Milyen koncerten voltál már? Oszd meg velünk élményeidet!

http://homar.blog.hu/2007/08/08/p134511#more134511

Tényleg az idei SZIN nagyon jó lesz! :) Mire jöttél volna ki? Ákos? :)

És én idén sajnos nem tudok kimenni, pedig elég jó programok lesznek :(

Hamarosan SZIN! :) Igaz csak egy napig, de 22-én lép fel Ákos, szóval nekem az az egy nap is király lesz! :))

Telefonos kapcsolaban vagyok a Szigettel :) Nemrég kezdett a NIN, a Closert live-ban hallgattam :D A technika csodái...

Pont egy héttel ezelőtt:

FILMZENEI GÁLAKONCERT
a 75 éves JOHN WILLIAMS tiszteletére

Előadók: A Budafoki Dohnányi Zenekar, vezényel Stephen D Agostino, szólista: Oláh Vilmos

Budavári Palota, Oroszlános udvar, 2007. augusztus 4., 20.30.

http://www.filmzeneifesztival.hu/gala/index_hu.html

A Filmzenei Fesztivál hagyományteremtőnek szánt nyitókoncertje egyszerre volt fényes siker és csúfos kudarc: a becsülendő művészi teljesítmény az egyik oldalon - felháborítóan amatőr szervezés a másikon.

Mivel enyhén szólva kétséges, hogy valaha láthatom Williamst élőben, nagyon örültem a koncertnek. Az esten a Mester következő művei hangzottak el – megjegyzem, hogy a tételcímek összeírásakor a fülemre kellett hagyatkoznom, mert a programfüzet csak a filmcímeket sorolta fel (magyarul, ráadásul némelyiket helytelenül):

1.        Olimpiai fanfár (Olympic Fanfare and Theme [1984, Los Angeles])
2.        Csillagok háborúja (Star Wars) (*): Main Title
3.        Reszkessetek, betörők (Home Alone): Somewhere in My Memory
4.        Jurassic Park: Theme from Jurassic Park
5.        Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can): Catch Me If You Can
6.        Hook: Flight to Neverland
7.        Superman: Theme from Superman

Szünet

1.        Cápa (Jaws) (*): Main Title
2.        Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark): Raiders March
3.        Schindler listája (Schindler s List) (*): Theme from Schindler s List
4.        Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter and the Sorcerer s Stone): Hedwig s Theme
5.        Egy gésa emlékiratai (Memoirs of a Geisha): Sayuri s Theme
6.        E.T. (E.t. the Extra-Terrestrial) (*): Adventure on Earth

Ráadás:
7.        Hegedűs a háztetőn (Fiddler on the Roof) (*): If I Were a Rich Man (zenekari változat)
8.        A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back): Imperial March
9.        Csillagok háborúja (Star Wars) (*): The Throne Room and End Credits

Azt hiszem, a felsorolásból kitűnik, hogy a műsor összeállításakor Williams legpopulárisabb témáit, valamint erkölcsi és anyagi szempontból legsikeresebb filmjeit vették figyelembe. Az összeállításban szerepel mind az öt Oscar-díjas munkája (*), a Hook kivételével a programban szereplő többi filmzene pedig Oscar-jelölt. A filmek nagy része nagyon nagy siker volt: A Titanic előtt volt olyan időszak, amikor a világ 10 legsikeresebb filmjéből négynek Williams írta a zenéjét… A témák legalább fele állandó szereplője a filmzene-válogatásoknak, így valószínűleg lesznek, akik közhelyesnek találják a műsort, de hát nem mindennap van nálunk Williams-koncert.

Az est a Los Angeles-i olimpia nyitóünnepségéhez komponált dallammal kezdődött. Ez nem filmzene ugyan, de – valószínúleg presztizsokokból is – olyan gyakran hallható, hogy indokolt a választás. A darab ráadásul annyira „williamses”, annyira hogy hangulatilag is kiváló bevezető. Legkésőbb a második műsorszámnál nyilvánvaló volt, hogy szerencsénk van a zenekarral: Williams szólt valóban, a művek igazán élvezetes tolmácsolásban keltek életre, hűen követve a szerzőre oly jellemző dinamikaváltásokat. A Kapj el, ha tudsz dzsesszes főtémája alighanem azért került a műsorba, hogy sejtessen valamit Williams életművének változatoságából – az előadás ismét hibátlan volt. A Hookot sokan giccsesnek találják, de igen hálás darab, nem csoda, hogy helyet kapott az előadásban. Az E.T. előadása frenetikus volt; szerencsére itt nem a könnyebb megoldást választották: a rengetegszer hallott Flying helyett egy hosszabb, szvítszerű anyaggal léptek a közönség elé – szerintem a filmzene első kiadását záró darabot (Adventure on Earth) hallottuk. Az Egy gésa emlékiratai alatt (alighanem a filmet záró tételt adták elő) gondolom másnak is eszébe jutott, hogy talán mégsem Santaolalla érdemelte meg az Akadémia díját…. A főműsor többi része „sztenderd” Williams: ezeket ilyenkor elő kell adni és kész – valahogy úgy, ahogyan Paul McCartney is mindig játssza a Yesterdayt meg a Hey Jude-ot.

A ráadásban a Hegedűs a háztetőn legnépszerűbb, igaz nem Williams szerezte dala után feldübörgött a Birodalmi induló (a legjobb szalagavató-zene, miért mindig a We Are the Championsra meg az 1492-re vonulnak a diákok? J) – ennél hálásabb mű nincs is egy szimfonikus zenekarnak! Befejezésként pedig egészen biztosan én is azt a tételt választottam volna, amely a Csillagok háborúját zárja…

A Budafoki Dohnányi Zenekarnak csak gratulálni tudok, a karmesternek nemkülönben, annál is inkább, mert Stephen D Agostino három héttel a koncert előtt „ugrott be”, hogy helyettesítse Hollerung Gábort, az eredeti dirigenst.

