Milyen koncerten voltál már? Oszd meg velünk élményeidet!

Jövőre veled ugyanitt. :)

Legyen olyan nagy élmény, mint ez a kép.... :)

Jelenlegi setlist

Rammlied
B********
Waidmanns Heil
Keine Lust
Feuer Frei!
Weißes Fleisch
Wiener Blut
Frühling in Paris
Ich tu dir weh
Liebe ist für alle da
Links 2 3 4
Haifisch
Du Hast
Pussy
Encore
Benzin
Sonne
Ich will
Encore
Seemann / Amerika
Engel

Látod, nekem csak kérnem kellett és jön a kedvenc dalom :) Hát igazán betehetnék még a set listbe a Freestate című számot vagy a Dangeroust. :)

ja és kimaradt:
Clean ( martin akusztik)

Új számok Mode repertoárjában az Aréna turnéra.
World In My Eyes ( csakis Angelus miatt) :)
Freelove (martin akusztik)
Sister Of Night (martin és nem akusztik szerencsére)
Dressed In Black (Martin akusztik)

remélem jön még valami tuti:)

A 2005-ös pesti Green Day is nagyon jó volt. :)

Ja, közben eszembe jutott, hogy a Hey, Jude is volt a Beetlestől.

Ja, és a korát is véletlenül rosszul írtam, nem 38, csak 37 éves. Hiába, ez az éjszakázás. :-)

Oké, majd szívesen segítek neked ebben. :-)))

Kiigazítás: véletlenül kihagytam egy "r" betűt Billie Joe nevéből, helyesen természetesen Armstrong.

Nekem meg kedvet csináltál a GD-hez, majd továbbképzem magam belőlük. :)

Ha a Madness-hez hasonlít, akkor csak jó lehet, imádom őket! :-)

Ez még csak az előrejelzés volt, de aznap este tényleg ott voltam. :)
A "Csizmás" egy helyi banda, akiket külön-külön is régóta ismerek. Voltak tagcserék, feloszlás, de aztán győzött a SKA, s újra összeálltak, hogy a régi nótákkal, meg a közben írt újakkal fergeteges bulikat adjanak. Most is jó másfél órás koncertjük volt, amit úgy végig lehetett ugrálni, mintha mondjuk a Madness bazsevált volna Tatabányán. Az biztos, hogy a következőn is ott a helyem. :)

Green Day - 21st century breakdown koncert
2009. november 6, Bécs - Stadthalle (kb. 20.00-22.30)


Életem legfantasztikusabb koncertje!!!
1994 óta Green Day rajongó vagyok, igazából akkor ismertem meg őket, ahogy kijött a Dookie lemez, és a tévében láttam a Basket Case videót. Nyomban megőrültem értük, és rongyosra hallgattam a megvett Dookie kazettát. Aztán egy idő után kissé elhanyagoltam őket, és nem minden számukat követtem nyomon, majd nemrég megint felújítottam a régóta pislánkoló lángot, és most még erősebben ég, mint valaha!!! Bepótoltam minden kihagyást, megvettem minden hiányzó albumot és teljes szövegtudással, felkészülten mentem életem első Green Day koncertjére, ami eddig valahogy kimaradt, noha már jártak Magyarországon, de akkor valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy én is ott lehetnék a koncertjükön.
Úgy alakult, hogy későn kaptam észbe, épphogy sikerült jegyet szereznem, és egyedül mentem a koncertre, de ennek ellenére óriásit buliztam!!!
A Stadthalle nagyon tetszett!!! Egy óriási csarnok, rengeteg ülőhellyel, de én persze állót vettem, mégiscsak az az igazi (egy ilyen koncerten főleg!). Jól fűtötték, szépen felszerelt volt, és jó volt a technika is.
17.15-kor megjelent az előzenekar, valami Prima Donna, 3-4 férfiből állt, igazából nem ismertem őket és annyira nem tetszettek a számaik, nehéz is volna meghatároznom, hogy milyen stílusban játszottak, de igazából nem is kell rá szót vesztegetni. Mikor a közönség nem eléggé tapsolt nekik, akkor megkérdezték, hogy "Are you ready for Green Day?". Erre persze mindenki őrült sikongatásba kezdett, ők meg azzal áltatták magukat, hogy ez nekik szól. :-) Sajnos nehezen akarták abbahagyni, vagy 5-6 számot eljátszottak, nekem már kicsit sok volt.
Miután végre befejezték, megint felkapcsolták a villanyokat, és elkezdték átrendezni a színpadot. Kihasználtam a lehetőséget, és próbáltam még előrébb furakodni, ami nagyrészt sikerült is, és a színpad bal oldala felé helyezkedtem el, mert valahogy rosszul emlékeztem, azt hittem, az lesz a gitáros, Mike Dirnt oldala, de pont a rossz oldalra mentem, mert ő az énekes, Billy Joe Amstrong bal oldalán, a színpad jobb oldalán szokott lenni. Na mindegy, végülis jó volt így, mert sokszor odajöttek arra az oldalra, ahol én voltam, és a koncert alatt egyre előrébb tudtam furakodni, így lassan már csak pár méter választott el nagy kedvenceimtől.
De befejezem a hosszú bevezetést. Természetesen az új lemez bevezetőjével, a Song of the century-vel indult a koncert, ami érthetően playbackről ment és aztán jött a 21st century breakdown, az új album címadó dala (A szám végén a Dream, America dream résznél az America helyett persze Austria-t énekelt Billie Joe, amivel nagy sikert aratott). Fantasztikus, hogy Billie Joe (aki most épp szőke volt, de persze így is istenien nézett ki!) egy pillanat alatt, már a megjelenésével milyen hangulatot tud kelteni. Tévén keresztül is átjön, de így élőben meg aztán még hatásosabb!!! Fantasztikus volt vele együtt énekelni a számokat!!! Amilyen alacsony, akkora a kisugárzása!! Lehengerlő élményt nyújtott!! (sajnos a szám utolsó mondata hiányzik erről a felvételről) Már a koncert elején ilyen volt a hangulat, és ez egyre csak fokozódott!


