De miért buzerál? Mi dolgod ezzel? Az Ő élete, célja, törekvései, helyzete. Ez irigység ebben a formában.
Hogy Kant - szerintem jó - meglátását is beleszőjem a gondolatmenetembe: szembesülnünk kellene önmagunkkal és saját helyzetünkkel, ehelyett az életünket elhomályosítja egy másik embernek a szerencséje, pozíciója, élethelyzete, státusza, előmenetele. És inkább a másikat gyűlöljük. Az egész jelenségnek a mélyén az rejlik, hogy jólétünket és a létünket általában nem önmagában, hanem mindíg másokkal összehasonlítva tekintjük. Referenciaszemélyeket választunk ki és velük hasonlítjuk össze magunkat. Fel kell ismerni, ha irigyek vagyunk ezt egy másik ember által játszott szerep váltja ki és nem maga a személy léte. Ez a szerep viszont számunkra is elérhető, de tenni kell érte. (Most azt, hogy kinek mit és hogyan már karmikus kérdés ebbe nem mennék bele egyéni helyzetismeretek nélkül.)
Több pszichológia rendszer és a buddhizmus is például három utat is kínál az irigységtől való megszabadulásra. Az egyik a másik sikerén, szerencséjén való öröm gyakorlása!!!!!!!!!!! A második az összehasonlítástól való tartózkodás, a saját lét örömének megtapasztalása. A harmadik lehetőséget a szerepelméleti értelmezés mutatja meg. Ebben több irányba is el lehet indulni:
- Ha irigykedem, de nem teszek semmit az áhított szerepért, akkor érdemes megvizsgálnom, hogy mi mindent kellett megtennie az irigyelt embernek az adott helyzet eléréséért. Érdemes elképzelni az erőfeszítéseket, ez mindig csökkenti az irigységet.
- Ha még mindig marad az érzés, akkor érdemes megtervezni a saját lépéseimet az áhított szerep kiépítésének irányába. Az aktivitás növeli az énerőt és autonómiát, csökkenti a másokkal való összehasonlítás belső igényét.
- Végig lehet gondolni, hogy pontosan mi is az az élmény és szerep, amire vágyom. Gyakran előfordul, hogy sokkal közelebb jön a megoldás.