Komáromi Napok 2010 május 1.
Révkomáromban szombat este egymást követte a Csík Zenekar, a Quimby és a Kiscsillag.
Öröm volt látni, hogy a zenészek mennyire jól elvannak egymással a színfalak mögött, a színpadon kívül is. Kiss Tibiék fel-alá sertepertéltek a Csík koncertje közben, figyelték az éppen futó produkciót, ahogy Lovasi is a helyszínen volt. Ő amúgy egy külön szám, mindenkivel leállt marháskodni, messziről látszott, hogy hiperaktív a pali, a környezetében lévők fél percen belül dőlnek az előadásmódjától, sztorijaitól, még a fotóssal is úgy találta meg a hangot, mintha puszipajtások lettek volna vilégéletükben. Aztán jött az első feldolgozás, Csíkék játszották a "Senki nem ért semmit" című Kispál bluest, Lovasi pedig még mindig lent szórakoztatta környezetét, ám a "Csillag vagy fecske" már az ő közreműködésével szólalt meg, s a Klapka tér az eddiginél is jobban bemozdult az eseményre. A "De szeretnék" szintén hatalmas siker volt. Sajna a "Múlató" ezúttal elmaradt, ám rögtön érkezett a "Most múlik pontosan", a kissé szégyenlősen szinpadra ólálkodó Tibivel, persze alaptalan volt a póz(?), óriási együtténekléses perceket produkált zenész és közönség. A zenekar egyébként az egykori és mai Magyarország minden területéről szállított talapalávaló muzsikát, s az egyébként sem érzékelhető országhatárok a hangjegyek bűvöletében még jobban semmivé foszlottak. Szlovák és magyar egy masszába gyúródva élvezte a zene ünnepét.
Ezután rövid átszerelés és kezdett a Quimby. Mit mondjak, életem egyik legdinamikusabb, legélveztesebb koncertjét láttam tőlük. A mai slágerek mellett egy csomó régi számmal, felszabadult Tibivel, a mikrofonhoz is odakotnyeleskedő Mikulival, gumilabdaként pattogó Líviusszal és egy olyan lehetetlenül hosszú Bordély boogieval, hogy már azt hittem, hogy begörcsöl a tombolástól a lábam. :)
Az együttesek napját (estéjét, éjszakáját) egy parkkal elválasztott és hatalmas sátorba burkolt másik színpadon a Kiscsillag zárta. Őket még sosem láttam élőben, s most sikerült faragnom eme nehezményezhető állapotomból.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy a genetikailag félrecsúszott Lovasi bolond szövegére bazsevált rockandroll, blues, ska, rock és kitudja még milyen műfajú hangkavalkádra ennyire zúzni fog a nagyérdemű. Basszus, olyan életkép volt a színpad előtt, mintha nemtomkik nyomták volna a porondon. Óriási volt a hangulat, Lecsó hol a gitáron, hol a billentyűkön virtuózkodott, a basszeron az ős-Kispálos Ózdi Rezső pengézett, míg a keverőpultnál nem kisebb figura munkálkodott, mint a Kispál és a Borz billentyűse, Dióssy Ákos. Még Kiss Tibiék is átjöttek, hogy lássák Lovasiékat. Aztán a sokadik ráadásként eljátszott Feketemosóval véget ért a buli. Némi hekk és sültkolbász után vissza a Klapka térre, ahol Locomotiv GT Tribute ment élőben. Az Európa Udvarban békésen iszogatott Lecsó, s az addigra már eléggé "megfáradt" Lovasi. Haverom, aki hozzám hasonlóan ezer éve PUF-rajongó, hosszan beszélgetett Lecsóval. Végezetül pedig az egy eurós sörök garmadájától megfáradt társaság a hajnali első vonattal hazafelé vette az irányt.
Kuriózumként következzen egy olyan nagyon régi Csík nóta, melyet egy színpadon, egyidőben adnak elő az eddig többször felemlegetett mágusok. :)