Luky János költészete hozzánk és rólunk szól. Ismeretlenül is ismerős családi viszonyok, életképek jelennek meg a szerző első kötetében a gyász, a szerelem, a gyermekek iránti elkötelezettség és szeretet témáit feldolgozva.
A közvetlen és személyes költői hang bensőséges hangulatot teremt, mégsem válnak a versek teljesen áttetszővé. Míg a kötet első felében leginkább családi témájú versek szerepelnek, amelyeket mélyen összeköt az édesanya elvesztése és a gyász tapasztalata, addig a második rész egy tágabb világba kalauzol, ahol a személyes hangütésen túl a játékosság és a könnyed humor is teret kap. Mindez néhol meseszerű elemekkel keveredik, így akár kihallgathatjuk a Nap és a Hold párbeszédét, vagy egy álommal közösen eredhetünk az eltűnt álmodó nyomába.
A Hucul hátán szövegei mesélnek nekünk és beszélgetnek velünk, legyen szó a családról, a nyelv megőrzéséről vagy éppen a világ felé való nyitottságról. Versek, amelyek közelről szólalnak meg, innen, a szomszédból, Barsendrédről.