Utána jött az albumról a többi szám, a Know your enemy, az East Jesus Nowhere (amiben már bevett szokás szerint most éppen egy Szlovéniából érkezett kisfiút felhívott a színpadra, és "szentet" csinált belőle, miközben a kisfiú hátradőlt a földre a szám egy bizonyos részénél, amit nagy robbanások kísértek). Ezután következtek az American Idiot jelentős számai, amelyeket csak a Static Age szakított félbe: a politikai töltetű Holiday (Istenem, de imádom ezt is), a Give me Novacaine, az Are we the waiting, a St. Jimmy, amely szintén nagy kedvencem, és amely közben most már hagyományszerűen Billie Joe megmutatta becses hátsóját, majd a Boulevard of broken dreams.
Ezután rendkívüli örömömre eljátszották a 2000 light years away-t a Dookie-t megelőző 2. albumukról, a Kerplunk-ról. Láttam a mellettem lévő egy pár emberen, hogy nem ismerik a számot, pedig hát ez ALAP!! :-) Én nagyon kedvelem az első két lemezüket és a Shenanigans válogatást is, nem a Dookie-val kezdődött minden, csak hát persze akkor ismerte meg őket az egész világ.
Utána jött a Hitchin a Ride a 97-es Nimród albumról, majd a Kerplunkról (+ Dookie-ról) a Welcome to paradise és a One for the Razorbacks.


