Ákos 40 - Békéscsaba 2008. 11. 14.
A tegnap esti koncert volt azt hiszem az eddig általam látott Ákos koncertek közül a legfurcsább, s jó értelemben! Mert bár minden bulin iszonyúan jól éreztem magam, de most ez a visszafogott, szatén és fehér vászonleplekbe burkolt előadás nagyon bejött. :) Ahogy észrevettem nem csak nekem, hiszen a Városi Sportcsarnok zsúfolásig megtelt nézőkkel (leszámítva azokat a helyeket, ahonnan már nem lehetett látni) és az össznépi buli a végére hatalmas tombolásba, ugrálásba és rock koncert hangulatba csapott át... De ne szaladjunk ennyire előre! :)
A kellemetlenül hideg ellenére időben érkeztünk a tetthelyre, de parkoló már alig volt, kisebb keringőzés után azért sikeresen (nőiesen :) leparkoltunk és a hatalmas telihold által megvilágított parkolón keresztül elindultunk a főbejárat felé. Csak sejtettem, hogy 18-kor van kapunyitás, de jól gondoltam, így néhány perc fagyoskodás és motozás után már benn is voltuk. Hátrahagyva a többieket kilőttem, hogy keressek egy jó helyet a leláton (lenn már nem volt) s szerencsémre azt hiszem az egyik legjobb helyet sikerült kiválasztanom. Majdnem szemben a színpaddal, a karima szélén ültünk, így láttunk is mindent :)
A korábban megszokott késés majdnem elmaradt, mindösszesen 5 perccel később kezdődött a buli a meghirdetettnél. Az Asszony című dal nyitotta a koncertet majd jött a Helló, a színpad fehér függönye lassan gördült szét s mögötte szintén minden fehérbe volt burkolva. Amilyen egyszerű, olyan szép is volt a színpadkép. Ezernyi ötletes fénytechnikai megoldás és a dalok témáihoz illő háttér vetítés nagyon passzolt mindenhez. A kissé egyházi beütésű daloknál a keresztek, a Majom a ketrecben esetében rácsok stb. volt a "díszlet". A 40 dalos repertoár szinte minden műfajt érintett. Például ki hitte volna, hogy egy nagyon "kocka" Bonanza dalra lehet tangózni? S láss csodát, lehet. Czomba Imi megcsinálta! A Nem ér semmit a dal című nagysikerű olyan jól szólt, hogy alig győztem a fülemmel hallgatni :) Ilyenkor lenne jó nem csak két fül az ember fején. :))) Még tangózni is kedvem támadt nagy hirtelenjében (mert hogy tudok). De az igazi meglepetést két dal szerezte az este folyamán. Az egyik az Experidance - Revans című előadásához írt szerzemény a Vissza vág a sors volt, a másik pedig a Tarzan rajzfilmből Phil Collins dala a Gyermekember. Utóbbival zárult a dalest első felvonása.
Röpke 20-25 perces szünet alatt begyűjöttem a Fény-kép című fotóalbumot és egy mobiltartót a shopban, s a nagy énekléstől kiszáradva álltam be a bejáratig nyúló sorba. Ahhoz képest hamar vízhez jutottam és még kezdés előtt visszamásztunk a helyünkre. A második részben már inkább pörgősebb dalokat játszott a zenekar, egyre jobb lett a hangulat.:) A rengeteg vicces vagy éppen elszomorító hétköznapi történet csak színesítette az amúgy sem unalmas műsort. Nagyon tetszett, hogy sok dal tulajdonképpen két dal volt összegyúrva. Egyik átfolyt a másikba, majd visszatranszformálódott a kiinduló dalba. Az Ikon albumról a Végre kongás hangszerelést kapott, az Ikon visszafogottabb lett egy csöppet, a Gyilkos ezüstgolyó maradt amilyen volt. (A szívesbészt hiányoltam).
Előkerült a Test című lemezről a Láss bennem mást, a Beavatásról a Táncolj a tűzön át, és azt hiszem a spontán berohanáshoz a kezdő lökést az Ilyenek voltunk adta. Aki lenn ült a küzdőtéren felpattant, és a lelátóról is rohantak le az emberek a színpad elé bulizni. Tombolás és rock koncert hangulat uralkodott el az utolsó három-négy dalra. Nagyon jó volt :) Természetesen az elmaradhatatlan Adjon Istennel zárult a buli, mi pedig megint egy élménnyel lettünk gazdagabbak.
Köszönjük Ákos, Imi, Krisztián, Zalán, Samu, és Péter. :)