Megjegyzem, el tudtam volna viselni még hat-nyolc további darabot. Ha mondjuk előadnak egy-egy részletet nagy kedvencemből, az Eastwicki boszorkányokból (The Witches of Eastwick) és az Ártatlanságra ítélve (Presumed Innocent) című film gyakran dicsért, de kevesebbet hallott zenéjéből, ha a Raiders March mellé odateszik a harmadik Indiana Jones-film Scherzo for Motorcycle and Orchestra című tételét, a Theme from Superman mellé pedig a Can You Read My Mind?-ot, ha a Reszkessetek, betörők okán fellépő gyermekkórust kihasználva játszanak A Nap birodalmából (Empire of the Sun) is, akkor anélkül lehetett volna oldani a műsor „Best of”-jellegét, hogy kiléptek volna a legismertebb művek köréből. Igaz, a műsor bővítésének alighanem objektív okai is voltak.

Elég a dicséretből, jöjjön a műsor másik oldala, a szervezés. A koncert meglehetősen nagy „médiafelületet” kapott, így joggal hihettem azt, hogy profik kezében van a rendezvény. Súlyos tévedés!

Már a jegyváltásnál adódtak problémák. Két helyárat hírdettek meg: a „Star Wars” szektorba 9990, a „Harry Potter” szektorba pedig 7990 forintba kerültek a jegyek. Én a drágábbat választottam, de megjegyzem, hogy – noha három helyen is voltam – SEHOL nem találkoztam az olcsóbbal, még az eladók sem hallottak róla. Azt is furcsállottam, hogy 10 ezer forintért nem voltak számozott helyek: „helyfoglalás érkezési sorrendben”. Ennyiért, ilyen rendezvényen rohampáholy??? Nem semmi!

Nos, ezért a kezdés előtt másfél órával ott szobroztunk a bejáratnál; a tisztelt szervezőknek ezek után volt pofájuk 8 óra 25-ig váratni az összegyűlt és már hangosan elégedetlenkedő tömeget. Addig műsorfüzetet árultak: 200 forintért. Morogtam, hogy 10000 forintba igazán beleférhetett volna egy olyan füzet ára, amelyben leginkább a szponzorok hírdetései és egy igen amatőr módon elkészített programleírás található. Egy filmzenei koncert műsorfüzetében ilyen „filmcímek” szerepeltek, hogy „Indiana Jones” meg „Harry Potter”!

Mivel jó korán jöttünk, találtunk helyet az első sorban. A tömeg olyan lassan áramlott be, hogy volt időm nézelődni: a „Harry Potter” feliratot megtaláltam, és lehet, hogy szükségem lett volna egy „Oculus reparum!” varázslatra, de a „Star Wars” szektorra utaló jelöléseket nem találtam. Na persze, egyszerű: azok voltak a jobb helyek: igen ám, de a bejáratot leszámítva nem volt jegyszedő, így – noha a két jegyár között 3000 forint különbség volt – a kutya nem ellenőrizte, ki hová ül. Anyád…

A színpaddal szemben, középen ültem, alaposan körül tudtam hát nézni. Nos, több cikk is szólt arról, hogy a milyen pompás koncerthelyszínné alakítják majd az Oroszlános udvart, sőt a Filmzenei Fesztivál honlapján el is helyezték az előadás pompás látványterveit:

http://kepfeltoltes.hu/view/070810/Williams-koncert_-_l_tv_nyterv_1_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/view/070810/Williams-koncert_-_l_tv_nyterv_2_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/view/070810/Williams-koncert_-_szinpadkep_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nos, ebből SEMMI, ismétlem SEMMI nem valósult meg. (A Caesar Film is a szponzorok között volt? J) Érdemes kitérni a színpadképre! A Williams-portré nem a zenekar mögött kapott helyet, hanem a bejárathoz, a jegykezelők mögé került, ahol így azt egy másodpercig láthatta a közönség. Hatalmas filmplakátok nem voltak, helyükre két nem túl nagy vetítővászon került, amelyet már az első sorból is rosszul lehetett látni. A zenekar számára készült emelvény legfeljebb Fásy Ádámnak felelt volna meg: a zenekar alig fért el rajta, a gyermekkórus szerencsétlen tagjai épphogy le nem potyogtak; a dirigensnek nehézséget okozott a közlekedés (a karmester egy szimfónikus koncerten, ugye, többször bejön, ill. kimegy), a zenészek alig tudtak felállni meghajláskor…

Az ajánlókban az előadást kísérő filmrészleteket ígértek: ezek elmaradtak, helyettük (a koncert első részében a műsort minduntalan megszakítva) hosszú részleteket láthattunk különböző werkfilmekből, nyilván ismeretterjesztő jelleggel, de teljesen feleslegesen, hiszen sokszor olyan filmzenékről volt szó, amelyek el sem hangzottak. A részleteket szerintem mindenki ismeri, mert nálunk is forgalmazott DVD-k extraanyagából kiollózott interjúkról van szó. Felesleges időhúzás helyett jobb lett volna a koncert folyamatosságára ügyelni. A pr-anyagban az is szerepelt, hogy az egybegyűlteket egy videoüzenet formájában maga John Williams fogja köszönteni. Nos ez augusztus negyedikére egy papírról felolvasott e-maillé változott…

