Andrej Tarkovszkij első nagy sikere, az Iván gyermekkora az 1962-es Velencei Filmfesztiválon egy Arany Oroszlán-díjat érdemelt ki. Az alkotás nem véletlenül hívta fel magára a zsűri figyelmét: a gyermekkori boldogság és a keserű vég visszafogott, mégis erővel teli párhuzamba állítása feledhetetlen élménnyé teszi.
A kegyetlen harcok sújtotta területen élő kamasz, Iván elveszíti szüleit a második világháborúban, ezért felderítési feladatokat vállal, melyek elvégzése után rendszeresen jelent egy őt támogató tisztnek. Az életveszélyes feladattal járó mindennapi küzdelmek során a fiú nem hagyja, hogy bármi is megtörje, ehhez pedig szeretett édesanyjáról, húgáról felvillanó emlékképei segítik, ahogy a nyugalom és a béke egy életen át kitörölhetetlen pillanataiból merít erőt.
Ám az egyik kiküldetésről sosem tér vissza, patrónusa pedig csupán a háború végén tudja meg, hogy pontosan mi is történt a fiúval…
