Így értekeztem róla még aprilisban a Cinegore oldalán:
"Az idei év legjobban várt horrorfilmje nagy szerencsémre bekerült a 23. Titanic Filmfesztivál programjába, így jóval korábban tudtam megtekinteni, mint amire előzetesen számítottam. Hatalmas köszönet a fesztivál szervezőinek, amiért ebben az évben is megörvendeztették a különleges filmek szerelmeseit, ráadásul ezúttal is szívesen látták a Cinegore szerkesztőségét. Robert Eggers rendezői debütálása tavaly bezsebelt egy rakás díjat, többek között a Sundance filmfesztivál egyik nagydíját drámai kategóriában. A téma elég közel áll hozzám és a trailer megnézése után azonnal tudtam, hogy ezt a filmet minél hamarabb látnom kell. A nagyon kedvező kritikai visszhangoknak hála az idei évben már mozikban is látható a 17. századi, új-angliai család vesszőfutása. A pénztáraknál is szépen termelt eddig a darab, hiszen az egymillió dolláros büdzsével szemben már most harminc millió dollár feletti világszintű összbevételnél jár a The VVitch, amivel az író/rendező bebiztosította, hogy egy darabig biztosan nem lesz munkanélküli. A történet középpontjában egy héttagú, puritán család áll, akik legszörnyűbb rémálmaikkal szembesülnek, amikor a közeli erdőben lakó boszorkány támadásának célpontjává vállnak. Az ötödik gyermek érkezése előtt a család még a helyi kommuna része volt, az önkéntes száműzetés oka a vallás gyakorlásának nézeteltéréseiben keresendő. Természetesen William, a családfő büszkén szeretne folytatni a saját meggyőződésein alapuló, keresztény értékeken alapuló vallását, így fogja a családot és kiköltöznek a közeli erdő mellé. Hamar vége lesz a gondtalan életnek, hiszen a termés elrohad, az állatok fogyatkoznak, míg egyik nap a legfiatalabb gyermeknek (Samuel) felettébb gyanús körülmények között nyoma veszik. A néző itt már sajnos többet tud a családnál, akik túlzottan lassan jönnek rá, hogy milyen erővel is packáznak tulajdonképpen. A tragikus események sorával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy önmagukban nem képesek megküzdeni a saját démonaikkal, a külsőkről nem is beszélve. A végső tragédia elkerülhetetlen, de azt hiszem a remekül összerakott befejezést nagyon kevesen látják előre. Annak ellenére, hogy pontosan ilyen darabra számítottam maradt bennem némi hiányérzet a film megtekintése után. Sok negatív dolgot nem tudok felhozni, mivel egy remekül összerakott, átgondolt történetről van szó. Az alkotók korabeli történeteket vettek alapul, amik megismerésével beláthatunk egy család életébe, megismerhetjük az akkori világképüket, hiedelmeiket, a hitüket és az erőket, amik pár évszázaddal ezelőtt mozgatták az embereket. A film hitelességéhez kétség sem férhet, a legapróbb részletek is autentikusak, az atmoszféra jól elkapott, a fényképezés és a zene is remekül illeszkednek a dramaturgiához. A boszorkányos részek kifejezetten jók lettek, azért is különösen fájó, hogy nagyon kevés ilyen interakciót látunk. Ami nálam a legnagyobb hiánycikk, azaz izgalom. A film kellően feszült, de valahogy több izgalmasabb jelenetet el tudtam volna képzelni, bár nem vagyok benne biztos, hogy koncepcionálisan is illettek volna a sztoriba. Itt minden patikamérlegen ki van számolva, gyakorlatilag egy természetfölötti drámai történetet látunk, amit nagyon nehezemre esne vegytiszta horrornak nevezni, pedig tulajdonképpen az. Aki jumpscare-ek sokaságára vagy szemkápráztató CGI-jelenetekre számít, az rossz helyen keresgél. Ez a film pályázott a legnagyobb eséllyel a 2016 legjobb horrorfilmjének megtisztelő címére nálam, de azért remélem ennél lesz idén még jobb is. Ugyanakkor minden szempontból kivételes alkotással van dolgunk, hiszen sajnos napjainkban már nem sűrűn készülnek ilyen típusú filmek. Itt pedig gyakorlatilag minden apró részlet egybevág, a The VVitch minden aspektusa olyan kiemelt gonddal van összerakva, hogy minden bizonnyal a téma egyik legjobb horrorfilmjét tisztelhetjük Robert Eggers alkotásában. Ez pedig nagyon nagy szó.
Kötelezően ajánlott. 10/8"