A József Attila-díjas költő új kötetének kulcstémája a hírszerzés és a kémelhárítás rejtélyes világa, amely napjaink posztmodern, biztonságpolitikai szempontból ingatag társadalmában ugyanakkor fontosabb, és többeket érdekel, mint valaha. A lírai én nézőpontja elsődlegesen, de töredékesen és csak részlegesen kimondva egy fiatal, hírszerzési munkára jelentkező és azt elvállaló értelmiségi férfié, aki az ilyen irányú munkája során azon gondolkodik el fokozatosan, mi teszi az embert emberré, ő maga ember-e még egyáltalán, ha már nem kérdez és nem gondolkodik, hanem csak egy bürokratikus és titkokkal övezett, a legtöbb ember számára láthatatlan világban a puszta feladatvégrehajtás, a művelet sikerének célja vezérli. A poszthumán líra nyilván nem kerülheti meg azt a kérdést, meddig ember még az ember, és hol válik egy személytelenül működő rendszer részévé? E rövid, töredékes versek súlyát azonban nem elsősorban az adja, amit kimondanak, hanem talán éppen az, amit elhallgatnak. (Zsávolya Zoltán)
