintem izgalmas téma. :)

Köszi DS. :) Amúgy holnap felhívhatnál.

Az elsőre én is pályázom, a második már megvan, de "csak" a szimpla. Amúgy grat., ügyi vagy! :-)

Mai vételek:

Köszi, érdekel! :)

Szia, Tortúra-val kapcsolatban tudok segíteni. Ha érdekes még, írj.

lefirkasz@freemail.hu