Csodás filmes meglepetésekkel is kecsegtettek minket: na, ezeket megkaptuk! A szünet előtti utolső tétel előadása közben megjelent egy Supermannek öltözött srác, rohangált, megmentett egy lányt, nyilván a tíz éven aluliak nagy örömére…

A szünetben arra lettünk figyelmesek, hogy két fickó egy nagy dobozt cipel a színpad mellé, és iszonyatosan büdös füstöt ereget belőle a nézőkre. Mint később kiderült, a „lézer-show-hoz” (bezony!!!) szükséges ködfejlesztőgépet próbálták beüzemelni. Kisvártatva újabb figurák jelentek meg, akik székeket hoztak az első sor elé (!!??). Mikor megkérdeztük, mi a túró van, egyikük közölte, hogy a szervezők (jé, hát vannak!!) küldték őket ide a nézőtér széléről (az olcsóbb helyekről!!!), mert kell a hely a lovaknak. Később megjelent egy néni is, aki ingyen szétosztogatta azokat a műsorfüzeteket, amelyeket az előadás előtt nem tudott eladni.

A második rész a Cápa zenéjével kezdődött. Kíváncsi lettem volna rá, hogy szól ez élőben, de ehelyett fehér lepel emelkedett a zenekar elé, a zene meg egy élő (!!!) koncerten CD-ről szólt. [Erről a 9 és fél hét egyik jelenete jut az eszembe, amikor egy kisfiú azt mondja Mickey Rourke-nak, hogy 5 dollárért elfingja neki a Cápa főtémáját, mire azt a választ kapja, hogy annyiért megveszi a lemezt…] Kiderült, hogy az est szenzációjának vagyunk tanúi: beindult a borzalmas ködgép és egy nevetséges lézercápa villogott a tapsoló (és köhögő) nézők feje fölött. Ez volt hát az a gigantikus, megelevenedő cápa, amelyről több cikk is beszámolt. (http://www.stop.hu/articles/article.php?id=173994) A nevetséges, ódon lézerágyúk később is beindultak, kb. olyan műsort produkálva, amilyet mondjuk Zoltán Erika fellépésein láthatott a nyolcvanas évek közönsége.

A werkfilmek később elmaradtak, de a matiné sajnos folytatódott: Darth Vadernek meg Boba Fettnek öltözött ürgék grasszáltak a sorok között, dementorok zavarták meg a műsort, de megjelentek a „lovak”: egy Indiana Jonesnak öltözött fickó lovagolt be, maga mögé ültette a karmestert is… Lehet, hogy van, aki vevő az ilyesmire, de én inkább a zenére figyeltem volna. Ha meg show-t akartak csinálni, ennyi erővel akár jó is csinálhattak volna, de akkor nem ilyen gyermeteg, amatőr, iskolai álarcosbálba illő műsorszámokkal kellett volna előállni.

Jövőre megint lesz gálakoncert, remélhetőleg a budafokiak közreműködésével, a szervezőket felőlem azonban akár le is cserélhetik. Ünnepi alkalom is lenne, nem is egy: 2008-ban John Barry lesz 75 éves, Morricone pedig 80. Én leginkább arra lennék vevő, ha ez a zenekar készülne egy Jerry Goldsmith-esttel; csak könyörgöm, senki ne öltözzön Rambónak, gorillának, vagy klingon harcosnak!

sziget 2007, 1. nap:http://aeonflux.freeblog.hu/archives/2007/08/09/sziget_2007_1_nap_ebb_unkle/

15. VOLT Fesztivál, Sopron (július 4-5-6-7.)

Mivel az idei EFOTT az ország másik végében, Debrecenben lesz, ezért barátnőmmel elhatároztuk, hogy inkább a VOLT-ra megyünk. Nagyobb is, közelebb is van, a program is jobbnak ígérkezett, így minden a VOLT mellett szólt. A sátrazást viszont még nem akartuk bevállalni, főleg az esővel és a hideggel fenyegető időjárás miatt, ezért az egyetemi koleszban foglaltunk szállást potom pénzért. A kolesz amellett, hogy nagyon szép és tiszta volt, más miatt is emlékezetes marad. Itt találkoztam ugyanis először egy bizonyos "kultúr wc" nevezetű kezdeményezéssel. Ez a nagyon egyszerű és ötletes dolog annyit takar, hogy három A4-es lapra dalszövegeket, verseket, vicces idézeteket szerkesztettek a lelkes egyetemisták, amit aztán a wc-ben található kis tartóba helyeztek, olvasnivalót biztosítva ezáltal a "dolgukat végzőknek". Jól megfért itt egymás mellett Kispál dalszöveg, Örkény egyperces és Szabó Lőrinc. S mivel rendszeresen megjelenő lapról van szó, ezért a változatosság is garantált, így nem kell állandóan ugyanazokat a falfirkákat olvasni. Valószínűleg nem csak nekem tetszett ez a kultúr wc-s "újság", ugyanis másnapra elvitték őket mindkét mellékhelyiségből...

No de akkor a VOLT-ról... Az idei jubileumi fesztiválra minden eddiginél több embert vártak a szervezők, persze nem ok nélkül, hisz olyan kaliberű előadók, mint a Prodigy vagy a Korn még sosem tették tiszteletüket Sopronban. Persze mindkét zenekar túl van már a csúcson, mégis hihetetlen tömegek voltak rájuk (és a többi fellépőre) kíváncsiak.

