Egy profi fotós törött lábbal, derékig gipszben ül otthonában - egyetlen szórakozása,
hogy a szemközti házban lakók életét figyelje az ablakon keresztül. Egy napon
gyilkosság szemtanúja lesz - legalábbis ő ezt gondolja...
A Cornell Woolrich 1942-es kisregényén alapuló Hátsó ablak kiérdemelte
Alfred Hitchcock negyedik Legjobb Rendező Oscar-díj® jelölését, és ma
ez az egyik leglátványosabb feszültség-filmje - annak ellenére, hogy egyetlen
műteremben készült (a Paramount 18-as termében).
Ironikus, de Hitchcock egyik korábbi filmje, A kötél is tartalmazta
az egy-díszletes trükköt (egy Manhattan-i apartman) és ez az 1948-as film a
rendező nagymester egyik emlékezetes kudarcaként lett elkönyvelve. Hitchcock
nem futamodott meg, hanem megpróbálta még egyszer A hátsó ablakban, és
visszahozta A kötél főszereplőjét, James Stewart-ot, hogy vezesse
az új produkciót.
Hitchcock egy ideig fontolgatta, hogy a filmet Greenvich Village-ben
forgatja le, aztán úgy döntött, hogy inkább felépíti a szükséges díszletet a
Paramount műtermeiben. A megfelelő Lower Manhattan légkör megteremtése érdekében
Hitchcock 4 fényképészt küldött Greenvich Village-be, hogy minden szögből,
mindenféle időjárási és fényviszonyok között fényképezzék le a várost.
A Paramount-nál 50 férfi két hónapon keresztül dolgozott, hogy megépítse a
75 ezer dolláros díszletet, ami egymásnak háttal álló lakóépületekből állt.
Stewart lakásán kívül számos egyéb lakás (melyekre Stewart ablakából
rá lehetett látni) is szerepelt, mivel berendezték őket, hogy tükrözzék a bennük
lakók egyéniségét.
A különböző jelenetek megvilágítása is gondot okozott, különösképpen annál
a felvételnél, mikor Stewart a háttérben áll, és a kamera az udvar túloldalán
lévő lakásban zajló cselekményre fókuszál. Az egyik jelentnél a Paramount-nak
be kellett vetnie az összes használaton kívüli világítást a Columbia-tól és
az MGM-től kölcsön vett lámpák mellett.
Végül sikerült a megfelelő mennyiségű fényt beszerezni, de a forróság a műteremben
elviselhetetlen volt. - A felvétel közepén a nagy hő hirtelen beindította
az öntözőrendszert, - emlékszik vissza Stewart - és nem csak a
stúdió egy részén, hanem az összes színpadon, és most nem kis vízsugarakról
beszélünk, hanem vízáradatról.
Minden tevékenység félbeszakadt, ahogy a műterem vizes sötétségbe borult, ám
ez nem zavarta Hitchcock-ot. Stewart elmondása szerint: - Csak
ült, majd szólt az asszisztensének, hogy kapcsoltassa ki az öntözőfejeket, és
szóljon neki, ha elállt az eső, de addig is hozzon neki egy esernyőt.
Hitchcock élénken érdeklődött a gyártás minden része iránt - még a jelmezek
iránt is. Mikor az egyik jelentben Kelly-n egyetlen hálóing van, Hitchcock
végigmustrálta a színésznőt a felvétel előtt, majd magához hívta Edith Head
jelmeztervezőt. - A keblek nem jók, - mondta Head-nek. - Be
kell valamit tennünk oda.
Head az öltözőben elmondta Kelly-nek, hogy Hitchcock műmelleket
akar vele betetetni. Kelly szerint az viszont meglátszana a felvételen,
ezért a két nő elkezdte átalakítani magát a hálóinget. - Mikor kisétáltam
a díszletre,- vallotta be később Kelly, - Hitchcock azt mondta:
Látja mekkora a különbség?
A Hátsó ablak hatalmas siker lett: az egymillió dolláros filmet 1954
augusztusában mutatták be, és 1956 májusára már 10 millió dollárt hozott a konyhára,
továbbá 4 Oscar-díj® jelölést is bekaszált: Legjobb rendező, Legjobb forgatókönyv,
Legjobb operatőr és Legjobb hang. A film újra játszása a mozikban is hatalmas
kasszasiker volt.
