Hogy hogyan találkoztam vele?
Hát, egy úriember sosem kérkedik.
De szerencsére én nem vagyok az.
Először is fizettem a cseresznyéjéért (a pitéjéért, de nem ez a lényeg).
Aztán megfosztottam a virágaitól.
És utána? Ott hagytam a névjegyemet, majd kisétáltam, mintha az enyém lenne a hely.
Ja, mondhatni, hogy erős indítás volt.
Hailey
Hogyan találkoztam Williammel?
Besétált a pékségbe, vett egy cseresznyés pitét, ellopott egy virágokkal teli vázát - még mindig nem tudom, mire kellhetett neki -, majd végül ott hagyta a névjegykártyáját.
Mielőtt elmondom, mit csináltam a névjegykártyával, valamit tisztázzunk:
William rosszabbkor be sem léphetett volna az életembe.
A pékségem a csőd szélén állt.
A bizarr exem nem akart békén hagyni.
Ó, és amúgy egy 25 éves szűz voltam - igen, a tény, amit a barátaim minden adandó alkalommal az arcomba vágtak.
Ha a szüzesség-problémámat Williammel oldottam volna meg, az olyan lett volna, mint egy kalapáccsal lecsapni egy legyet. Brutális túlzás, bár a legjobb fajta.
De William őrülten dögös volt, ami hülye tettekre készteti a nőket. Olyan szexi volt, hogy még az én fejem is tele lett mindenféle őrültséggel. Például azzal, hogy egy légy még örülne is, ha William és a tökéletes kockahasa csapná le. Így már legalább ketten lettünk volna így ezzel.
Szóval felhívtam.
Talán jobban át kellett volna gondolnom. Talán épp belesétátok egy katasztrófába, és csak várom, hogy megtörténjen.
Tudtam, hogy bajban vagyok, amint meghallottam a szexi, mély hangját a vonalban, ahogyan azt mondta: "Még mindig őrülten kívánom a cseresznyédet. Kiszállítást vállalsz?"