1. nap
Reggel, mikor elindultunk Sopronba még 21 fok és napsütés volt, mire megérkeztünk mintegy 5-6 fokkal hidegebb és szakadt az eső. Szerencsére a fesztivál megnyitójára mérséklődött az eső és csak néha szemerkélt, viszont a hideg továbbra is megmaradt. Szerencsére nem volt nagy sár, pedig felkészültem rá, hogy a nap végére kb. úgy fogok kinézni, mint egy vaddisznó. Sokan már eleve gumicsizmában jöttek, sosem láttam még ennyifélét ebből a praktikus lábbeliből. Volt hagyományos barnászöld, de a színes csíkostól, a virágmintásig mindenfélével lehetett találkozni.
Az első koncert amit megnéztünk, az a Kispál csendesülős, vagy ahogy Lovasi nevezte "tokkal-vonóval" koncertje volt, ám mivel egyikőnk sem nagy Kispál fanatikus, így a koncert felénél továbbálltunk. Ezt nagyon is jól tettük, mert az MKB klubszínpadon sikerült kifognunk egy üres és baromi kényelmes kanapét, ahonnan az ex Eleven Holdas Zselenszky alias Nap unplugged koncertjét élvezhettük. Barátnőm nagy rajongója mind az együttesnek, mind a nemrég "kirúgott" frontembernek, ezért ezt a koncertet várta legjobban. Nap tök jófej volt, mert még a színpad előtti kordonokat is elbontatta a szervezőkkel, hogy minél közvetlenebb legyen a kapcsolat közte és a közönség között. A műsor gerincét Nap költői estjein elhangzó dalok és versek adták, ezt foglata keretbe a 4-5 Eleven Holdas dal. Óriási siker volt a koncert, a végén a Fél százalék c. nótát még én is hangosan énekeltem, pedig nem vagyok oda túlzottan az EH-ért. Nap is láthatóan megkönnyebbült a sikertől, meg is érdemelte az ovációt. Kívülállóként is nagyon jól szórakoztam, a közönség nagy része (90% a lányok aránya) pedig gyakorlatilag orgazmust élt át.
Ezután császármorzsát ettünk a Macskafogó Tejbárban, majd feltérképeztük a fesztivál területét. Eközben a nagyszínpadon a PUF játszott, el is kaptuk a talán legnépszerűbb számukat a Bált. Ezután ittunk még egy sört és jó előre beálltunk a nagyszínpadhoz, hogy minél közelebbről kísérhessük figyelemmel Yonderboi koncertjét. Jó bulit csaptak, csak Kutzora Edinát volt rossz nézni, ahogy majdnem megfagy a lenge kis rucijában. Sajnos ráadással együtt is csak egy és negyed órás volt a konci, így baromi sokat kellett még várnunk a Korai örömre. A szél egyre jobban fújt és a levegő hőmérséklete is még jobban visszaesett, így pingvinként egymáshoz simulva és alkoholt kortyolgatva próbáltuk elviselni a hideget. Barátnőm a Korai végére már majdnem megfagyott, így úgy döntöttünk, hogy a napot befejezettnek tekintjük és egy forró fürdővel vigasztalódunk.


Yonderboi

2. nap
Az eső nem esett, annyira hideg sem volt már, viszont kicsit fújt a szél. A Sunscreen helyett inkább Palya Beára mentünk a Red Lounge-ba, de a szar Zanzibár baromira behallatszott, a nagyszínpadról. Ez azonban nem zavarta Beát és kvartettjét és egy jó kis koncerttel varázsolták el a nem csekély számú közönséget. Eztán a fűben sörözve végigdumáltuk az Emil Rulezt és megállapítottuk, hogy Hajósék ugyan nagyon jó zenét játszanak, de nem nagyszínpadra valók. Mindezt azonban feledtette a Quimby, ami Magyarország egyik legjobb zenekara. Sajnos az első pár számról lecsúsztunk egy pizzaszeletnek egy sörnek és a toi toi előtti soroknak köszönhetően, de a koncert hátralévő részét végigtomboltuk. Volt Káosz Amigos, Mennyből az angyal és természetesen Bordély Boogie. Kiss Tibiék megint nagyon kitettek magukért. Quimby után még jobban megtelt a placc, mert ezután következett az est fő produkciója: Ákos. Csúszott is vagy fél órát a koncert, de mindent felejtetett a hatalmas show, amit ez az általam nem különösebben kedvelt fiatalember adott. Ákos igazán ért a szórakoztatáshoz, koncertje néha tán túl kiszámítható volt ugyan, viszont nekem nagyon bejött. Pedig a számait is elég felületesen ismerem. Ez a koncert VOLT Ákos nyári turnéjának első állomása, úgyhogy aki teheti mindenképpen nézze meg valahol, bizonyosan nem fog csalódni.


