Zelei Miklós (1948-2021) posztumusz könyve sok év művészi fölfedező munkáját összegzi: dokumentarista tapasztalatokat, prózaírói módszereket és költői írásmódokat ötvöz új egységgé. Egy emberöltő, a rendszerváltozás óta eltelt évtizedek gondolkodásbeli, mentális állapotát és változásait ábrázolja, nyertesek és vesztesek élethelyzeteinek átalakulását. Megrajzolja portréikat, megjeleníti beszédmódjaikat, az optimizmus-pesszimizmus hullámzásait, a rendszerek fölötti állandóságokat.
Kifejezésmódjaiban gyakran ér el a próza és a vers határterületeire. Hasznosítja az újmédiának az írásbeliségben is alkalmazható tapasztalatait. A könyv egészén végigvonuló motívum az alkotói szemléletnek, magatartásnak az új korszak reáliáival való ütközése s egyben leszámolás az értelmiségi-szerep ma már irreálisnak tetsző mítoszaival.
A könyv prózai darabjainak egymáshoz fűzésével azt az írásmódot fejleszti tovább, amelyet a szerző A kettézárt falu és a Gyilkos idők (Epikus improvizáció) című munkáiban fedezett föl.
