"– Herceg… – mondta a grófné, réveteg pillantással.
– Tessék.
– Ki az a férfi ott, ott lejjebb, Guéménée mellett?
– Abban a porosz tiszti egyenruhában?
– Igen.
– Az a barna bőrű, fekete szemű, mozgékony arcú férfi? Az, grófné, alighanem valami főtiszt, akit őfelsége a porosz király küldött ide…"
Ez a párbeszéd Dubarry grófné, XV. Lajos francia király szeretője és Richelieu herceg, Franciaország marsallja között zajlott le.
De valóban, ki is ez a rejtélyes férfiú, ez a Joseph Balsamo "báró" – mert hiszen róla van szó –, aki szerepeit állandóan cserélgetve jelenik meg az olvasó előtt? Ki ez a szabadkőműves "Nagy Kofta", ez a kétezer esztendős, örök életű Acharat, ez az alkimista, aranycsináló, magnetizőr, múltba látó és jövendőmondó lélekidomár, aki párizsi, Szent Kolozs utcai rejtekhelyéről igazgatja a francia forradalom előkészületeit, sakkban tartja Párizs félelmetes rendőrfőnökét, s látnoki képességű médiumai, a sápatag vidéki bárólányka, Andrée, és a forróvérű, szenvedélyes olasz Lorenza révén a háttérből irányítja a francia politikát?
Dumas-nak a különös figura megformálásához valóságos történeti személy szolgált mintául: az a Cagliostro gróf néven ismert, palermói származású nemzetközi kalandor, aki Európa számos udvarában megfordult, és a legbefolyásosabb körökből szedte áldozatait.
E nem mindennapi személy kalandos, olykor borzongató históriája jó alkalmat ad az írónak, hogy felrajzolja a nagy francia forradalmat megelőző korszak súlyos eseményekkel terhes, zaklatott hétköznapjait is.