Quimby

3. nap
A program alapján ez a nap ígérkezett a legjobbnak és ez követelte a legtöbb kompromisszumot. Ki kellett hagynunk a The Moog-ot, az Amber Smith-t és a Zagart is, volt helyette azonban Hiperkarma, Neo, Tankcsapda, Koop, Prodigy és 30y. A Hiperkarma sjnos hatalmas csalódás volt, ők is unták, a közönség is, vissza se jöttek a ráadásra. A Neo azonban jó bulit csapott, csak rosszul voltak hangosítva így ez eléggé zavart. A Tankcsapdából csak 4-5 számot hallgathattunk meg, mert sietnünk kellett a Koop-ra. Ezt a koncertet váram legjobban mind közül és nagy meglepetésemre baromi sokan voltak a Vodafone Arénában. A két svéd úriember négyfős zenekarral érkezett (vibrafon, dob, bőgő, trombita), akik csodálatos jazzes, swinges zenét játszottak az elektronikus alapokra. Markus és Oscar női topban és a VOLT egyik legnagyobb slágerében a nyakba akasztható színes masniban léptek színpadra, ám szerencsére őket nem dobálták meg, mint a melegfelvonulás résztvevőit. Yukimi Nagano énekesnő élőben még elbűvölőbb, mint a klipekben, teljesen elvarázsolt. A ráadásban elhangzott a legismertebb daluk a Come to me is, mi pedig eufórikusan ugráltunk. Ezután öt perces ováció, őrjöngés, lábdobolás következett, ami meghozta gyümölcsét és még 1x visszajött a zenekar. Talán ők sem számítottak ekkora sikerre, mert Yukimi már kabátban volt és úgy énekelte újra a Koop Island Bluest. Életem egyik legjobb koncertje volt ez, hosszú időre feltöltődtem vele és ha újra eljönnek Magyarországra én tuti ott leszek.
Ezután átsiettünk a Prodigy-re, hisz mégiscsak a 90-es évek egyik legmeghatározóbb zenekaráról volt szó. Ennyi embert még életemben nem láttam, később meg is tudtam, hogy teljes teltház van a VOLT-on, ami most esett meg először. Nyolc után már nem is engedtek be senkit. A fiúk késtek vagy fél órát, majd óriási zúzásba kezdtek. El sem tudom képzelni elöl mi lehetett, hátul is majdnem szétszakították egymást az emberek. Négy szám után odébbáltunk, mert kezdődött a 30y, ami barátnőm egyik kedvence. Én még maradtam volna Prodigyn de nem akartunk elválni, így együtt mentünk át a pécsi banda koncertjére. Prodigy ide vagy oda, itt is rengetegen voltak, a fiúk is meglehetősen élvezték a zenélést, így egyáltalán nem bántam meg, hogy kihagytam a Prodigyt. Sajnos eztán nem jutottunk be a Red Lounge-ba a Sumo-ra, mert teltház volt. Várni és tömegnyomorogni nem akartunk, inkább hazabuszoztunk.


Koop

4. nap
Jó kis levezető napnak ígérkezett az utolsó, ám a Heaven Street Seven hamar el is vette a kedvünket. Nyomtak egy lezavarós alibikoncertet és gyorsan továbbáltak. Szerencsére egy héttel korábban is láttuk őket a ZP-ben, így azzal vigasztalódtunk, hogy ott legalább jók voltak. Fél órával a koncert után Szűcs Krisztián sétált el mellettünk és látszott rajta, hogy nem kevés alkohol volt már a szervezetében. Amúgy nem csak őt láttam testközelből az ún. ismert emberek közül. Első nap elsétált mellettünk Galamb, majd fél perccel rá Winkler Nóra (biztos végeztek ez aznapi Kultúrház anyaggal), de láttam a megasztáros Bella Leventét, Bródy Jánost, a tök részeg Fialát és az élőben is baromi szimpi Lévai Balázst.
HS7 után lépett színpadra a colorStar, ami a Quimby mellett a másik kedvenc magyar zenekarom. Bennük sem csalódtam még sosem, most is oltári nagy bulit csaptak. A koncert végén már teljes transzban ugráltuk végig a Petite Adéle-t és az Aalomadalom-ot. A hangosítás is nagyon jó volt, elenben jó pár koncertével. Levezetésképpen messziről végighallgattuk a Kispál nagyszínpados koncertjét. Szerencsére sok számot játszottak az első pár albumról is (csak azokat ismerem), így sokkal jobban éreztem magam, mint a három nappal korábbi csendesülősön.


colorStar

Vasárnap egy kis városnézésre is sikerült időt szakítanunk, a Tűztoronyba is ingyen felmehettünk. Sopron még mindig az egyik legszebb magyar város. Nagyon jól éreztem magam az első VOLT-omon, jövőre is tuti ott leszek. Még egy kis üresség van bennem, de szép lassan visszazökkenek a szürke hétköznapokba...

2 pengető... basssz.......
a fényképet nagyon bánom.....

röhögött...

Én is hasonló élményekkel gazdagodtam.
Dobossal, perkással közös fotó, jegy dedikáltatás.
Koncerten szigorúan legelső sor, Christian-nel együtt üvöltözés. (Amikor kérdezte, hogy mikor jöjjenek legközelebb én mondtam neki, hogy holnap. Ezen jót röhögöt... :-)   )
Gitáros csóka rendes volt, kaptam tőle pengetőt, úgyhogy most már 2 Ill Nino pengetőm van...  :-)
Összességében 1000-szer jobb volt mint a Nova Rockos koncert. Az elég gyalázatosra sikerült... :-(

