Dorci a legkisebb az óvodában. Mindenki szeret vele játszani, mert kedves és vidám, csak éppen azt nem szeretik, ha Dorci is szóhoz akar jutni! De őt sem kell félteni: bebizonyítja, hogy a legkisebbre is figyelni kell. Persze ha az ember ilyen kicsi, akkor más ügyes-bajos dolga is akad: például nem szívesen végzi a dolgát az óvodai vécébe, ahogy a nagyok. Máskor meg az anyukája hiányzik rettenetesen, hiába jár már jó ideje az óvodába.
Vadadi Adrienn legkisebbeknek szóló ovis történetei észrevétlenül járnak körül egy-egy problémát az ovisok mindennapjain keresztül. Most a magabiztosság és a bátorság áll a középpontban, hiszen Dorcinak ki kell vívnia a csoportban a helyét, és el kell engednie az anyukáját. A könyv végén az író szülőknek szóló utószava olvasható.
