Hát igen, nagy élmény volt, megérte vagy negyedszázadot várni erre a koncertre, de főleg azért, hogy végre láthassam gyermekkori kedvencemet és hogy vele együtt énekelhessem a dalait, tombolhassak a több tízezer rajongóval együtt. Vegyes érzelmeim vannak, természetesen nagy élmény volt a koncert, végre látni Madonnát élőben, ezért már megérte elmenni! A kétórás várakozás engem is felbosszantott, a lábaimat már nem nagyon éreztem, elég durva volt a tömegben, ahol tényleg szinte megmozdulni sem lehetett. A legdurvább pedig az volt, ahogy semmibe vették a nézőket, hogy még be se mondták, mi is a késés oka, miért kell ennyit várni.
Az "előzenekar" nagyon gyenge volt, igazából nem értem, mi értelme mások számaival villogni, amihez sokszor semmit nem tett hozzá ez a pasas, akinek még a nevét sem tudom megjegyezni, de igazából nem is akarom. És szerintem igen távol áll Madonna stílusától, nem őt kellett volna idehívni, hogy bemelegítse a közönséget. Igazából mindent felvonultatott, amit nem szeretek a gépzenében, az egyedüli dal, ami jó volt, a Personal Jesus volt, de az sem az ő száma és ahhoz sem tett hozzá semmit, csak a CD-t tette be, ennyi volt.
Nagyon örültem a régi számoknak, az Into the groove-nak, a Dress You up-nak, a Vogue-nak (most már az is réginek számít), a Like a Prayer-nek, de annak nem örültem, hogy szinte mindig új alapot tettek alá, össze-vissza remixelték, és nem ugyanazt az érzést kaptam vissza, mint régen, mikor hallgattam. A Vogue-nál kifejezetten zavart a 4 minutes alapja.
A spanyol blokkot kihagyhatták volna, az úgy, ahogy volt, nem tetszett, és nagyon fájt, hogy a La isla bonitát is teljesen átalakították, nem sok köze volt az eredeti dalhoz. Arról nem is beszélve, mikor az a gitáros papa kezdett el énekelni, Madonna meg a háttérből nézte ... Meg igazából nem tudom, a cigányzene hogy jön Madonnához, mert teljesen más stílus.
Sokmindenben egyetértek a Quart kritikával, a politikát, a szcientológiát én is kihagytam volna a showból, nem volt ott a helye.
A sok hiányérzet és negatívum ellenére nagy show volt, tökéletes mozgás (hihetetlen, hogy Madonna még mindig olyan kondiban van, hogy leveri a tizenéveseket is: ugrókötelezik, táncol, vonaglik jobbra, balra, és közben egy lihegés nem hallatszik a hangján), koreográfia, látványelemek. Viszont ebben is egyet kell, hogy értsek az előbb említett kritika írójával: rossz volt, hogy minden olyan megtervezett volt és tényleg egy spontán momentum nem volt a koncerten ... Hol vannak már a régi szép idők, a 90-es Blond Ambition Tour barcelonai koncertje, ahol a jól megtervezett műsoron kívül Madonna a pillanatra is reagált és vicces hozzászólásaival, a nézőkhöz intézett kiszólásaival tarkította a műsort? Akkor is kidolgozott műsor volt, de mégis annyi kis nüansz volt benne, poénok ... ez most nagyon hiányzott. Meg hogy legalább annyit mondjon magyarul, hogy "Köszönöm szépen", ha a tavaszi szélt nem is énekli el. Mindent összevetve jó koncert volt, jól éreztem magam, jó volt látni Madonnát, de én a régi énjét szeretem benne még mindig, bennem a Like a Virgin, A True Blue, a Like a Prayer Madonnájának képe él még, és az sajnos már elég távol van a Kabbala-hívő Madonnától. Jobban örültem volna, ha 90-ben jön el Magyarországra, vagy legalábbis a kilencvenes években, de most is el kellett mennem, a régi Madonna és a régi önmagam miatt. Nem bántam meg, csak kicsit fájt, hogy már nem ugyanazt kapom, mint régen. De az biztos, hogy az élő élmény sokat hozzátett az estéhez.
Miután Madonna lelépett, még jót táncoltunk esőkabátban a félig kiürült nézőtéren ... egy Michael Jackson számra.