el is felejtettem, hogy nem írtam még beszámolót róla... :))
az első szó ami eszembe jut: hangulat!
bevallom őszintén, nem voltam még semmilyen rendezvényen a Kultiban, ez volt az első alkalom. ennek megfelelően, eléggé meglepődtem, amikor beléptem a „koncertterem” ajtaján. tőlem balra, kb 100-120 cm távolságban már a Cadaveres basszusgitárosa őrjöngött :D na, ez nem semmi lesz, gondoltam, talán még a rengeteg várakozást is megéri a koncert...ugyanis a meghírdetett 19.30-as kezdést hanyagolva, valamikor 22.00 (!!) után lépett színpadra a CDT hamvaiból épült Cadaveres. nagyon korrektül nyomták a kis színpadon, jöttek a zúzós új számok és persze hallottunk CDT klasszikusokat is.utánuk következett a szintén magyar Insane, akiknek nem ismerem az új énekesét, viszont rohadt tehetséges egy kölyök! :) ha kell különböző hangokon énekel, üvölt, hörög, amit akar, azt csinál a hangjával! viszont nagyon nem volt szimpatikus, hogy amikor a közönséghez beszélt, háttal állt nekünk... ez hatalmas fekete pont volt a szememben.
aztán egy bő 45 perces átszerelés után megjöttek a dél-amerikai srácok is :)egyből belecsaptak a Te amo-ba, ami zúzott rendesen. szépen lehetett hallani mindent, Christian hangja pedig élőben is nagyon jó, nem csak lemezen. sőt, még egy „Jó esztét Budapest!” is belefért a repertoárjába :)a számsorrendre nem igazán emlékszem, de volt What you deserve, How can I live, God save us és a műsor közepén valahol felbukkant a This is war is. na, addig se voltam nyugton a hátsó sorokban, de arra a számra elhagytam mindenfajta emberi vonásomat... :D
nem sokkal utána tartottak egy pici szünetet, de visszajöttek még a Turns to gray-jel (Christian elmondta, hogy sajnos Jamey /Hatebreed/ nem lehet itt, de talán legközelebb együtt jönnek hozzánk, őrült magyarokhoz, merthogy szerinte rohadt nagy buliarcok vagyunk :D ), a végére pedig megkaptuk az arcunkba a Liar-t is. mindent összevetve még a sok várakozást is el tudták feledtetni, nagyon hangulatos koncertet csináltak, közvetlenek, jó fejek voltak és úgy vettem észre ők is élvezik a kis klubkoncertet.
viszont amit életem végéig bánni fogok, hogy nem vittem magammal a digi fényképezőt... úgy voltam vele, hogy úgysem engedik majd be, így hát otthon hagytam. pedig a koncert előtt a nagy várakozás közben az utcán összefutottam az Ill nino dobossal, és még Ahrue Luster ex-Machine head basszerossal is, akivel váltottam is pár szót! ráadásul a Kultiban se nagyon foglalkoztak a digi fényképezőkkel, koncert közben is sokan használták őket...
talán majd legközelebb, úgyis a Hatebreed-del karöltve jönnek majd :D :D

Nahát! A Perfect Name még létezik?

tegnap este PECSA:
Heaven and Hell ex Black Sabbath Ronnie James Dio-val
Jó öreg kiélt rocker arcoknak
Sana nem volt Paranoid, Iron Man, de azért elég korrekt volt.

Már csak egy hét!

Videóillusztrációk a koncertbeszámolóhoz
Az utolsó két Cakó-videó mindenkinek feltétlen ajánlott!

Nem sikerült kikúrálni magam
"Ó, jaj! Lelkem odvában megdöglött a bagoly"



Bábu vagy



Bornai Tibor:
Aki csak pisilni ment a cukrászdába

Erre járt, nem is jött,
csak úgy hozta a lába,
bűntudatát rosszul leplezve arcán,
aki csak pisilni jött a cukrászdába.

Krémesnek, feketekávénak, szörpnek
reá nem hat illatos varázsa,
hiszen ő ilyet evett már,
és csak pisilni jött a cukrászdába

De azért ő mégis ember,
ezt ismételgeti magába ,
s eltűnik szem elől egy percre,
aki csak pisilni jött a cukrászdába.

Kifelé már könnyebb,
a pincér fölényes arccal néz utána,
- De hát kimenni csak szabad - gondolja ekkor -,
aki csak pisilni ment a cukrászdába.



Laár András:
Ha nő az idomár



Irén
(feat. Pribojszki Mátyás)



Cakó Ferenc: Animal Planet



Cakó Ferenc: 2003 Seoul International Cartoon and Animation Festival (SICAF)

Butch!

Hogy tetszett az Ill Nino?

KFT

Budapest, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2007 június 23. 20:00

Némi félelemmel vegyített kíváncsisággal vártam ezt a koncertet, melyet házassági évfordulós ajándékképp kaptam páromtól, akit jó tett helyébe jót ne várj alapon magammal vittem, hadd szokja az igazi abszurdot! :-)