Utána jött a mindenki által ismert When I come around. Az addig rendben is volt, hogy eddig már vagy 5-en leöntöttek sörrel (minek kell behozni a koncertre???), és nemcsak azért mert ugrálás közben véletlenül kilöttyent, hanem volt, aki el is dobálta a még félig teli műanyag poharat. Viszont kb. itt kezdték el mögöttem elég keményen a pogózást is, ami nagyon vicces volt, mert ilyen közelről még nem láttam. Mikor épp nekem ugrott valaki, visszalöktem, aztán folytatta. :-) Előttem állt egy nálam is alacsonyabb kiscsaj, aki eléggé be volt ijedve szegény. Néha vált csak veszélyessé a dolog, de szerencsére állt mögöttünk egy középkorú úriember, aki úgymond megvédett bennünket, mögénk állt és a hátával próbálta felfogni a nekünkcsapódó részeg punkokat. Nagyon rendes volt. De végülis szerencsére senki nem sérült meg, akinek meg ez jólesik, hát csak csinálja. :-)
Volt egy-két "cover"-song is, Bille Joe megmutatta nekünk csodálatos gitártudását, játszott a Highway to Hellből és pl. a Satisfaction-ből is. Ezenkívül Mozart kis éji zenéjét is elkezdte játszani, mi meg továbbénekeltük.
Egyébként hihetetlen milyen show-t vágott le, az ember egyszerűen nem tudott egy pillanatra sem unatkozni. Azt csinált a közönséggel, amit akart. Az nyilvánvaló, hogy végig énekeltünk és kiabáltunk vele, és ő is énekeltetett minket, hogy még jobban hangulatba jöjjünk és feldobjuk a dalokat, tehát utána kellett kiabálnunk, amit mondott, feltettük a kezünk, mikor mondta, és így tovább. Volt egy nagyon vicces rész is, mikor egy slaggal elkezdett locsolni minket, mi meg sikongattunk. Ezen láthatóan nagyon jól szórakozott. Aztán meg vécépapírt dobált ránk és valami puskaszerű szerkezetből vagy 200-300 méterre vécépapírgurigákat lövöldözött ki. Ezeket esélyem sem volt elkapni, mind az ülőhelyes nézőkhöz repültek, és akik elkapták, azok nagyon boldogok voltak. Ez abban a pillanatban, amikor extázisban voltunk, szintén rendkívül vicces volt. :-)
És amit még nem értek, hogy Billie Joe még 38 évesen is olyan fiatal és energikus, mint 15 évvel ezelőtt. Eszméletlen, hogy mennyi energia van benne, nem fáradt el egy 2 és fél órás koncert végére sem, amit végigugrált, énekelt (tökéletesen, sosem volt hamis) és gitározott, és ugyanolyan lázadó punk, mint amilyen a kezdetekben volt, noha már régóta férj és családapa. Nagy tehetsége van hozzá, hogy fellelkesítse a közönséget, ebben számomra utánozhatatlan.
Következett az Insomniac albumról a Brain Stew és a Jaded, majd szintén nagy örömömre a Knowledge az 1039 smoothed out slappy hours albumról, aminél szintén észrevettem, hogy nem mindenki ismerte, pedig egy nagyszerű szám ez is!! Ennél a számnál sem hazudtolta meg önmagát, ezt is feldobta valamivel. Szokása, hogy felhív embereket zenélni a színpadra, most is ezt tette, az egyik refrén után minden hangszerhez, a dobhoz, a basszusgitárhoz és az elektromos gitárhoz is felhívott valakit, gyorsan elmondta nekik, hogy mit játsszanak, nem volt olyan bonyolult (már annak, aki tud ezeken a hangszereken játszani, de persze olyanokat hívott fel, akik azt állították, hogy tudnak), majd utána ő csak énekelt, és ez a 3 ember kísérte. Az ő helyére pont egy magyar csaj állt be. Nagyon élvezték, utána persze kihasználták a lehetőséget és megölelték Bille Joe-t, majd az egyik biztonsági ember már vezette is le őket a színpadról, mintha valami terroristák lennének. De Billie Joe visszahívta a basszusgitáros fiút, és őt még beugratta a közönség közé, akik "Jump" skandálással buzdították, mire a fiatal srác bevetette magát közéjük. Egy pillanatra ő is sztárnak érezhette magát. Nagyon jól sült el a dolog.
Utána jött persze a nagy siker, az örök kedvenc, a Basket Case, volt még a She és a Longview is a Dookie-ról, majd a King for a day a Nimrod albumról, amint szokás szerint különböző kiegészítőkkel, jelmezekben énekelnek, Bille Joe most nagyon szexis rendőrruhában feszített, a dobos Tré Cool pedig egy nagy kalapban, a pólón egy piros melltartóval. A szám után még megcsodálhattuk a magánszámát, amint "nőként" kelleti magát. Akkor, ott ez is vicces volt. :-)))
A pogózók itt már nagyon bevadultak, de most nem is a hátam mögötti csapat volt a veszélyesebb, hanem valahol középen alakult ki egy kör, amit nem igazán láttam, hanem egyszercsak éreztem, hogy dőlnek felém az emberek. Próbáltam megtartani magam a lábammal, hogy nehogy eltapossanak, mert ha rámesnek, akármi történhet. Szerencsére sikerült, és aztán szép lassan megnyugodtak a kedélyek.
Az új lemezről jött a 21 guns ballada, nagyon szép volt!!! Ez az a szám, ami szomorú, de nem érzelgős. Sajnos ugyanez a Last night on earth-ről vagy a Wake me up when September ends-ről nem mondhatom el.

