Szóval először is bocsi a nyersebb hangvételért, csupán egy görbe tükörnek szántam arra a helyzetre, amikor a sok Gyűrűk Ura fanboy közé beszabadul egy ellendrukker. Természetesen nem ellened szólt, csupán tréfának szántam, de ezek szerint szarul sült el. :(
Hogy miért is szeretem a filmet és regényeket. Nos, A Gyűrűk Ura a high fantasy iskolapéldája. Ennek a műfajnak sajátos jellemzői, hogy általában egy hatalmas, epikus történetet mutat be, mely az egész világra befolyással bír. Megtalálhatóak a mára tipikussá vált karakterek; bölcs öreg varázsló, nemes királyi sarjadék, hirtelen hatalmas feladattal felruházott ifjú (általában egyszerű emberek, parasztgyermekek stb.), nemes lovag, bajtársak, ezek mind a jó oldalán, a "tipikus jó" oldalán. Ellenük általában egy erős, gonosz hatalom van felsorakoztatva. Mindezt csak azért írom le, hogy a filmben mennyire jól megvalósították az alapelveket. Például jellemző az is, hogy regényről regényről ismerjük meg az egész világot, a különböző fajokat és a kultúrákat, szépen lassan színesedik az egész környezet (ahogy a Megyéből indul az egész, majd szépen lassan ismerjük meg Középfölde többi tájegységét, népét stb). Jellemző a rengeteg tájleírás, ami a filmben is fontos elemként volt benne. Nem azért mutogatták azt, hogy percekig vándorolnak hegyek-völgyek között, magas csúcsokon, mély tárnákban, hogy legyen mivel kitölteni a műsöridőt. Ez is egyfajta tiszteletadás volt a könyv felé. Én pl. baromira szerettem ezeket a tájleírós részeket, sokkal hitelesebbé és konkrétabbá válik a környezet, könnyebben bele tudja képzelni magát az ember. A high fantasyben mindig erőteljes a mágia szerepe, rengeteg a varázslattal felruházott tárgy, a különös szerzetek (orkok, entek), melyek a folklórból merítkeznek.
Vagyis aki szereti ezt a stílust (ajánlom Robert Jordan regényciklusát), az abszolút elégedett lehet a filmmel, ugyanis a high fantasy minden kőbe-nem-vésett szabályát implementálta a filmbe is. Fontos még, hogy ezek a művek olyan örökös értékeket mutatnak be, mint a bajtársasság, hősiesség, becsület, kitartás, igazság. Nem azért volt annyi jelent a filmben, amiben Samu vebrálisan szopogatta Frodó farkát, mert mert el kellet valamivel ütni az időt a küldetés közben, hanem hogy kihangsúlyozza a fent említett erényeket, elmélyítse a kapcsolatukat, és megmutassa annak a jó oldalát. Kvázi a Gyűrűk Ura trilógia -a szememben- tökéletes high fantasy film, átültetve és bemutatva annak minden elemét, mindezt remek színészekkel, gyönyörű tájakkal, hihetetlen dallamos és catchy zenével, igényesen és szépen megtervezve minden apró részletet.
Akkor térjünk rá a low fantasy-re, aminek mondhatjuk, A Tűz és Jég dala saga az iskolapéldája. Itt a karakterek jóval árnyaltabbak, nincsen tipikus Jó vagy Rossz, fekete vagy fehér, minden és mindenki árnyalt. A környezet, bár általában kitalált világban játszódik, mégsem dúskál annyira a tipikus fantasy elemebek, mint a high f. (bár van mágia, de nem annyira számottevő és súlyos, kevesebb mitikus népet vonultat fel, nincsenek mindent befolyásoló, isteni hatalmak), a leírások és történések sokkal realisztikusabbak és brutálisabbak, egyszerűen nyersebb az egész. A cselekmény jóval összetettebb, gyakran több szálon fut, néhol nem is konzisztens.
Mindezt csak azért írom, hogy felesleges a két műfajt, és a filmtrilógiát illetve a sorozatot összehasonlítani. Hiába fantasy mindkettő, ég és föld a különbség. Míg az előbbinél értelemszerűen az egész estés filmek bizonyultak kivitelezhetőnek, a Trónok harcát, az összetettsége és árnyaltsága miatt lehetetlen lenne 3-4 filmbe belesűríteni. Ahogy a Gyűrűk Uránál is ostobaság volna egész sorozatot kerekíteni a történetből, ugyanis olvasva hiába lendületes és élvezhető a cselekmény, mindezt sorozatként valszeg a legelszántabb fanatikus sem tudná végignézni.
Végezetül annyit, hogy a fentiekből is látszik; ha egy high fantasy regényciklus az alapanyag, abból nem forgathatnak úgy filmet, hogy elveszítse annak a jellemzőit, különben azt már nem is hívnánk adaptációnak. Vagyis, ha te nem vagy kedvelője ennek a zsánernek, bizony nem fogod élvezni a filmeket, mert egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nem lehet kikerülni. Én imádom ezt a stílust, imádom minden elemét, élvezettel lubickolok a sorokban, élvezem, hogy minden ki van dolgozva a legapróbb részletességig, élvezem az óriási, színes világot. Ezért is szeretem mind a könyveket, mind pedig a filmtrilógiát. :)