Ki hinné, hogy már 26 éves a KFT zenekar? 1981 elején egy esti tévéadásban láttam először egy idióta fickót, aki fürdőköpenyben énekelte, hogy nem sikerült kikúrálnia magát. Mondanom se kell, azonnal beleszerettem ebbe a dilis zenébe, így a Táncdalfesztiválon játszott "Bábu vagy" idején már képben voltam.
Megboldogult szüleimet előszeretettel szekáltam az együttes első, "Macska az úton" albumával, pedig hát csak az volt az egyetlen probléma, hogy nekem tetszett, nekik meg nem. :-)
Aztán a Wilpert Imre nevével fémjelzett Start lemezkiadótól átkerült a zenekar az Erdős Péter-féle Favorithoz, és ekkor néminemű nyomásra slágeresedni kezdett a csapat, mert Péter bá azt mondta, hogy az kell, ám szerencsére emellett is megtartották egyedi jellegüket. Az ötödik album, az "Ég és Föld" bemutató turnéján találkoztam először személyesen is Laár Andrással, aki feszülten járkált fel-alá a színház épületében, mert eléggé gyér érdeklődés volt a koncertre. Kezdésre aztán összeverődött vagy száz ember, akiknek egy tök jó koncertet tett oda az együttes, Laár az egyik - Marty Mc Fly-os - gitáros kunsztjánál még a nadrágja térdét is szétszakította, miközben a legelvetemültebbek pogóztak a patinás színház termében, mindez kb. 1986 tájékán :-) Később, ahogy más is, az újhullám is háttérbe szorult, ekkor a Laár Pour Laár ment jobban. Egyszer még némi feszültség is támadt a zenészek között, mert Laár úgy érezte, nincs semmilyen alkotói indíttatása egy újabb album, koncertturné lezavarásához, ezért távolmaradt a többiektől. Bornai, a zenekar billentyűse ezt kissé epésen úgy kommentálta, hogy Laár András most inkább vicceskedik (a LPL-ra célzott), ezért nem ér rá a zenéléssel törődni. Ennek ellenére a KFT ekkor is működött, átmenetileg bevették a bandába Mohai Tamást, és kiadták a Szerelem..." című felejthető albumot. Aztán amikor Laár "jobban lett", akkor visszatért és elkészült a Higiénikus ember című lemez, melynek címadó dalának szövegével korábban már voltam szíves teleszemetelni a "milyen zenét hallgatsz?" topikot. :-)
A KFT tagjai sokoldalú, nagyon jó zenészek: II. Lengyelfi Miklós a basszusgitáros, bőgős (ilyen elektromos ketyerét a KFT előtt csak a Police-ban láttam) például ráérő idejében Halász Judit, vagy Koncz Zsuzsa koncerteken fordul elő, Bornai Tibor pedig zeneszerzője is (volt) Koncznak, Szörényi Tolcsvay után, illetve Cipő előtt. Laár maga egy fogalom, kevés olyan ember van a szórakoztatóiparban idehaza, akit annyira komálnék, mint őt. Már a Panta Rheiben is ismertem őt, ahol Ács Enikőt váltotta az énekesi poszton, s nagylemezük is megjelent. (Ács Enikő a Moziklipből lehet ismerős, ahol Koncs Zsuzsa "Kornél és Elvira" című dalát énekelte.) A hazai abszurd humorban végzett szerepe is jelentős Laárnak, akiről még azt is tudni lehet, hogy elmerült a buddhizmusban, és javaszenét is játszik.
Az együttes dobosa Márton András, aki az elektronikus dolgok szerelmese, az ő fejéből pattant ki annak a BS-koncertnek az ötlete, amikor internetes összeköttetéssel Hazel O Connor együtt énekelt a csarnokban zenélő együttessel.
E különleges koncert volt a "Bál az Interneten". Talán egyből a következő évben ismét BS-bulit hirdető plakátok lepték el a közterületeket és a médiát, de mint utólag beigazolódott, túllőtték magukat a szervezők, a Sportcsarnok fele sem telt meg, pedig az is egy fergeteges buli volt!