És hogy a Warning album se maradjon ki, következett a Minority, amit szintén végigtomboltunk! Ha jól emlékszem, ezután lett vége a koncert hivatalos programjának, és jöttek a kötelezően beépített ráadások.
Először két nagy kedvencem az American Idiot albumról, a címadó dal és a kb. 9 perces Jesus of Suburbia, amit nem tudok úgy meghallgatni, hogy ne legyek libabőrös tőle. Csodálatos előadása volt ez is a két számnak!!!

Utána pedig 2. ráadásként Bille Joe egy akusztikus gitárral középre ment, elénekelte a Last Night on earth-öt (ami helyett én inkább az új lemezről nagyon hiányoltam a Before the lobotomy-t), a Wake me up when September ends-et (ha jól emlékszem, eközben hullott ránk valami papíreső fentről) és a Good riddance-t, amivel mindig zárja a koncerteket. Ez a legutolsó fantasztikus volt, mindig megfog a szomorkás hangulata.

Utána elköszönt, és sajnos vége lett a koncertnek. Tré Cool még pár dobverőt bedobott a közönségbe. Az egyik pont nálam esett le, gyorsan felkaptam, de sajnos velem együtt 2 másik kiscsaj is. Egy kis ideig erősen húztam, de láttam, hogy ők sem akarják elengedni. Ekkor átgondoltam a dolgot: ennyit azért nem ér, hogy összeverekedjek érte. Mondjuk le tudtam volna verni bármelyiket, de nem kenyerem az erőszak. :-) Inkább rájuk hagytam, hadd veszekedjenek rajta. Még egy 10 másodpercig rángatták, aztán az egyik feladta, a másik meg ott ujjongott vele, mintha legalábbis azzal dobolták volna végig a koncertet. Kicsit szánalmas volt. :-)
Végetért a koncert, én meg lassan hazaindultam. Mindent összevetve, fantasztikus koncert részese lehettem. Rengeteg speciális effektus volt, robbanások, lángcsóvák, na meg papíreső, vízzuhatag és még egy-két dolog, de nem ettől volt igazán fantasztikus a koncert, hanem a tökéletes, magával ragadó dallamos és elgondolkodtató zenétől és az előadók karizmájától. Fájt, hogy vége lett, és még mindig a hatása alatt vagyok, és sajnálom, hogy nem tudom most nyomban megint átélni az élményt. Mindenesetre azt kijelenthetem, hogy a Green Day méltán a legnépszerűbb punk-rock együttes, ezt a majd 20 éves múltjukkal és rengeteg, már klasszikusnak számító slágerükkel bizonyították. És hogy még mindig a csúcson vannak és nem a múltbeli sikereikből élnek, ezt bizonyítja az, hogy rengeteg nagyon fiatal rajongójuk is van, akik nemrég ismerhették meg őket és akik eljöttek megnézni őket. Úgy láttam, hogy mindenki elégedetten távozott, mindenki egy örök élménnyel lett gazdagabb. Örülök, hogy én is ott lehettem!!!

Nem láttalak kiemelkedni a tömegből. Tényleg ott voltál? :-)

Ma esti program:

U2 - global live webcast: http://www.youtube.com/u2?feature=ticker#p/u

nekem lehet, jó lesz a kordon mögött is.

kiemeletet szeretnék, hogy érezzem a lángcsóvákat a bőrömön. :)

Te hová veszel?

RAMMSTEIN
Kedd, 16. Márc 2010, 20:00
Papp László Budapest Sportaréna
Budapest, Magyarország


Kat. 1 Állóhely
Normál ár  17.900,00 FT    
Kat. 2 Ülőhelyek
Normál ár  15.900,00 FT    
Kat. 3 Állóhely
Normál ár  13.900,00 FT    
Kat. 4 Ülőhelyek
Normál ár  11.900,00 FT    
Kat. 5 Ülőhelyek
Normál ár  9.900,00 FT  

Mától van jegyosztás. :)

Remélem :)

Nekem a szigetes nitzer ebb is tetszett. jó is lesz az mode előtt.