Maradj íven!
Érdeklődés hiányában csak néhány gondolat…
Brad Pitt által narrált dokumentumfilm ott veszi fel a fonalat (nagyjából), ahol a Leggyorsabb abbahagyta: a 2011-es szezonnal indítunk. szomorú és tragikus versenyévad volt, hisz elveszettünk egy zseniális versenyzőt, Marco Simoncellit. Az új film a korábbi „űrnégyes” helyett így immár 6 versenyzőre fókuszálva kalauzol el minket a MotoGP világába, hisz a tragikus hős, Simoncelli mellé egy új fenegyerek, a motoros történelem legfiatalabb világbajnoka, Marc Marquez is külön blokkot kapott – teljesen megérdemelten. Igen, külön blokkot, mert a film ezúttal úgy néz ki, hogy egy rövid összefoglalás keretében külön-külön foglakoznak Rossival,Stonerrel, Pedrosával, Lorenzoval, Simoncellivel illetve Marquezzel. Némi versenyzőkénti múltidézés után végigrohanunk a 2011-2012-es éven – mikor az október 23-i Sepangi eseményeket mutatják, még most is könnyeztem – hogy aztán a mozi második fele az őrült 2013-as évről szóljon.
Arról az évről, mikor Marquez először lett világbajnok, aki könyörtelenül kihasználta Lorenzo és Pedrosa sérüléseit, mikor Lorenzo az asseni kulccsonttörése után 48 órával versenyzett, hogy aztán két hétre rá megint eltörje a vállát – ugyanott. Arról az évről mikor még a „gyerek” Marquez jóban volt a „Doktorral”, mikor túlságosan agresszív vezetési stílusa miatt többször is figyelmeztetni és büntetni kellett… érdekes emlékek és képek ezek a tavalyi szezon tükrében. Valahol nem csodálom, hogy a 2013-as év ily kitüntető figyelmet kapott, hisz egészen tavalyig talán az volt a legizgalmasabb szezon az elmúlt 10-15 évben, de majd biztosan lesz külön dokumentumfilm 2015-ről is. S talán pár év múlva többet is megtudhatunk, mi történt tavaly Philip Islandon, Sepangban meg Valenciában… mindenestre ezen film tükrében különösen érdekel, miért is rendeződtek át az erő- és baráti viszonyok. Az biztos, ha Simoncelli még élne, úgy rakta volna ki a pályáról a nyalókás meg a tejfelesszájú spanyolt, hogy öröm lett volna nézni…
Szóval a Maradj íven! egy újabb zseniális MotoGP dokumentumfilm, néhány egészen megható és sokkoló pillanattal. Mert Simoncelli halála mellett bizony benn van a motoros történelem legnagyobb sebességénél (338 km/h) elszenvedett bukás felvétele is – ami után szegény versenyző csupán megütötte és lehorzsolta az állát. No meg benn van, hogy Tavulliában ismét szóltak a harangok – ahogy minden Rossi győzelem után szólnak… immáron 112-szer…
Érdeklődés hiányában csak néhány gondolat…
Brad Pitt által narrált dokumentumfilm ott veszi fel a fonalat (nagyjából), ahol a Leggyorsabb abbahagyta: a 2011-es szezonnal indítunk. szomorú és tragikus versenyévad volt, hisz elveszettünk egy zseniális versenyzőt, Marco Simoncellit. Az új film a korábbi „űrnégyes” helyett így immár 6 versenyzőre fókuszálva kalauzol el minket a MotoGP világába, hisz a tragikus hős, Simoncelli mellé egy új fenegyerek, a motoros történelem legfiatalabb világbajnoka, Marc Marquez is külön blokkot kapott – teljesen megérdemelten. Igen, külön blokkot, mert a film ezúttal úgy néz ki, hogy egy rövid összefoglalás keretében külön-külön foglakoznak Rossival,Stonerrel, Pedrosával, Lorenzoval, Simoncellivel illetve Marquezzel. Némi versenyzőkénti múltidézés után végigrohanunk a 2011-2012-es éven – mikor az október 23-i Sepangi eseményeket mutatják, még most is könnyeztem – hogy aztán a mozi második fele az őrült 2013-as évről szóljon.
Arról az évről, mikor Marquez először lett világbajnok, aki könyörtelenül kihasználta Lorenzo és Pedrosa sérüléseit, mikor Lorenzo az asseni kulccsonttörése után 48 órával versenyzett, hogy aztán két hétre rá megint eltörje a vállát – ugyanott. Arról az évről mikor még a „gyerek” Marquez jóban volt a „Doktorral”, mikor túlságosan agresszív vezetési stílusa miatt többször is figyelmeztetni és büntetni kellett… érdekes emlékek és képek ezek a tavalyi szezon tükrében. Valahol nem csodálom, hogy a 2013-as év ily kitüntető figyelmet kapott, hisz egészen tavalyig talán az volt a legizgalmasabb szezon az elmúlt 10-15 évben, de majd biztosan lesz külön dokumentumfilm 2015-ről is. S talán pár év múlva többet is megtudhatunk, mi történt tavaly Philip Islandon, Sepangban meg Valenciában… mindenestre ezen film tükrében különösen érdekel, miért is rendeződtek át az erő- és baráti viszonyok. Az biztos, ha Simoncelli még élne, úgy rakta volna ki a pályáról a nyalókás meg a tejfelesszájú spanyolt, hogy öröm lett volna nézni…
Szóval a Maradj íven! egy újabb zseniális MotoGP dokumentumfilm, néhány egészen megható és sokkoló pillanattal. Mert Simoncelli halála mellett bizony benn van a motoros történelem legnagyobb sebességénél (338 km/h) elszenvedett bukás felvétele is – ami után szegény versenyző csupán megütötte és lehorzsolta az állát. No meg benn van, hogy Tavulliában ismét szóltak a harangok – ahogy minden Rossi győzelem után szólnak… immáron 112-szer…
0