Akkor essék végre néhány szó a Művészetek Palotája-beli koncertről is! :-)
A zenekar egy rendhagyó előadást tervezett a speciális helyszínre. ifj. Kurtág György sounddesigner, aki szabadidejében zeneszerző (by Laár) sajátos kütyüivel spéci hangszíneket varázsolt a terembe, melyek hol Kraftwerk, hol pedig Depeche Mode ízeket juttattak a vájtfülekbe. Persze ettől még nem esett szét az originál hangzás, inkább csak modernebb, teltebb, különlegesebb lett.
A vizuális háttér megoldása volt a legelképesztőbb! Cakó Ferenc neve talán ismerősen cseng: bő 20 évvel ezelőtt ő gyúrta nekünk Zénót és Sebaj Tóbiást.
A művész-rendező azóta új anyaggal dolgozik, ez pedig a homok. Képzeljünk el egy alsó megvilágítású üveglapos asztalt, amelynek lapjára homokot szórnak, és ezt a homokot a legkülönfélébb módon formázza meg a mindvégig fekete árnyként látható kéz. Hogy hogyan lesz ebből vizuális háttér? Egyszerű, Cakó feje fölött egy állványra rögzített kamera továbbította a látványt egy projektorba, ami meg a színpad fölötti vászonra vetítette ki az egészet. Villámgyorsan járt az alkotó keze, pillanatok alatt belevarázsolta az egyik képbe a következőt. Tényleg nagyon egyedi élményt nyújtó produkció volt!
Igen, zenéltek is egyébként a koncerten. A János vitézzel nyitott a csapat, majd az Üzenet a liftből szerelmi drámája következett, "Milyen kegyetlen a szerelem". A koncert szinte felölelte az együttes egész pályafutását, és az agyonjátszott slágerekből ezúttal csak tényleg a legkihagyhatatlanabbakat nyomták el, előtérbe helyezve ezáltal olyan ritkább kompozíciókat, mint például a "Gyorsbüfé", amelynek refrénje alatt az egyébként színpadon kívül tartózkodó Laár faarccal keringőzött be egy kitömött életnagyságú lánybabával, hogy a refrén végén ugyanúgy távozhasson, majd újabb refrénnél ugyanúgy. Bornai Tibor a saját blokkjában keserédes balladát adott elő, ami persze ugyanannyira komikus is, mint tragikus. Utána egy újabb sláger jött, a "Bankrabló vagyok", amit szintén Bornai énekelt, és a bekonferálásában elnyomta az est poénját:
"A pénz számolva, az asszony merveilleux" (mervejő) :-)))
merveilleux=csodálatos
Francia nyelvben járatosak ezen felül még azon is kuncoghattak egy sort, hogy a szójáték kedvéért felcserélődött a hímnem  a nőnemmel, hiszen "merveilleux" hímnemben van, a nőnemnél "merveilleuse" (kb. mervejőz) a helyes alak, na de ilyen apróságok egy jó poénnál mellékesek! :-)
A "Bankrabló vagyok" alatt Bornai zenélt, míg a másik 3 agyatlan maszkban és zseblámpával idétlenkedett a színpadon fel-alá. Ezután jött a "Bál az Operaházban", ami szintén szenzációs volt, hiszen egy olyan átiratot adtak elő, amiben a hatalmas háromlábú hangszer mellett ülő Bornai mellé hirtelen odaugorva egyszerre négyen(!!!) zongorálták, s énekelték el a slágert, s hogy tényleg 5-6 kezes lett a szerzemény, arra a kamera közeli képe volt a bizonyíték. Régi rajongók számára már ismert, hogy a "Bál az Operaházban" élő változata tartalmaz egy rövid pörformanszt, amiben a rőtszakállú, szemüveges dobos játssza a szépséges Mortadellát, aki titokban találkozik az éjféli óraütéskor hódoló lovagjával (Laár), de a légyottnak hamar véget vet a felszarvazott férj (Lengyelfi) megjelenése, és a két férfi leszúrja egymást, mire Mortadella - férfi hiányában -  öngyilkos lesz. A mókás közjátékot Bornai narrációja kíséri végig, aki a dialógusokat különböző hangszínen intonálja, s a többiek csak tátognak, gesztikulálnak. Ezt akárhányszor látja az ember, újra és újra gurul a nevetéstől. :-) A jelenet végén ki-ki megtalálta hangszerét, s onnantól úgy szól a dal, mint egy "normális" koncerten.
Egy másik különleges momentum volt, amikor Laár blokkja zajlott, s ő egy üvegcsövet fújt, melynek nagyon érdekes hangja volt. Aki ismeri a "Mammut" című KFT-felvételt, az tudja, miről beszélek. Ezúttal azonban egy instrumentális kompozíció hangzott el, melyben a dobos kézzel verte a dobot, a bőgős csörgőzött, a billentyűs Bornai pedig csellózott(!!).
Voltak azért teljesen hagyományos dolgok is, mint például a "Balatoni nyár", ahol Cakó Ferenc a tó hullámaiból egy hosszú hajzuhatagú lányt formázott meg, majd visszarajzolta Balatonná, vagy például játszották a szintén új számnak számító Irént", amiben olyan míves rímek vannak, mint hogy:
"Nem kell Irén
Az algopirén
Gyúljon csak lángra
Érted-e szív"
Az "Irén" előadásakor egy vendégmuzsikust  is köszönthettünka színpadon, a szájharmonikavirtuóz Pribojszki Mátyást, aki mellesleg kiköpött Sean Austin! :-)
Afrika nélkül nincs KFT-koncert, ez ezúttal is bebizonyosodott, és Cakó a háttérben ismét óriásit "homokozott". A nagymellű fekete nőből olyan puputevét rittyentett, hogy a teve két szemét a mellbimbók adták! :-) Komolyan, szívesen megnézném mégegyszer a koncertet, mert sokszor nehéz volt eldönteni, hogy a színpadot nézzem, vagy a fölötte lévő vásznat. Az Afrikában helyt kapott a szokásos énekóra-blokk, amiben Laár először ártatlan két-három hangból álló dallamsort követelt a néptől, ami aztán az idő múlásával bonyolódott, addig míg a legkülönfélébb afrikai állatok hangutánzásában nem csúcsosodott ki.
A ráadásra visszajőve a zenekar az első album záródalát adta elő, azt, amelyikkel minden KFT-koncert végződik, ez a Márton András által énekelt lírai "Jójszakát!", melyben még a Kun Béla téri fák is kapnak egy sort.:-)
Ám ezzel még nem úszták a zenészek, egy be nem tervezett ráadásra is visszavastapsolták őket, s így utolsó dalként a lírai "Hókirály" zárta ezt a minden elemében rendhagyó és különleges előadást.
A buli végére az előzetes félelmeim szertefoszlottak, a KFT él és virul, és a csapat, mint a jó bor, minél érettebb, annál tökéletesebb, illetve (mivel mégiscsak a KFT) tökéletlenebb! :-)

Aki kíváncsi rájuk élőben, az a közeljövőben az alábbi helyeken találkozhat velük:

2007.06.29. Gyöngyös Fő tér, 21 óra  
2007.06.30. Hajdúböszörmény Kotta Fesztivál, 23 óra  
2007.07.07. Sopron Volt Fesztivál, 22.00 óra  
2007.07.13. Dunaújváros Éden Fesztivál, 20.00 óra  
2007.07.15. Kunfehértó Kezdési idő 18:00 óra  
2007.07.19. Zánka BalaTone Fesztivál, 20.30 óra  
2007.07.29. Budapest Zöld Pardon, 20.30 óra  
2007.08.04. Monostorapáti Petőfi Csarnok, Rockszínpad

ezen még nem voltam, majd csak leszek, de már most kocsányon lóg a fülem.
:)

nem a Multimedia tehet róla...

Genesis-en volt valaki tegnap Prágában (vagy előtte máshol)?
Sajna mivel a Multimedia jól elkúrta a szervezést, inkább nem vállaltam be (odakint is tologatták a helyszíneket mint őrült). :(((

Engem érdekel... :D Jó headbangelést!

nem egész egy óra múlva indulok a Kultiba az Ill nino-ra! :D :D :D
beszámoló hétvégén, ha érdekel valakit

Material Girl 2x

Az első olyan régről, hogy tán igaz sem volt :-)



A második pedig közel 20 évvel későbbről, egy nagyon dögös verzió, melyben kissé szokatlan formában láthatjuk-hallatjuk Madonnát. Nagyon jó!

videók megint: