Hát érdekes amit írsz, konkrétan a harmadik részére gondolok. Nem kritizálás meg semmi, félre ne értsd, de nekem furcsa, hogy ha rajongsz mondjuk egy együttesért, akkor nem ragadod meg az alkalmat, hogy szerezz egy aláírást, vagy valami, legalábbis ha magamból indulok ki. Én ha kapnék egy lehetőséget, hogy mondjuk a KoRn vagy a Staind dedikálja a CD borítómat, fix, hogy élnék vele. De ha mondjuk lehetőségem lenne megölelni Mike Mushok-ot, az embert, aki miatt én is elkezdtem zenélni, akkor azt se hagynám ki, mégse érzem magam tőle homárnak. A puszit viszont kihagynám :)
Én abból a szempontból voltam szerencsés, hogy relatívan olcsón szereztem egy olyan gitárt, amin Mushok is játszik, ráadásul még az aláírása is rajta van a hátulján, mert az Ibanez gyárban dedikált néhányat anno, de ez most mindegy. Akkor is örültem neki, és most is örülök, mert nekem, mint rajongó sokat jelent egy ugyanolyan hangszeren játszani a zenéjét, mint ő. Ugyanakkor nem vagyok elfogult, ha egy szám nem jön be, simán lehagyom az mp3-pléjeremről, és nem erőltetem magamra csak azért, mert ő játszotta fel a gitártémákat. Szal szerintem a rajongás jó dolog, de ahogy én látom, csupán a zene szeretetétől egy icipicit odébb van, én is tudnék jópár együttest mondani, akiket boldogan hallgatok, meg szívesen megnéznék élőben, de mondjuk egy aláírás annyira nem hozna lázba. Így az én véleményem szerint -és remélem nem veszed támadásnak- az alvin zenéjét te csak szimplán szeretted, és nem rajongtál értük, mert ha rajongtál volna, akkor igenis odamentél volna egy autogrammért :)
Nekem is megvan az összes Metallica, minden nap pengetek is valamit tőlük meg hallgatom őket, de nem ölnék embert egy közös fotóért :)