A közönség isteni volt. Semmi balhé, együtt szórakozott a tnédzsertől a nyugdíjasig mindenki. Voltak olyan ősz hajú, lófarkas bőrkabátos fazonok, akik mintha csak a Szelíd motorosokból keveredtek-öregedtek volna ide. Hátul, ahol több hely volt sámántáncot járó, söröspohár egyensúlyozó sokaság bulizott. Mindenki békében elvolt a saját istenien ördögi, ördögien isteni eufórikus orgiájában. Merthogy a Rammstein zenéje olyan fondorlatosan megkomponált, hogy szinte mindegyik nóta egyfajta hosszan kitartott szintetizátorhangokban egyesülő gitár-dob-refrén fúzió, mintha minden dal az előjátékkal indítana, s a 4-5 perces nóta végére a csúcsra járatja a hallgatóságot. Ilyesmit éreztem ki a számok hallgatása során. Egyébként eléggé be van durranva a térdem, ezért hiába érkeztünk be elsőnek, mégis lemondtam a sok órás egyhelyben ácsorgással járó pozíciótartásról. Fel-alá járkáltam, mert úgy elviselhetőbb volt a fájdalom. A nyitószámot például az ülősori kerengőről, oldalról láttam, de volt, hogy a másik oldalon voltam, meg a küzdőtér hátsóbb régióiban. A kilátással természetesen nem volt gondom, s egyáltalán nem volt rossz hátrébbról szemlélődni, mert sokszor onnan volt a legimpozánsabb a teljes állórész, illetve az ülőszektorban is állva csápolók panorámaképe. Na meg ugye a színpadtechnika. A kb. 20 szám legalább egyharmadában volt valami pirotechnikai csoda, hol alulról fölfelé, hol felülről lefelé. Időnként a zenészek is okádták a tüzet, az egyik leglátványosabb jelenetben meg az énekes egy oszlopon állva felemelkedett úgy négy embernyi magasságba, s onnan öntötte lefelé a szikraesőt. A billentyűsnek beszereltek egy gumi futószalagot, s ő 4-5 számon keresztül csillogó kezeslábasban távgyalogolt egyhelyben, miközben még akkordokat is kellett neki lefognia. Na, ilyesmit sem láttam még eddig! :) Az egyik nótában pedig az egyikük egy felfújt gumicsónakkal a nézők közé landolt, akik jó húszméterre beadogatták őt csónakostól, aszerint, hogy a csávó milyen irányba imitálta az evezést. Tett egy pár perces jó nagy kört a karok erdején, majd a vizi lég(tenyér)párnás járművével visszatért a színpadra. Ez is egy egyszerű, de tök látványos ötlet! :) Volt pár kedves - német akcentusos - betanult mondat "Kezeket a magasba!" Szeretlek Titeket, Köszönöm szépen" meg ilyesmi, igazából amilyen bunkónak eddig beállították a bandát, efféle gesztusokra egyáltalán nem számítottam. Sőt, összességében hatalmas pozitív csalódás volt az egész buli, amire igazából a haverjaim rángattak el. Abszolút nem bántam meg, jöhet a következő! :)