2011 augusztus 1. Zöld Pardon
Kiscsillag
Világbajnok koncert volt!
Mikor kedvenc fővárosi szórakozóhelyem színpadán megláttam Rátgéber László munkanélküli kosárlabdaedzőfenoménrockfrontembert már tudtam, hogy itt különleges estében lesz részem. Úgy is lett! A pocakos antisztár lehengerlő önironikus bűbájjal uralta a színpadot, melyen nem mellesleg bizonyos Lovasi és Lecsó fogta őt közre, s a három Ken-baba kórusban üvöltötte, hogy "Megjöttünk a nőkért!". Van ennél jobb? :) Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a mai al_ternatív zenei paletta egyik legprofibb csapata ők. Élőben sokkal dinamikusabban, cifrábban szólnak a nóták, pár hónap alatt is simán változik a hangszerelés, a dramaturgia, látszik, hogy a hiperaktív Lovasi és a zenei professzor Leskovics értően gondozzák és frissítik a repertoárt. A hobbizenekarként indult projekt igazi élvonalbeli sztárcsapattá nőtte ki magát, amiért a koncert minden pillanatában megdolgoznak, de nüansznyi izzadságszag sem árad a produktumból, itt minden hang egy élménnyel teli felfedezés. A számok szinte végtelenített egyvelegként szóltak, minimális összekötőszöveg, pikáns játék egy hófehér női bugyival, ami a színpadon landol, majd Lovasi fején köt ki. Sorakozik egymás után az Az a világ nincsen, a Country, a Légyszíves, a Teremőr, az Itt valahol, a Szomszéd, a Jó napot, a Jávor Pál, a Kockacukor, a Hú de sötét, az Állnak a férfiak, A pénz miatt stb. Mihalek Ábel és Ózdi Rezső tökéletes alapot adnak mindehhez, s amikor újból feltűnik Rátgéber és belecsapnak a Fishing On Orfűbe, akkor sokadszorra és végleg felrobban a hely, még én is ugrálni kezdek, pedig alapból nem igazán vagyok egy Hakapeszi, de ezt nem lehet szenvtelenül szemlélni. A Sirály balladisztikus dallamai hoznak némi melankóliát, de csak annyit, amennyi ideig szusszanunk cseppet, s jön a végső etap, benne a Russian In The School, amire a színfalak mögül még Lévai Balázs is előkerül, s Rátgébernek nyomja a vokált. A Fluorok és SP-k világában ennyi meglett külsejű és belsejű alakért még sehol nem sikítozott annyi bakfislány mint itt, bizonyítván a nagy igaz tételt, hogy a jó zene nem ismer (kaszt)határokat. Megkapjuk a legnagyobb slágereket is, felcsendül a rockverziós Ha én lennék és zárásképp a Van-e szándék mozgatja meg az ezres tömeget. Életem legjobb Kiscsillag bulija volt ez, ami után mi mást is lehetne üzenni a bandának - Örökre szívembe zártalak! :)