Vajon miért foglalkoztatja Dallos Szilviát íróként a magány, az öregedés, az öregkor, amikor őt mindezek kínjai elkerülték, hiszen az idő múlásával dacolva őrzi testi, lelki szellemi frissességét? Talán éppen ez, ha nem is gyötrik megpróbáltatások, de találkozik velük, és minden idegszálával át is érzi ezeket. Ezért tudja empátiával, okosan, bölcsen, kitűnő stílusban megírni.
Napjainkban az életkor határa kitolódott, egyre több az idős ember, mind többen és többen találkoznak az ebből adódó testi és lelki gondokkal.
Dallos Szilvia a művész érzékenységével már szinte félszáz éve megérezte és megírta szépprózában, hogy mit jelent majd sokáig élni: nemcsak sok örömet, hanem megannyi fájdalmas gondot és magányt.
A kötet írásai arról szólnak, hogy a kapott éveket hasznosan töltsük, bármilyen idős is valaki, van út a folytatásra.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
