Ez a történet nem romantikus, bár van benne romantika, nem sci-fi, pedig egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, nem egy művészeti memorandum, pedig Van Gogh életéről is szól, nem egy kalandregény, pedig kaland is van benne, nem az emberiség nagyszerűségéről szól, pedig vannak benne nagyszerű emberek. Ez egy egyszerű történet, nem egyszerű életekről. Hol a határ mielőtt minden eltörne az emberben, hányszor tud új formát felvenni, hogy túléljen? Mit lehet tenni egy elüresedett környezetben, mi viszi előre azt, aki már mindent elveszített, akinek a világvége csak egy másik nap. Hol van a határ a sorsszerűség és az egyszerű véletlen között? Ez a történet három emberről szól, kettő a modern világvége utáni apokaliptikus környezetében küzd valamiféle megváltás felé, míg a harmadik a XIX. századi párizsi művészélettel harcol ugyanígy. Mi tartja össze őket? Találkozunk az utolsó oldalon..
