A Déli-Kárpátok kiváló ismerője valamennyi ott előforduló vadfajnak szenvedélyes vadásza és megfigyelője volt: családja erdélyi birtokai Nagy-Magyarország legpompásabb, legérdekesebb hegyvadonjaiban terültek el, így már gyermekkorában hatalmába kerítette a vadűzés szenvedélye. Írásaiban igen olvasmányosan és színesen idézi fel egy-egy nyúl, őz, zerge, szarvas, vaddisznó, farkas és nem utolsósorban medve elejtésének kalandját. Elbeszéléseiből kitűnik, hogy rendíthetetlen "ősvadászi" szenvedélyét mindig össze tudta egyeztetni a természet és az állatok szeretetével, védelmével. Izgalmas, magukkal ragadó történetei következetes és követendő vadászetikát sugallnak. E kötete - melyet ugyancsak eredeti fényképfelvételek gazdagítanak - 1942-ben, sajnálatos módon már szerzője halála után jelent meg, ugyancsak Kittenberger Kálmán előszavával.
