.
A játszma / The Call Up
Egy online akciójáték résztvevői közül a legjobbak különleges meghívást kapnak egy élő játékra, ami egyfajta kiterjesztett valóságú "lézerharc": a résztvevőknek a játékfegyvereikkel kell lelövöldözniük a virtuális terroristákat, amiket a valós alapokra helyezett díszlettel együtt a sisakjuk belső részére kivetített képen keresztül látnak, miközben a páncéljuk érzékelője még valóságosabbá teszi az élményt... Talán egy kicsit túlságosan is. Bár többeknek már az első virtuálisan kiloccsanó agyvelő is éppen elég sokkoló ahhoz, hogy ki akarjanak szállni, míg mások számára még a páncél érzékelői által előállított fájdalomnak is megvan a maga varázsa, amikor az egyik társukat a levehetetlen ruha egy elektromos kisüléssel megöli, együtt kénytelenek rájönni, hogy csapdába estek egy üres toronyház 25. emeletén, és az egyetlen kiútnak az látszik, ha végigjátsszák a "játékot".
Éppen elég volt múltkor (másfél éve) a hasonló kaliberű Anomáliáról írnom, erre már nem vesztegetném az időt, csak mint figyelmeztetés. Az alapötlet nekem elsőre egy közepes "kiscsoportos" filmet vetített előre, de a valóságban elég blőd, és persze semmi másról nem szól, mint hogy "a videójáték rossz, a lövöldözős videójátékok még rosszabbak, amikkel mindenki az erőszakos hajlamait éli ki, az meg a legrosszabb, úgyhogy gyerekek, ne játszatok ilyen játékokkal". A látványvilágban is vannak kreatív ötletek, ebből a szempontból a minimalizmusa ellenére is sokkal jobb, mint az Anomália, például elég látványos trükkjei vannak, ahogy a sisak plexijének fel-le húzogatásával váltunk a "világok" között... az pedig külön jó, ahogy az AR megjelenik (például hogy hiába nem látják az "ellenfeleket", attól még az AR-ben ott vannak, hallják őket, és árthatnak is nekik). A szereplők viszont abszolút mélypontot jelentenek, mert vagy béna sztereotípiák (pl.: a nagyija pincéjében lakó, dinka dagi, csak hogy a leg-magától-értetődőbbet mondjam), vagy gagyi egymondatos utalásokkal akarnak mélységet adni nekik, de csak annyit érnek el, hogy egydimenziós helyett kétdimenziós karakterek lövöldöznek másfél órán keresztül a háromdimenziós térben.
3/10
.
A játszma / The Call Up
Egy online akciójáték résztvevői közül a legjobbak különleges meghívást kapnak egy élő játékra, ami egyfajta kiterjesztett valóságú "lézerharc": a résztvevőknek a játékfegyvereikkel kell lelövöldözniük a virtuális terroristákat, amiket a valós alapokra helyezett díszlettel együtt a sisakjuk belső részére kivetített képen keresztül látnak, miközben a páncéljuk érzékelője még valóságosabbá teszi az élményt... Talán egy kicsit túlságosan is. Bár többeknek már az első virtuálisan kiloccsanó agyvelő is éppen elég sokkoló ahhoz, hogy ki akarjanak szállni, míg mások számára még a páncél érzékelői által előállított fájdalomnak is megvan a maga varázsa, amikor az egyik társukat a levehetetlen ruha egy elektromos kisüléssel megöli, együtt kénytelenek rájönni, hogy csapdába estek egy üres toronyház 25. emeletén, és az egyetlen kiútnak az látszik, ha végigjátsszák a "játékot".
Éppen elég volt múltkor (másfél éve) a hasonló kaliberű Anomáliáról írnom, erre már nem vesztegetném az időt, csak mint figyelmeztetés. Az alapötlet nekem elsőre egy közepes "kiscsoportos" filmet vetített előre, de a valóságban elég blőd, és persze semmi másról nem szól, mint hogy "a videójáték rossz, a lövöldözős videójátékok még rosszabbak, amikkel mindenki az erőszakos hajlamait éli ki, az meg a legrosszabb, úgyhogy gyerekek, ne játszatok ilyen játékokkal". A látványvilágban is vannak kreatív ötletek, ebből a szempontból a minimalizmusa ellenére is sokkal jobb, mint az Anomália, például elég látványos trükkjei vannak, ahogy a sisak plexijének fel-le húzogatásával váltunk a "világok" között... az pedig külön jó, ahogy az AR megjelenik (például hogy hiába nem látják az "ellenfeleket", attól még az AR-ben ott vannak, hallják őket, és árthatnak is nekik). A szereplők viszont abszolút mélypontot jelentenek, mert vagy béna sztereotípiák (pl.: a nagyija pincéjében lakó, dinka dagi, csak hogy a leg-magától-értetődőbbet mondjam), vagy gagyi egymondatos utalásokkal akarnak mélységet adni nekik, de csak annyit érnek el, hogy egydimenziós helyett kétdimenziós karakterek lövöldöznek másfél órán keresztül a háromdimenziós térben.
3/10
.
0
